Ha valaki beleugrik a késes hobbiba, valószínűleg előbb vagy utóbb valamilyen formában találkozni fog a svéd Morakniv cég Classic névre keresztelt sorozatával. Az emblematikus vörösre pácolt nyírfa markolattal ellátott, szénacél pengés, markolattüskés, skandi leélezésű puukko kések nagy hagyományokkal rendelkeznek. Ez a forma már hosszú évtizedek óta lényegében változatlanul funkcionál a skandináv területeken faragó-mindenes outdoor vágóeszközként. De mi a forma titka? Mi az időtlenség, az időt állóság kulcsa e kés esetében? Erre próbálok választ találni ebben a cikkben, ami a Classic sorozat jelenleg kapható legkisebb, 1/0 jelzéssel ellátott verzióját veszi górcső alá.
Adatok:
Mora Classic no. 1/0
Penge anyaga: Szénacél (C100)
Markolat anyaga: Nyírfa
Tok anyaga: Műanyag
Penge hossza: 7.7 cm
Teljes hossz: 17 cm
Penge vastagsága: 2 mm
Tömeg: 85 g (tokkal) 55 g (tok nélkül)
Ha visszautazunk az időben 50-60, vagy akár 100 évet, különféle neveken, kisebb különbségekkel lényegében ugyanazt a kést találhatjuk meg a svéd Mora városában készített vágóeszközök palettáján. Mindegy, hogy Morakniv, Erik Frost vagy KJ Eriksson felirat került a pengére, ez a jellegzetes forma és a dizájn gyakorlatilag állandónak tűnik. Persze különböző méretváltozatok mindig is voltak, mint ahogy a penge vastagsága és az esetleges hamis fokél megléte is változott, ám a megjelenés és a funkció kulcs elemei, valamint a kés hordását biztosító egyszerű tok állandó maradt.
Külső szemle, kézbe vétel, hordhatóság:
A Classic 1/0-át megfogva engem mindig elönt egyfajta kellemes érzés. Bár a kés kifejezetten kicsi és pihekönnyű, a fogása mégis kényelmes, a markolata meglepően szépen kitölti a kis-közepes méretű tenyeremet. Nagyobb kezűeknek persze csalódást okozhat a fogófelület mérete, főleg, hogy semmiféle keresztvas vagy egyéb védő kitüremkedés/vájat nem védelmezi a felhasználó ujját az esetleges pengére való rácsúszástól. A nyírfa markolat tapintása egészen más szintű, minőségibb érzetet ad, összehasonlítva pl. a kopogós műanyag Basic sorozat darabjaival. A színe kifejezetten megkapó a szemnek, a festék alatt szépen látszik a fa erezete.
Az egyszerű drop point formájú szénacél penge a fa megmunkálásra legalkalmasabb, azaz a skandináv leélezést kapta, tehát elvileg nincs rajta külön élszalag… a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egy icipici mikro élszalag azért mégis található rajta, ami a funkcionalitást nem befolyásolja. A modern, ma kapható késeken nincs a behatolási képességet fokozó hamis fokél, ellentétben pl. az ötven évvel ezelőtti változatokkal – a képek között látható, milyen kisebb különbségek akadnak a Classic 1/0 és egy „veterán” példány (KJ Eriksson no. 2/0 – kb.1960-1970 közötti generáció) pengeformája között. A pengeháton nincs kaparóél, de ez házilag gyorsan kialakítható némi csiszolópapír segítségével. Érdekesség, hogy ha az én Classic 1/0 példányomra rátekintettem a pengehát felől, akkor bizony látszott, hogy gyárilag picit ferde a penge a markolat vonalához viszonyítva. Valószínűleg ferdén lett megfúrva a markolat fája, amibe a penge tüskéje belefut. Némi töprengés után kézzel egyenesre hajlítottam a pengét, de érdemes tudni, hogy nem minden tökéletes, ami a svédek gyárából kikerül.
A kés gyenge pontja a műanyag tok. Sokan szidják a tokot különböző fórumokon, de én magam nem ítélem el. Az igaz, hogy a bőr övbújtató teljesen elhibázott rajta (a legtöbb férfi derékszíjjal nem kompatibilis, amivel igen, arra is nehézkesen felhúzható, ráadásul számomra nem is esztétikus a műanyag-bőr kettőse), emiatt én rögtön le is vágtam róla, ám tökéletesen jól tartja a kést, akár fejjel lefelé fordítva is, és van rajta olyan furat, ami miatt a víz nem tud megállni benne. Ez utóbbi két tényező adta azt az ötletet, hogy fűzzek egy vékony paracordot a tok végébe, és nyakkésként hordjam a kiskést. Jelentem, az alacsony tömeg, és a jól tartó tok miatt majdnem hibátlan ez a hordmód – azért csak majdnem, mert a kés rozsdásodásra erősen hajlamos, ezért nyakkésként viselve egy forró nyári napon a póló alatt hamar megszínezi az izzadtság a pengét.
Ha már hordás, a Classic 1/0 pengéje elvileg legális méretű, a gyakorlatot pedig az eljáró rendőri szerv majd eldönti… szerény véleményem szerint nyíltan mutogatni akkor sem érdemes, ha nem hosszabb a penge, mint 8 cm, és nem is túl ijesztő a megjelenése.
Használati tapasztalatok, terhelhetőség:
Mit várhatunk használati szempontból egy kisebb méretű skandi késtől?
Álláspontom szerint jó fafaragó képességet, kisebb EDC, túra és food prepping feladatokban való korrekt helytállást.
Ehhez képest mit kapunk a Classic 1/0-tól?
Röviden: nagyjából mindent, amit elvártunk.
Hosszabban kifejtve: a kiskéssel teljesen korrektül lehet alap szinten faragni, úgy harapja a fát, hogy öröm használni. Értelemszerűen nem pótolja a dedikált fafaragó eszközöket, de egy nyársat, nyilat, vagy íjat simán el lehet vele készíteni. A markolat nagyon kényelmes, még nagyobb erőkifejtésnél sem okoz fájó pontokat a felhasználó tenyerén. Az ujjvédő hiánya a faragásnál az én olvasatomban előny, mert nagyon közel tud az ember fogni a vágóélhez, így jól kontrollálható a vágás. Tollaság faragásához a Classic 1/0 a mélyen a fába harapó skandi leélezés okán nem a legideálisabb, ez kicsit több gyakorlást igényel, már ha szépen kunkorodó hullámokat akarunk kapni, persze nem feltétlenül az esztétikai szempontok a dominánsak a tollaságnál, tűzgyújtásra a formátlanabb forgácsok is alkalmasak.
EDC használatra nyakkésként hordva teljesen alkalmas a kés. Kisebb eseti vágási feladatokra, boríték bontásra, kilógó cérnaszálak elintézésre, ragasztószalag elvágására, stb. hibátlan. A korábban említett paracordos megoldással rejtve hordható, de szükség esetén gyorsan elő is húzható. A szénacél penge éltartása nem a leghíresebb, ám az élezhetősége illetve fenhetősége parádés, szinte bármin (farmernadrág, papírlap, derékszíj, kavics széle, etc.) újrahúzható.
Túra, illetve food prepping vonalon a pengehossz és penge vastagság által adott határokon belül megfelelően teljesít a kés. Egy túrabot megalakítása sima ügy vele, viszont a tűzgyújtás előkészítése már nyűgös lehet, már nem a famunkák, hanem a szikravető beindítása miatt, ha elfelejtettünk rá házilag kaparóélet rakni. Egy konzervdoboz kibontása, vagy egy kifli felvágása abszolút nem akadály neki, ahogy egy májkrémes kenyér megkenése vagy egy alma, illetve répa meghámozása sem probléma vele. Az egyszerű, sallangok nélküli forma miatt a vágóeszköz könnyen takarítható, bár vizesen nem érdemes tokba rakni a rozsdásodási hajlama miatt. Szokták mondani a skandi leélezésre, hogy nem a konyhába való, de én előszeretettel használom ott is a klasszikus Mora késeimet, nagy megelégedéssel. Elvileg csúnyán repesztik az almát és az egyéb hasonló anyagokat, valamint a markolat kialakítása miatt nem a legtermészetesebb velük vágódeszkán dolgozni, ám a gyakorlatban ezzel nem volt különösebb problémám, valószínűleg megszokás kérdése az egész. Nem konyhakések, de mindenesként a konyhában is helyt tudnak állni, kompromisszumokkal.
Ahogy fentebb már említettem, a Classic 1/0, ahogy az összes régimódi Mora kés, markolattüskés megoldással készült. Ennek, és a nyírfa markolatnak köszönhetően a kés ultra könnyű, ez a jó hír. A dolog negatív oldala viszont az, hogy egy markolattüskés vágóeszköz soha nem olyan masszív és strapabíró, mint egy full tang megoldású, tehát ütőfázásra és nagyobb feszegetésre nem ez az ideális eszköz. A gyakorlatban azt tudom mondani, hogy ebben a kicsi méretben a markolattüskés megoldás teljesen vállalható kompromisszum, a Classic 1/0 simán bírja azt a gyűrődést, amit egy komolyabb folder bír.
Ár-érték arány, összbenyomás, és a „titok”:
A cikk megírásának pillanatában a Mora Classic 1/0 (és a Classic sorozat többi, hosszabb pengéjű darabja is) kicsivel 10 000 Ft körüli összegért kapható, ami papíron olcsónak mondható. Bár nem annyira baráti árú, mint a Mora Basic vagy a Mora Craftline sorozat egyszerű darabjai, de a Mora Eldrishez nagyságrendileg hasonló áron vásárolható meg.
A kés „tudását” figyelembe véve ez az árcédula már nem olyan egyértelműen meggyőző, tekintettel arra, hogy mind a Basic/Craftline, mind az Eldris sorozat rozsdamentes acélt kínál olcsóbb, vagy hasonló áron, szintén sokoldalúan használható műanyag tokkal. A Classic 1/0 – és úgy általában a Classic sorozat – előnye viszont ezekhez képest a mutatós nyírfa markolat, a pehelysúly, és végül, de nem utolsó sorban az a tudat, hogy az ember egy száz éve bevált konstrukciót hord magával a mindennapokban. Hogy ez megéri-e valakinek, az egyéni preferencia kérdése.
Nekem az összbenyomásom a késsel kapcsolatban alapvetően pozitív, hiszen mindenre alkalmas, amire egy kisfixet ésszerűen használni lehet, de azért nem vagyok maradéktalanul elégedett vele, főként a műanyag tokja, a szénacél pengéje, és az ára miatt. Ha modern EDC kisfixekkel hasonlítom össze, mind házon belül (Mora Eldris, Precision, Woodcarving Basic) mind házon kívül (Gerber Exo-Mod Caper) találni hasonló, vagy alacsonyabb áron rozsdamentes acéllal rendelkező, műanyag nyelű alternatívákat. Ha vintage késként tekintek rá, akkor pl. a finn Marttiini kések hasonló áron mozognak, és ott akad ezért a pénzért rozsdamentes acéllal és bőr tokkal ellátott, mutatósabb darab is. Ha pedig valaki a kés „ereklye” mivoltát szeretné meglovagolni, akkor pl. a MORA kés klub Facebook csoportban az új készítésű Classic 1/0 áráért másodkézből találhat eredeti, de felújított, több évtizedes múltú, „valódi” klasszikus Mora késeket, akár – az egyszerű szénacélnál jobb élezhetőségi és szívóssági tulajdonságokkal bíró – laminált acél pengével is. Én magam is ezt a megoldást választottam, és a mindennapokban inkább egy ilyesfajta „kisöreget” használok.
Végül térjünk rá a bevezetőben említett kérdésre: mi a Mora Classic sorozat, valamint ezen belül az 1/0 időtállóságának „titka”? Nos, meglátásom szerint a forma mögött lévő skandináv tapasztalatok, az egészet átható funkcionális szemléletmód és az egyszerű, sallangmentes megvalósítás hármasa adja azt a többletet, ami miatt ilyen sokáig életképes tudott maradni ez a konstrukció. Ezek a kések olyanok, mint az Opinel bugylik: egyszerűek, könnyűek, teszik a dolgukat, és van egyfajta puritán bájuk. Arra, amire kitalálták őket – tehát a kisebb farigcsálásra és az apróbb ház körüli teendőkre – nagyszerűek. Az, hogy mit szeretnénk velük kezdeni a mai, modern világunkban, csak rajtunk múlik. Vágni, faragni jól lehet velük, tokjukban hordhatóak, fogásuk kellemes – minden más csak plusz, „extra” igény. Ha zárásként egy mondatban szeretném összefoglalni, amit én a kés mögött látok, az valami ilyesmi lenne:
„Ami régóta bevált, azt minek elrontani?”.
Üdvözlettel:
dr. Smiri Sándor