Az imposztor

Miért ír blogot valaki arról, amihez nem is ért? Gyakran megfogalmazódik bennem ez a kérdés magammal kapcsolatban, olyannyira, hogy már itt is fejtegettem néhányszor a témát. Az internet tele van számos, jobbnál jobb tartalommal ezen a téren, vlogok, blogok, Instagram-oldalak és még ki tudja, mi minden még. Ezek minősége is változó persze, de az ezeket készítő emberek tudják, hogy mit beszélnek. És akkor itt vagyok én.

Miért írom ezt a blogot?

Annak idején azt mondtam, hogy magamnak. Egy naplót szerettem volna létrehozni, amelyben számon tartom a nálam megfordult késeket. De ha ez igaz lenne, bőven elég lett volna egy füzet is erre a célra. Talán emlékeztek, először egy ingyenes felületen kezdtem, aztán lett a saját honlap saját domainnel, Facebook-oldal, Instagram; és itt már nehéz volt magammal is elhitetnem, hogy ez az egész csak saját célra van.

Igen, szerettem volna, ha mások is olvassák a gondolataimat. Talán segítséget jelent nekik, talán csak szórakoztató, talán lehetőséget ad a párbeszédre. Ez utóbbit egyre fontosabbnak tartom, mert néha úgy érzem, hogy a világ, de főleg az internet mára a kinyilatkoztatások helyszínévé vált.

Vannak, akik értenek hozzá

Amellett persze, hogy tartalmat állítok elő, fogyasztom is őket. És ezeknek a tartalmaknak a nagy részét olyanok készítik, akik lényegesen nagyobb szakértelemmel rendelkeznek a késekkel kapcsolatban. Érzésre megmondják, hogy milyen egy acél teljesítménye, hogy milyen hőkezeléssel készült, és milyen szögre élezve nyújtja a legjobb teljesítményt. Számomra sokszor érthetetlen jelzőket használva mondanak véleményt a kidolgozás minőségéről, a mechanikáról, a dizájnról. Mintha borszakértőket hallgatnék, akik laza mozdulatokkal rázogatva a borospoharat értekeznek a tanninokról és a tavaszi napsütésről a ’72-es évjárat esetében.

És ez nem kizárólag a szakértők esetében igaz. A különböző online fórumokon a tagok nagy része hasonló önbizalommal és magabiztossággal jelenti ki, hogy melyik kés vagy eszköz jobb a másiknál, és melyik nem ér egy fabatkát sem.

És vagyok én

Na igen. A fickó, aki nem tud rendesen élezni, nem tudja hang alapján megmondani, hogy milyen kövön lett fenve az adott kés, és még egy panelcsere is egy óráig tart neki, mert fel volt mentve technikából. Az olyan finomságokat sem értem igazán, amikor egyesek két kést – vagy egyéb eszközt – összehasonlítva megmondják, hogy az egyik fényévekkel jobb a másiknál. Én meg nézek értetlenül, mert számomra mondjuk elég hasonlónak tűnik a kettő, még ha persze nem is egyformának.

De akkor miért írom ezt a blogot? – merül fel újra a kérdés. Nos, sokszor magam sem tudom, de az évek alatt kidolgoztam erre egy magyarázatot. Azért, mert ugyan sokan írnak jobban nálam, sokan jártasabbak a kések világában. De vagy nem tudják, vagy nem akarják a kettőt összekötni, pénzt, időt, energiát áldozva arra, hogy – remélhetőleg – mások számára is értéket kreáljanak.

Imposztor-szindróma

Meglehet persze, hogy nekem is csak imposztor-szindrómám van, hiszen ezzel a kutatások szerint az emberek hetven százaléka találkozik élete során. Elképzelhető, hogy a tartalom, amit előállítok, mégiscsak hasznos. Hiszen azért olvassák az emberek, meg reagálnak a Facebookon is, és néha még együtt is működnek velem. Hát persze, hiszen elhitettem velük, hogy értek ahhoz, amit csinálok, de egyszer le fogok bukni, és valaki elkiáltja magát, hogy a király meztelen.

Azt is tudom persze, hogy a formátum, amit választottam magamnak, nem kifejezetten népszerű manapság. A videós tartalmak tarolnak, és azok közül is lassan átveszik az uralmat az olcsó, könnyen fogyasztható darabok. Magam is gondolkodtam már, hogy elindulok ebbe az irányba is, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekem való lenne. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy hamarosan a TikTokon fogok zenére késeket bemutatni. És táncolok is hozzá.

De vajon – és erről is írtam már – a nézettség, olvasottság, lájkok adják az értéket?

Az út

Azt mondják, hogy amúgy sem a célba érkezés a fontos, hanem maga az utazás. Ez a blog pedig egy út, amin elindultam, és egyelőre nem is szándékozom letérni róla. Meg aztán nincs is kifejezett célom vele – az okosok szerint ez is probléma -, tehát nincs felírva egy Post-itre a monitoromon, hogy idén ezer követőt kell szereznem, vagy ilyesmi.

Az út persze sohasem egyenes és tükörsima. Sajnos most egy olyan időszakban vagyok, amikor kevésbé van energiám ezzel foglalkozni, de azért igyekszem rendszeresen szállítani a tartalmakat. Dióhéjban arról van szó, hogy van egy autoimmun betegségem, ami most újra belobbant, és így kevésbé élvezetes a billentyűzet előtt ülni, vagy késteszteket végezni. Bízom benne, hogy velem maradtok ennek ellenére is, hogy amikor – remélhetőleg mihamarabb – minden visszatér a rendes kerékvágásba, újra olvassátok majd a kissé talán régimódi írásaimat.

Vagy legalább addig, míg ki nem derül rólam, hogy imposztor vagyok.

Linkek

Ha szeretnél naprakész lenni a bloggal kapcsolatban, akkor a Facebook oldalon találsz gyakori tartalmat.

Ha te is hozzájárulnál a késes tartalmak szaporításához, akkor a Négyszögletű Pengeerdő csoportban várunk szeretettel.

A borítókép a Pixabayről származik.