Az írásról

Időnként szerencsére kapok visszajelzéseket a bloggal kapcsolatban. Ezek hol konkrét kérdések késes témakörben, hol észrevételek, hol pedig konkrétan a blogolással kapcsolatos érdeklődés. Sokszor magam is keresem a választ ezekre: miért blogolok, kinek blogolok, hogy lehetne változtatni a már unalomig ismert struktúrákon, hogy mégis mindenki megtalálja azt, amiért az oldalt látogatja. Ebben az írásban megpróbálok válaszolni néhányra ezen kérdések közül, hátha rajtam – és az esetleges kérdezőn – kívül más is kíváncsi rá.

A cím egyébként egy Stephen King kötet címének pofátlan lenyúlása, a borítókép pedig nem engem ábrázol.

Miért blogolok?

Ezt elsősorban magamtól szoktam megkérdezni, és a hivatalos válasz is ez: magam miatt. Már meséltem néhány helyen, hogy egyfajta késes tablót szerettem volna készíteni, hogy a jövő-menő vágóeszközökről maradjon valamiféle emlékem. Aztán arra gondoltam, hogy a velük szerzett tapasztalataim, benyomásaim mást is érdekelhetnek, és mivel amúgy is szerettem – szeretek – írni, megszületett a blog.

A szélesebb közönség felé történő nyitás persze egy idő után azt hozta magával, hogy nem elégedtem meg a puszta írással, Facebookon és Instagramon is aktivizáltam magam, persze mindig igyekezve, hogy a platformnak megfelelő módon tegyem. Így aztán a Vaszilij EDC egy késes napló helyett egyfajta branddé vált, még ha mikro méretben is.

Végső soron persze ez még mindig csak egy hobbi, ami azonban amellett, hogy engem szórakoztat, reményeim szerint másoknak is kedves: azon dogozom, hogy ez mindig így maradjon.

Miről írok?

Alapvetően olyan késekről, vagy az every day carry kultúrához tartozó dolgokról, amelyek engem érdekelnek. Természetesen ez egy öngerjesztő folyamat, egyszerű felhasználóként biztos, hogy jóval kevesebb kést vásároltam volna. Mivel azonban keresem az új tartalmakat, ezért megesik, hogy a blog megléte lendít át a venni vagy nem venni közötti határon.

Szerencsére az évek során kaptam már felkérést, hogy írjak valamiről, így született a cikk Szabó Zoltán Grabowskijáról. Olyan is előfordult, hogy kölcsönbe kaptam valamit egy bemutató erejéig, mint Smiri Sándortól a Lil Roughnecket. Nagy százalékban azonban még mindig saját magam által vásárolt termékekről készülnek a cikkek, és a jelek szerint ez jó darabig így is marad.

Akkor nem küldhettek nekem kést tesztelésre?

Az évek során néhányan ajánlottatok már fel nekem kést, hogy írjak róla. Ezeket többségében köszönettel vissza szoktam utasítani, mert alapvetően ódzkodom attól, hogy mások dolgait kitegyem egy esetleges sérülésnek. Ahogy fentebb írtam, már volt persze erre is példa, és ha van olyan darabja valakinek, amiről szívesen olvasna, nyugodtan írjon egy üzenetet, és megbeszéljük a részleteket.

Hogyan értékelek?

Annak idején, amikor kitaláltam, hogy valamiféle százalékos értékelést fogok adni a késekre, jó ötletnek tűnt. Elvégre van egy szám egytől százig, és ez minél magasabb, annál jobb a kés. Később rájöttem, hogy ez nem ennyire egyszerű dolog. Egyrészt nagyon nehéz az egyes késeket összevetni egymással, másrészt, mivel eleve azokról a darabokról írok csak, amelyekben megfogott valami, a százalékok jellemzően egy szűk sávban mozognak.

Azt is be kellett látnom, hogy sok esetben irreális elvárásaim vannak egyes késekkel kapcsolatban: nem várhatom el egy gentleman’s foldertől, hogy ütőfázni lehessen vele, vagy egy hardcore taktikai vastól a diszkrét hordhatóságot. Mégis, sokan ragaszkodtok ehhez az értékelési módhoz, így a jövőben is használni fogom.

Sajnos pontos képletet nem tudok mondani, hogy miképp jönnek ki ezek a számok. Fontos leszögezni, hogy ez teljesen szubjektív, és a cikk írásának pillanatában igaz. Később visszanézve lehet, hogy más eredményeket kapnék. A képlet két változójáról azonban mindenképp szeretnék említést tenni, mert fontosak. Az egyik az ár/érték arány, a másik pedig az érzelmi tényező.

Ár/érték arány

A kés értékelésekor számomra nagyon fontos, hogy mennyibe kerül, és hogy a minőségben, funkcióiban hasonló versenytársait hogyan árazza a konkurencia. Lehet egy kés akármennyire jó, ha a megvásárlásához bankot kell rabolni, vagy ha ugyanazt egy másik modell negyedannyiért hozza. Mostanában sokszor hasonlítom a bicskákat a QSP Penguinhez, és talán ennek köszönhető, hogy egyes százalékok elmaradnak a várttól.

Értelem és érzelem

Habár bloggerként igyekszem objektív lenni a bemutatott késekkel kapcsolatban, teljesen nem tudom kivonni magam az érzelmi befolyás alól. Vannak olyan kések, amikbe bele tudok kötni – és meg is teszem -, mégis, számomra nyújtanak valamit, ami miatt a hibákat is könnyebben bocsátom meg nekik. Ez bármi lehet, sokszor talán meg sem tudom fogalmazni, hogy micsoda, mégis hatással van a végső értékelésre.

Szóval hogyan értékelek? Megszerzek egy kést, megpróbálom megfejteni, hogy a tervezője mire szánta, hordom, tesztelem, írok belőle egy cikket. Majd végül adok rá egy százalékot, ami kilencven százalékban racionális döntés. A maradék tíz százalék pedig mindig rejtély marad, még számomra is.

Miért nem a YouTube-on vlogolok, ki a fene akar olvasni manapság?

Az első kérdésre egyszerű a válasz: az nem én lennék. Próbáltam készíteni pár videót, de nem éreztem jól magam a szerepben, és noha gyakorlással biztos, hogy valamennyit fejlődhettem volna, úgy érzem, hogy ebben az oldschool szerepben érzem jobban magam.

Ami meg az olvasókat illeti, szerencsére akad egy kemény mag, akik kedvelik ezt a formátumot. Ha ezt olvasod, te is közéjük tartozol.

Fog valamikor változni a blog?

Azok, akik követnek egy ideje, biztosan látják, hogy a kezdetek óta azért változott néhány dolog. Nem alapjaiban, de úgy gondolom, hogy tetten érhető némi fejlődés. A bevált struktúrák azonban nem biztos, hogy örökre működni fognak, ezért én is gyakran agyalok, hogy miképp lehetne változtatni anélkül, hogy elveszne a Vaszilij EDC lényege.

Kíváncsi lennék, hogy ti mit szerettek a blogban, mi az, amin szerintetek mindenképpen változtatni kéne. Túl hosszúak, túl rövidek a cikkek? Érdektelen, amit a kések külső megjelenéséről írok? Senkit sem érdekel, hogy hogyan vágja az adott penge a kartonpapírt? Mondjátok el, hogy ti mit gondoltok ezekről a kérdésekről, hátha sikerül a blogot még jobbá tenni!

 (A borítókép a Pixabayről származik.)