Vannak tárgyak, amiket impulzusból vásárol meg az ember, és vannak olyanok, amelyek lassan,
szinte észrevétlenül épülnek be a gondolataiba. A Kanetsune Seki japán cég Kaico-Tou névre
hallgató zsebkése számomra egyértelműen az utóbbi kategória volt: hosszú időn keresztül
nézegettem, vissza-visszatértem hozzá, majd elengedtem, aztán újra rátaláltam, mintha
folyamatosan teszteltem volna, valóban helye lesz-e az életemben.
A minimalizmus egyik alapelve szerint, mielőtt megveszel valamit, adj magadnak időt –
legalább tíz napot –, hogy kiderüljön, valódi szükséglet-e, vagy csak egy múló vágy. Nos, én
ezt kissé túlteljesítettem: nem tíz napot, hanem másfél évet vártam. És amikor végül úgy
döntöttem, hogy igen, ezt a kést szeretném, akkor sem egyszerű vásárlás lett belőle.
Ezt kértem ugyanis a feleségemtől a névnapomra.
Kanetsune KB-509 Kaico-Tou
Méretek:
Teljes hossz (nyitva): 180 mm
Élhossz: 70 mm (szúró hosszúság: 80 mm)
Markolathossz: 100 mm
Pengevastagság: 3 mm
Súly: 100 g
Anyagok:
Penge: AUS-8 rozsdamentes acél
Markolat: rétegelt fa (plywood) + rozsdamentes acél bakni + sargaréz linerek
Zár: backlock (hátsózár)
Az első benyomás – amikor a tárgy már a dobozban mesél
A Kaico-Tou egy csinos, igényes kis fa dobozban érkezik, ami már az első pillanatban megadja
az alaphangulatot. Ez a csomagolás nem kifejezetten hivalkodó, nem luxusérzetet akar kelteni,
hanem inkább azt sugallja, hogy a benne lévő tárgy időtálló és tiszteletet érdemel.
A kés pengeformája tudatosan kiegyensúlyozott, enyhén „nyugatiasított” drop point EDC
profilt mutat. A tradicionális japán higonokami késekhez, vagy az OLFA CK-2-höz hasonlítva
megállapítható, hogy azok inkább a klasszikus japán használati pengékre hajaznak, nem annyira
EDC-jellegűek. A markolatok közötti különbség még hangsúlyosabb: a higonokami markolata
egyetlen hajlított lineáris fémlemez, amely minimalista és ipari jellegű, a Kaico-Tou fa
markolata pedig melegebb, ergonomikusabb és „kész tárgy” érzetet ad. A higonokami
formavilága mindent elhagy, ami nem szükséges, egyfajta nyers minimalizmussal, míg a Kaico-Tou már egy finomított verzió, ahol az ergonómia és az esztétika hangsúlyosabb szerepet kap.
A markolat anyaga vörös színű plywood, azaz rétegelt lemez, ami több vékony falemezből
(furnérból) áll, amelyeket egymásra ragasztanak úgy, hogy a szálirány rétegenként keresztezi
egymást. Ez a szerkezet adja az anyag lényegét. A plywood markolat érdekes átmenet: megvan
benne a fa melegsége és természetessége, de közben van egy enyhe ipari, tudatosan
megtervezett karaktere is.
Összességében elmondható, hogy a Kaico-Tou külalakja egy modern gentleman’s folder
értelmezés, de tradicionális japán alapokon.
A nosztalgia mint forma – és mint döntés
A „Kaico” szó jelentése nosztalgikus, és ez a kés valóban ezt az érzést hordozza, nemcsak a
megjelenésében, hanem abban a folyamatban is, ahogyan az ember végül eljut a birtoklásáig.
A forma klasszikus, sallangmentes, és minden részletében azt sugallja, hogy itt nem a modern
trendek diktálnak, hanem egy „régimódi” szemlélet.
Ez a kés nem akar többnek látszani annál, mint ami: egy jól használható, hagyományos
zsebkés. Talán éppen ez az őszinteség az, ami miatt nehéz kiverni a fejünkből.
A zsebkés használata során az ember azt érzi, hogy ez a kés nem akarja lenyűgözni, hanem
inkább észrevétlenül válik a mindennapok részévé. A fa markolat barátságossága, a forma
egyszerűsége és a mechanika őszintesége együtt egy kifejezetten szerethető eszközt adnak. A
méret és a forma kettőse meglehetősen „muglibaráttá” teszi a zsebkést, határozottan nem
ijesztő darab. Bátran elővehető étteremben, állófogadáson, de az irodában is.
Ha létezik ilyen, akkor a Kaico-Tou az arany középutat képviseli a konzervatív dekorativitás
és a használhatóság között
Mechanika – a „férfias kattanás” élménye
A Kaico-Tou a régi, jól bevált hátsózárral (backlock) működik, amelynek karaktere már az
első nyitásnál megmutatkozik. Amikor a penge a helyére kerül, egy határozott, férfias
kattanást hallhatunk – a kés ezzel jelezi, hogy készen áll a munkára.
A penge szépen, simán jár, bár fidget faktorról csak igen kevessé beszélhetünk. Ez mondjuk a
két kézzel nyitandó hátsózáras zsebkéseknél talán nem is elvárás.
Használat közben a mechanika meggyőzően stabil: a penge oldalirányban egyáltalán nem
mozog, ami ebben a kategóriában jó jel. Ugyanakkor zárt állapotban – ahogy az a backlock
záraknál általános – érezhető egy egészen minimális fel-le irányú játék, amely nem zavaró,
inkább a konstrukció természetes velejárója. Ezt a jelenséget egyes modern gyártók már
minimalizálták, itt viszont megmaradt a klasszikus karakter részeként.
A penge zárt állapotban középre zár, nem ér hozzá a réz linerekhez. Az általános
minőségérzet nagyon jó, nincsenek elhanyagolt, félkésznek ható, le nem csiszolt, stb.
felületek. A japán gyártás – bár mostanában a kínait szokás dicsérni – e kés esetében
nagyszerűen vizsgázik
Penge és leélezés – tudatos kompromisszum
A penge első ránézésre kettős benyomást kelt: az egyik oldalán feltűnően sok a felirat, ami
kissé zsúfolttá és bazárivá teszi az összképet, míg a másik oldal szinte teljesen letisztult. Ez a
különleges kontraszt végeredményben érdekes jin-jang egyensúlyt hoz létre.
A penge finoman szálcsiszolt felülete visszafogott, de mutatós is. A kés nem teljesen egyenes,
hanem inkább lapos konvexnek nevezhető leélezést kapott, élszalaggal. A vágóél felett elég
vastag az anyag, szemből nézve látszik, hogy közel sincs borotvára lehozva a leélezés.
A Kaico-Tou nem a japán konyhakésekre jellemző, alacsony, borotvaéles szöget kapta,
hanem egy EDC használatra optimalizált, strapabíróbb, kissé magasabb élszöget. Ez elsőre
kompromisszumnak tűnhet, de a gyakorlatban inkább tudatos döntés. Így az él kevésbé
sérülékeny, jobban bírja a mindennapi vegyes használatot.
A kés pengéje japán AUS-8 rozsdamentes acélból készült, amelyet sokan nem tartanak
izgalmasnak – és talán pont ez a legnagyobb erénye. A tesztjeim során az acél jól tartotta az
élét, és ami legalább ilyen fontos: nem mutatott hajlamot rozsdásodásra, ami egy EDC késnél
kifejezetten értékes tulajdonság.
A gyári él kapcsán összességében pozitív tapasztalataim voltak. Az élszalag szabályos és
esztétikus, papíron használva kifejezetten jól teljesített, tiszta, határozott vágásokat produkált.
Ugyanakkor, amikor még finomabb tesztekre – például szőrvágásra – került sor, már nem volt
ennyire meggyőző, mert ezt csak hellyel-közzel tudta.
Használat közben – a minimalizmus kézzelfogható formája
A bicskát többek között evésre, vajas kenyér kenésre, zöldség és gyümölcs hámozására meg
darabolására, fa és műanyag farigcsálására, ceruza hegyezésre, levél bontásra, és karton
darabolásra használtam. Minden feladatot korrektül megoldott, nem kellett csalódnom. A zár
végig szilárdan kitartott. A pengével szinte minden helyzetben jól tudtam dolgozni. Az élszög
és a leélezés miatt a keményebb zöldségeket (répa, karalábé) repesztette, ez volt az egyetlen
általam tapasztalt hátrány. Természetesen ezzel a rövid pengével nem lehet megváltani a
világot a konyhában, de talán ez előre is egyértelmű volt.
A markolat minden fogásnemben kényelmes volt a tenyeremnek. Bár nem igazán vastag, de
ergonomikus és még izzadt kézzel sem csúszik. Nagyobb tenyerű éltársaknak lehet, hogy
rövid lesz, az én közepes kezembe viszont tökéletesen illett.
A tesztek után a penge ugyanúgy szelte a papírt, mint ahogy gyárilag. Kerámia rúdon adtam
neki oldalanként 10-10 húzást, ezt megismételtem pásztást bőrön is, és láss csodát, végre
borotválkozni is lehetett vele. Az AUS 8 japán acél tehát mind éltartásban, mind
újraélezhetőség terén patentül hozta, amit hoznia kellett.
Hordhatóság és ár, avagy a szűk keresztmetszet
A Kaico-Tou két igazi gyenge pontját a végére hagytam. Persze nem hatalmas gondokról van
szó, csak olyan aspektusokról, amelyek a „nosztalgikus japán bicska” filozófiából
kikerülhetetlenül adódnak.
A késnek nincs semmiféle zsebklipsze – persze gentleman’s foldereknél ez nem ritka dolog.
Sajnos tok sem jár vele, pedig egy szép, övre fűzhető bőr tok nagyon illene hozzá. A gyári
fabobozban hordani a mindennapokban azért vicces lenne, szóval marad a zseb mélyére
süllyesztős megoldás. Mivel a kés 100 g tömegű (közepes súlyú), azért a zsebben cipelés nem
az a tipikus könnyed, nyári rövidatyós viselet. A hordhatóság mint olyan tehát egy
neuralgikus pont. Én egy egyszerű, övre fűzős gyöngyvászon tokban viselem, így tökéletes. A
penge mérete – elvileg – nem fog gondot okozni a hatóságoknak, mivel nem haladja meg a 8
cm-t, ergo ebben nincs hiba.
És el is érkeztünk a legnagyobb „dealbreaker” faktorhoz a Kaico-Tou kapcsán: az árhoz. A
kés bizony ár-érték arányban kicsit drágának számít a mostani 39 ezer forintos árán (még ki
lehet fogni 26 ezres tavalyi ajánlatot is, de nem ez a jellemző).
Nagyságrendileg ugyanezért az összegért a Fox Knives az úriembereknek szánt késeivel (pl.
Fox Libar, Livri) már porkohászati acélt, bőrtokot, és ziricote/olajfa markolatot kínál, fele
ilyen súlyban, igaz, csak slipjoint zárral. A Böker Plus (Modern Gentleman) jóval olcsóbban
Nitro-V acélt, liner lock zárat, micarta markolatot, és zsebklipszet biztosít. A Kaico-Tou
esetén a vásárló a Made in Japan feliratot, a nosztalgikus formát és a hátsózárat fizeti meg.
Alapvetően mindenki maga döntse el, hogy ez megéri-e neki. Nekem, mint japán-mániásnak
megérte (főleg, hogy ajándék volt), de mindenkinek más a preferenciája…
Záró gondolat – másfél év gondolkodás, két hét tapasztalat
Én sokáig azt vallottam, hogy egy egyszerű slipjoint magyar bicska jó mindenre, és nem is
éreztem szükségét annak, hogy ezen túllépjek. Aztán jöttek a vargabetűk: kipróbáltam fix
pengés késeket, amelyek nyers, kompromisszummentes használhatóságot kínáltak; aztán
megfordultak a kezemben a különböző „tankhámozók”, túlméretezett, szinte már túlzásba vitt
robusztusságukkal; majd következtek a modern folderek, golyóscsapágyas nyitással,
flipperekkel és mindenféle high-tech megoldással. Ezután visszatértem a fix pengés késekhez,
és jó darabig benne is ragadtam ezek világában.
Most pedig szinte visszajutottam oda, ahonnan elindultam: a klasszikus, egyszerű,
hagyományos kések világához. Csak már egy másik szemmel nézve őket.
Másfél év gondolkodás és mindössze két hét használat után talán korai lenne végleges ítéletet
mondani, de egy dolog már most biztos: a Kaico-Tou nem egy fellángolás eredménye, hanem
egy átgondolt döntés tárgya lett.
Nem egy tökéletes kés. Viszont egy olyan bicska, amihez volt időm megérkezni. Ami sokáig,
kitartóan hívott magához. Ami pontosan azt hozta, amit vártam tőle. Sem többet, sem
kevesebbet.
Ti jártatok már így? „Beszélt hozzátok” hasonlóan hosszú ideig egy kés?
Ha igen, írjátok meg a Facebookon!
Üdvözlettel:
dr. Smiri Sándor