Mora Eldris

Szeretem magam racionális embernek aposztrofálni, és általában igyekszem, hogy megfeleljek ennek a képnek. Időnként azonban az ember felül a hype-vonatra, és vágyakozik olyan dolgokra is, amelyekre valójában nincs szüksége. Így voltam én a Mora Eldris nevű késével, amiről minél több videót néztem, annál jobban tetszett. És hát kapható kékben is…

Műszaki adatok

Teljes hossz: 143mm
Pengehossz: 59mm
Penge anyaga: 12C27
Penge vastagsága: 2mm
Markolat hossza: 84mm
Markolat anyaga: Poliamid/gumi
Tömeg: 80g

Külcsín  és belbecs

Attól függően, hogy pozitív vagy negatív hangvételű jelzőt keresek, amivel egy szóval leírhatom a Mora Eldris megjelenését, használhatom az aranyos és a torz jelzőket is. Egy kisméretű késről van szó, amelynek a markolata sem hosszban, sem vastagságban nem harmonizál a pengével. Valami mégis van benne, ami miatt világszerte hatalmas sikert aratott, és talán nem csak a hype-faktor.

Az 59mm hosszú – vagy ahogy a cég honlapján is írják, rövid – penge önmagában is érdekes. Kicsi mérete ellenére kétféle élszalagot készítettek rá, egy durvábbat a markolat közelében, és egy finomabbat a hegy felőli részen. Ez elvileg arra jó, hogy durvább és aprólékosabb munkát is végezhessünk vele, de szerintem ebben a méretben ennek kevés haszna van. Sajnos a kivitelezés sem sikerült a legjobban, a finomabb élszalag meglehetősen egyenetlen és aszimmetrikus. Az enyhén drop point, hasas penge egyébként nem néz ki rosszul a különböző irányú szálcsiszolt felületével, és valami miatt itt a feliratok sem hatnak zavarónak számomra.

A markolat, ahogy már fentebb is említettem, akár egy másik, teljes méretű késhez is tartozhatna. Ha eltekintünk a diszharmóniától, szerintem tetszetős lett: az én kék színű pédányomon használt kétféle árnyalat jól mutat. A kés fogása is kellemes, mert bár sem halacska, sem madárfej formát nem találunk, a kissé hordószerű markolat jól illik a kézbe. Nekem szimpatikus a kétféle anyag használata is; a kissé gumis felület a keményebb betéttel jól egészíti ki egymást. A betéten használt gyémántszerű mintázat sem csak esztétikai elem, ez is biztosít egy kis extra tapadást. Kapunk még egy használható méretű zsinórfuratot is, ami egyeseknek jó szolgálatot tehet.

Nem lehet panaszunk a tokra sem. A Garberghez hasonlóan ez is teljesen szimmetrikus, azaz bármelyik irányból betehetjük a késünket. Használhatjuk nyakkésként, de megfelelő bújtatóval övön is hordható. Ez a késhez alapból nem jár, de szerencsére a nagytestvérhez kapott kompatibilis ezzel is. Az egyetlen dolog, amin javítani lehetne, az egy ujjtámasz a tokon, hogy egy kézzel is könnyen elő lehessen venni a kést, anélkül, hogy letépnénk vele a fejünket. Így sem lehetetlen persze, egy kis gyakorlással rá lehet érezni, de szerintem sokat javítana a használhatóságon.

A kés megmunkálását vizsgálva a szokásos Mora minőséget kapjuk. Ahogy már írtam, nekem az élszalag megmunkálásával vannak problémáim, de inkább csak esztétikai, mint gyakorlati szempontból. Más tekintetben a Mora Eldris teljesen rendben van, korrekt anyagokat kapunk, bár én az acélban egy fokkal jobbat, mondjuk egy 14C28N-t azért még elviseltem volna.

Mora Eldris – Munka közben

Akik egy ideje követik már a blogot, tudják, hogy inkább csak elméleti természetjáró vagyok. Mivel ez nem az a kés, amit a szokásos munkahelyi környezetemben érdemes lett volna kipróbálni, meg kellett várnom, míg legalább néhányszor el tudom vinni magammal az erdőbe. Sokat gondolkodtam, hogy milyen módon tudnám próbára tenni, aztán eszembe jutott a kínából rendelt hobókályha, amit már szintén régóta ki szerettem volna próbálni. Kis tűz, kis kés: adta magát, hogy megpróbáljak az Eldris-szel előkészíteni egy aprócska tüzet, amin egy teát készíthetek magamnak.

A kés használhatóságának leginkább a mérete szab határt. Hiába bírná a penge akár az ütőfázást is, ha egyszerűen nem marad felület, amit üthetnénk. Így másodlagos késként szolgált csak a Mora Eldris, azután vetettem be, hogy a Garberg elvégezte a keményebb melókat. Onnantól azonban jól szuperált: vágott, hasított és faragott. Talán leginkább farigcsálni lehet vele, a kis méret itt jó irányíthatóságot biztosít a késnek. Jól működik a pengeháton kialakított kaparóél is, akár szikravetőt is indíthatunk vele.

Amibe nem tudok belekötni, az a markolat. Lehet, hogy valakinek kicsi ez a méret, de nekem tökéletesen illett a kezembe. Minden fogásnemben kényelmesnek találtam, és ez hosszasabb használat mellett is így maradt. Nem nyomott, nem bántotta a tenyeremet sehol, így aztán ha esztétikailag találunk is benne kivetni valót, ergonómiailag nem fogunk. És egy érdekesség, amit nemrég tudtam meg, hogy a tok rátehető a markolatra afféle hosszabbítóként is, ha valakinek a méret a lényeg. Működik, bár hosszútávú tapasztalataim nincsenek ezzel a módszerrel.

Ha épp nincs más kéznél, a konyhában is használhatjuk a késünket, bár itt is a pengehossz lesz a szűk keresztmetszet. Kisebb dolgok vágásánál, pl. kolbászkarikázásnál remekül működik a hegy felőli finomabb él, igaz, a vastagabb már kevésbé.

Az utolsó néhány tesztet már nem a gyári éllel végeztem, bár konkrétan nem éleztem meg a kést, de így is jól működött. Munka után, ami ugyan nem volt egy hardcore teszt, a szőrt már nem vitte, de a papírt még szépen szeletelte a kést. A 12C27 skandi acél ráadásul elég hálás, ha karbantartásról van szó, a Spyderco Sharpmakerrel hamar meg lehet fenni. Az újraprofilozás már nyilván más tészta, ha valakinek nem jönnek be a gyári levezető élek, vagy javítani akar a slendrián élszalagon; én a magam részéről elvagyok így is vele.

Egy apróság, amin szintén lehetett volna javítani, hogy a pengén sem élezési vájat, sem élezetlen szakasz nincs, tehát a markolat után egyből élezett rész van. Ez az élezésnél azért okozhat kényelmetlenséget, főleg, ha kövön szeretnénk élezni az Eldrist.

Néhány szóban még a kés hordhatóságáról is beszélnék. Ahogy már szó volt róla, a Mora Eldris kétféle csomagban kapható. Az olcsóbb verzióban megkapjuk a kést és a tokot, ekkor alapvetően nyakkésként, vagy zsebben, vagy akár hátizsákban vihetjük magunkkal. A másik, drágább változat mellé kínálnak egy szikravetőt és egy biztosító pántot a tokhoz. Szerintem utóbbira sok szükség nincs, mert a tok biztosan tartja a késünket. Én nyakban hordtam néhány kiránduláson, futottam vele lejtőn lefelé, és egyszer sem esett ki belőle.

Összegzés

A kés a Morakniv frissebb fejlesztései közé tartozik, amelyben el szerettek volna szakadni az olcsó, de jó kés vonulattól, amiről sokan ismerik a céget. A Garberg (amelyről már írtam) és a Kansbol mellett (amiről talán majd fogok, ha végre szerzek be egyet) az Eldris a triumvirátus legkisebb tagja. A tervezők célja az volt, hogy egy olyan kést készítsenek, amely egyesíti a bicskák kompaktságát a fixpengés kések teljesítményével. Használható tehát másodlagos késként egy méretesebb fix mellé, de lehet, hogy egy gyerek első komolyabb kése lesz belőle. Kompromisszumokat természetesen kötnünk kell, de összességében egy jól használható, szerethető kést kapunk a pénzünkért.

Ha olcsó fixpengést keresünk, akkor persze választhatunk a cég hagyományos modelljei közül, pl. a Companiont, ami talán a legjobb ár/érték arányú kés, de szerintem a Mora Eldris is megéri az árát. A szokott helyen, a BladeShopban találtok mindkét verzióból, illetve többféle színből is válogathattok.

Ti használnátok egy ilyen kis kést, vagy inkább egy bicskát vinnétek magatokkal? Osszátok meg velem a gondolataitokat akár itt, akár a blog Facebook-oldalán!