Nosztalgia

Eredetileg azért indítottam ezt a blogot, hogy egyfajta naplóként szolgáljon számomra. Mivel a gyűjteményem elég szerény, és folyton változik, előfordult, hogy egy-egy késről teljesen megfeledkeztem. Persze előbb-utóbb beugrott, hogy jé, ilyenem is volt, de megeshet, hogy egyes darabok teljesen kimentek a fejemből. Most azokról a késekről készítettem egy kis szöveges és vizuális emlékeztetőt, amelyek vendégeskedtek nálam, de nem készült róluk bemutató, illetve olyanok is akadnak, amelyek megvannak ugyan, de cikk híján maradnak. Merüljünk alá együtt a nosztalgia vizeiben!

Porpáczy Zsolt – Egyedi

Ez a kés szép. Relatív olcsón jutottam hozzá annak idején, és mivel amúgy is kedveltem Zsolt munkásságát, úgy véltem, hogy jó helyen lesz nálam. A tényleges használathoz azonban túl szépnek találtam. Volt persze zsebben, meg vágtam le vele a zakó ujjáról lelógó cérnaszálat, de igazából kihasználatlanul maradt. Ráadásul mechanikailag sem volt tökéletes, így amikor kaptam rá egy jó ajánlatot, eladtam.

Benchmade 940 Osborne

A 940-es egyfajta etalon késes körökben. Cserebere útján került hozzám, és bár jó kés, hamar kiderült számomra, hogy nem az én késem. Remek edc folder lehetne, de a 86mm-es penge miatt számomra mégsem az, az alu markolat pedig sohasem volt a kedvencem. Az általam eddig kipróbált Benchmade kések közül sokkal jobban tetszett a Bugout, így inkább azt tartottam meg.

Mivel egy helyi éltárs nagyon vágyott rá, könnyű szívvel váltam meg tőle.

Zero Tolerance 0770CF

Szintén a cseredarabok sorát szaporítja. Azért cseréltem, mert tudtam, hogy könnyebben pénzzé teszem majd, mint a régóta árult MKM Clapet. Utólag kicsit bánom, hogy attól a késtől megváltam, azonban a számításom bevált: a ZT még mindig népszerűbb márka, mint a Maniagoban készült darabok. Ez a 0770 amúgy tetszetős darab, igényes dizájn mellett hozza a márkára jellemző robusztus életérzést, anélkül, hogy túlzásokba esne. A Speedsafe nyitás engem azonban továbbra is zavar, illetve ebben a késben nincs meg az a plusz, ami rávenne, hogy hosszasabban a polcomon tartsam.

Zero Tolerance 0470

Talán a 0609-ről szóló írásomban említettem, hogy két modell volt, ami miatt komolyan megtetszett a márka. A 0609-et vettem meg először, és sokáig megvolt, aztán egyszer végül hozzájutottam a 0470-hez is. A képeken remek dizájn azonban nekem élőben nem jött át valahogy. Nehezen tudnám konkrétan definiálni, hogy mi zavart ebben a késben. Talán a titán markolatot éreztem túl könnyűnek, vagy a kissé kopogós CF betétek okoztak zavart az erőben. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy jöjjön helyette valami más, ami talán jobban beválik majd: ebben az árkategóriában nem szívesen kötök kompromisszumokat.

Kizer Yorkie

Nagyon olcsón szereztem, majd még olcsóbban adtam el. A kettő között berendeztem itthon egy kémiaszakkört, és 9V-os elemek segítségével lilára színeztem a titán markolatot. Sajnos a megvásárolt példány is mókolva volt már, az előző tulajodon csiszolt a markolaton, így rettenetesen csúszós volt. Ráadásul a mechanikája is fura volt, ami adódhat abból is, hogy a mérete nem volt kompatibilis a kezemmel. Egyszer azért szívesen kipróbálnék egy gyári változatot is, érdekelne, hogy annál is tapasztalnám-e ezeket a problémákat. A kés ugyanis még mindig tetszik, és bár rövid ideig vendégeskedett csak nálam, néha szívesen gondolok rá vissza.

Le Goff Kiridashi

A rendszeres olvasók bizonyára tudják, hogy sokáig egy CRKT Minimalistet hordtam munkahelyi nyakkésnek. Noha nem egy csúcsmodell, a mindennapi feladataim ellátásában remekelt. Ugyanakkor a jó hobbista mindig másra vágyik, így egy idő után szívesen kipróbáltam volna valami mást. Csabi kiridashi modellje régóta érdekelt, így végül vásároltam tőle egyet, egy Croc-féle Kydex tokkal. Ugyan a Minimalist a vékonyabb pengéje és a kisebb tőmege miatt ideálisabb munkatárs, a feelingje miatt mégis egy jó ideje ez a kés lóg a nyakamban munkaidőben. Talán egyszer készül majd egy Karcsúdashi verzió, ami még funkcionálisan is minden igényemet kielégít majd.

Spyderco Chaparral – Raffir Nobble

Egyik kedvenc késem elegáns verziója. Az FRN változathoz képest ez az acél linerek miatt kicsit vastagabb markolattal rendelkezik, de nyilván nem ez a lényeg. Hanem, hogy szép. Akadnak persze olyanok, akik szerint ez a markolatanyag már túlzás, és bazárivá teszik a megjelenést, szerintem azonban remekül el van találva. A kissé kaotikus mintát nézegetve olyan, mintha mindig új és új részletek rajzolódnának ki a szemünk előtt a fényviszonyoktól függően. Szerettem ezt a kést, és örülök, hogy birtokolhattam egy ideig, de egy új érkező kitúrta a polcról és a zsebemből is.

Viper Storm

Sohasem lett volna ilyen késem, ha nem lenne P. László, és nem mutatta volna meg a „gazdaságos” Hinderert. Addig is tudtam persze a létezéséről, kézbe véve azonban elfogott a nekem is kell egy ilyen érzés. Megvettem, hordtam, egy kicsit még használtam is, de a kezdeti fellángolás nagyon hamar elmúlt. A penge geometriáján kívül más problémám igazából nem volt vele, csak a misztikus, valahogy ez nem az én késem állapot következett be.

Böker Damascus Gent

Annak idején nagyon alaposan átgondoltam, hogy milyen kést fogok az esküvőmön hordani. A választásom egy Szálkai Robi-féle ébenfa markolatú edc bicskára esett: karcsú volt, elegáns, minden szempontból az alkalomhoz illő. Aztán eljött a nagy nap, és Mrs. Vaszilij, aki akkor még ugye nem volt Mrs. Vaszilij, átadta nekem a nászajándékát. Talán kitaláltátok, ez a bicska volt az. Szóval hamar kiderült, hogy ebben a kapcsolatban ki fogja hordani a nadrágot, mert természetesen nem a Robicska került a zsebembe végül. Ezt a kést nagyon ritkán teszem zsebre, mert nem szívesen használnám, de remélhetőleg örök emlék marad a polcom egy előkelő helyén.

Noname kínai fixpengés

Pár hónapja kitaláltam, hogy kell nekem egy olcsó és igénytelen fixpengés kés, amit durvább munkákhoz is merek használni. Mondjuk sejtettem, hogy nem ez lesz az igazi, olyan olcsó volt, hogy kockázatok nélkül tehettem vele egy próbát. Igazam lett: a kés azóta már másnál teljesít szolgálatot, én pedig újra rájöttem, hogy amiről már az elején sejtem, hogy nem az én késem, az a legritkább esetben lesz mégis az.

Ezen kívül persze volt még jó néhány darab, amikről nem írtam, főleg a blog előtti időkből, ha érdekel titeket, azokról is készíthetek alkalomadtán egy válogatást.

Te milyen gyakran cserélgetitek a késeidet? Mondd el a blog Facebook-oldalán!

(A borítókép a Pixabayről származik.)