A nyalóka

 

Az egész sztori úgy kezdődött, hogy a fiam nem tudta kinyitni a nyalókát. Tudjátok, ma már ezeket a cukrokat úgy bezárják, hogy még felnőttként is közelharcot kell vívni a csomagolással, ha hozzá akarunk jutni a beltartalomhoz. Szóval, amikor a gyereknek vettünk egy nyalókát, és ő nem tudta kinyitni, de úgy simán erőből én sem, akkor előcibáltam az OLFA CK-2-met, és azzal vágtam ki a csomagból a cukrot. Legközelebb ugyanilyen szituációban a fiam már kaparta is elő a táskámból a nálam lévő sniccert, és bontotta magának.

Ezt látva kerestem egy picit a neten, aztán feltettem a kérdést.

– Te figyelj, nem kell neked egy saját sniccer? Apáéhoz hasonló, csak kisebb. Ha rövidre állítod a pengét, akkor nem tudod átdöfni vele a tenyered.

– De kell – vágta rá azonnal.

Feleségem a másik szobából:

– Nekem is vegyetek!

Hát így lett rögtön három OLFA S a családban.

Mert persze egy nekem is kellett…

A száraz adatok

 

Elárulok egy titkot. Minden blogbejegyzésemben ezt a részt utálom a legjobban. Folyton azon agyaskodok, hogyan lehetne kikerülni vagy átugrani vagy megreformálni a kés/sniccerpontos adatainak bemutatását. Valahogy unalmas és lélekölő számomra ez.

Na mindegy… essünk túl rajta gyorsan.

Az OLFA S a nevéhez híven S-es méretű, azaz nagyon kicsi. Amolyan pöttöm játékszer, nem markos férfikézbe való. Késes berkekben ezt a méret kategóriát szoktuk „tücsökpöcs” néven emlegetni, a MIB után szabadon.

Hosszra még csak-csak normális (12,5 cm), teljesen kitolt változatban a vágóhossz is korrekt (6,5 cm), de a penge szélessége (9 mm) és vastagsága (fél mm körül) már–már nevetséges. És persze ott a tömeg (14 g), ami tényleg a „pehelysúlyú” kategória. A pengeacél anyaga nem ismert, valami sima, korrodálásra hajlamos, magas széntartalmú acél.

A sniccer jelenleg bolttól függően 700-800 Ft körüli áron mozog, 10 pótpenge hozzá kb. ugyanennyi.

Ugorjunk.

 

Kellemes meglepetések pergőtüze

 

A sniccer ugyanabban az egyszerű égszínkék blisztrerescsomagolásban érkezett hozzám, mint minden OLFA eszköz.Csak semmi sallang, ezek olcsó munkaeszközök, nem fancyműtárgyak!

A használatba vétel során azonban egyre-másra értek olyan kellemes meglepetések, amiket nem is vártam ebben az árkategóriában.

Az elsőt rögtön a kibontás során megtapasztaltam: ekkor konstatáltam ugyanis, hogy a tokozás nem műanyag, hanem fém (ez mondjuk a csomagolásra is rá volt írva, csak nem olvastam el…). Hoppá, ez rögtön egy jó pont a nevenincs kínai vagy ki tudja milyen sniccerekkel szemben, melyek szinte mindig műanyagból vannak.

A második meglepetést az eszköz végén található sárga műanyag kupak szolgáltatta. Mert ez a kupak nem csak arra való, hogy lezárja a szerkezet végét, és dedikáltan reklámozza az OLFA márkát. Van rajta egy vékony vájat, ami az eltompultpengedarabok biztonságos letörésére lett kialakítva. Szuper ötlet.

A penge egyébként szike/borotva/lézerkard élességű (természetesen), szépen kattogva jár a tokjában, és a pengecsere sem ördöngösség. Másodpercek alatt szét- és összerakható az egész felszerelés, ha a sárga kupakot lepattintja az ember. Öröm és boldogság.

Egy szűk hétbe telt, mire felfedeztem az utolsó meglepetést, amit az OLFA S tartogatott. Idézem magam a Négyszögletű pengeerdő facebook csoportból, ahová nagy hirtelen fel is raktam a felfedezésem:

„Megdöbbentem.

Ha az OLFA S végén lévő pengetörő kupakot megfordítjuk, és úgy húzzuk a sniccer végére, akkor a felszabaduló furat segítségével tökéletesen hordható az eszköz láncon vagy paracordon. Tart, rázva sem esik le, miközben könnyen fel- és lepattintható. El nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. Bámulatos, hogy mi bele nem fér abba a pár száz forintba, amibe ez a sniccer kerül.”

Szóval, ha van olyan, hogy nyakkés, akkor innestől az OLFA S egy „nyaksniccer”… bármilyen rosszul is hangzik ez a kifejezés.

 

A határok fontosak

 

Persze tökéletes eszköz nincs.

És ha az OLFA S mégis az lenne, akkor bajban lenne a világ késgyártása, mert mindenki párszáz forintos sniccereket venne, nem pedig több tízezres késeket.

Szóval mi a hiba a kis japán tapétavágóval?

Nos, megvannak a maga határai.

És ezek bizony kőbe vésett, szilárd határok.

Ezzel a rövid, törékeny, hajlékony, kicsit lötyögős, könnyen visszanyomható pengével csak kis méretű, nem túl kemény anyagokat lehet átszúrni, illetve elvágni. Fánál a ceruzahegyezés a maximum, amire képes. Műanyagnál az ásványvizes palackot viszi, azt is csak akkor, ha nem eszetlenül döfjük bele, és nem az alján, ahol vastagabb a palack. A papírral, kartonnal – minő meglepetés – nincs gond, azt viszi bármilyen méretben és formában. Iskolai előadáshoz egy fából készült munkalapon harminc falevél alakú papírlapot vágtam ki vele, tökéletes eredménnyel, érdemi tompulás nélkül. Gyümölcs/zöldség hámozásánál a karalábé a felső határ, azzal már nehezen boldogul, túl fás a héja neki.

Magyarul: az OLFA S EDC-re a legnagyobb jóindulattal is csak korlátozottan alkalmas, amolyan „irodai–ultralight–EDC felszerelés” tud lenni. Ha valami komolyabb feladatra akar az ember sniccert használni, arra minimum egy OLFA CK-2 vagy egy H-1 kell majd.

Bár én inkább egy normális kést javaslok.

Amikor elmúlik a rózsaszín köd

 

Amikor ezeket a sorokat írom, már két hete hordozom a kicsiny japán sniccert. Az újdonság varázsa már elmúlt. A fekete bevonat a tokozáson több helyen lepattogzott a napi viseléstől és használattól. Szerkezeti gondot semmit nem tapasztaltam. A gyári penge természetesen eltompult, pár tag letörése után – mivel én nem rendeltetésszerűen, hanem kvázi-késként a teljes élt használom – fekete bevonatos pótpengére cseréltem. Ezzel mutatósabb, és kevésbé korrodálódik, már ha ezek valakinek fontos szempontok.

Sokszor elfelejtettem, hogy a sniccer a nyakamban van, olyan könnyű, és lapos. A szerkezet megbízható, teszi a dolgát, a cérnaszáltól a borítékig mindent fel lehet vágni vele. Egy kézzel levehető a kupakról, egy kézzel nyitható-zárható. A kupakra való visszarakása már inkább kétkezes mutatvány. A sniccer pengehossz alapján legálisan hordható, nem ijesztő, nem feltűnő. Amolyan kis semmiség.

A mindennapi életben teljes megelégedéssel használom apró-cseprő dolgokra, de azért a „fun factor” már megkopott. Egy ilyen egyszerű szerszám esetében a szerelem hamar tovább tud szállni.

Mert ez csak egy mini sniccer. Tisztességes, hasznos, jópofa, olcsó, de nem vált ki egy teljes értékű kést.

De még egy olyan utility knife-ot sem, mint OLFA CK-2.

Ez az oldal sütiket használ.

Erősítsd meg, hogy elfogadod a nyomonkövetési cookie-kat. Amennyiben elutasítod ezeket, akkor a böngészési adatok nem kerülnek harmadik félhez.
Bővebben a cookie-kezelésről.