Oszd meg és uralkodj
Spyderco SpydieChef. Van, aki zsigeri ellenszenvet érez, van, aki ódákat zeng róla. Egy biztos, hidegen senkit sem hagy. Mivel régóta használok egyet magam is, megosztom veletek az évek során szerzett tapasztalataimat. Igyekszem objektív képet festeni róla, de nem ígérhetek semmit.
A közös munka
A Spyderco mindig is híres volt arról, hogy szívesen felkarolta a tervezők elborult agyszüleményeit. A portfóliójukban számtalan olyan kés található, ami minimum a földtől elrugaszkodott jelzőt érdemli ki. Elég csak pl. a Massad Ayoobra, a Pochira, a Capitanra vagy a Shabariara gondolni. Termékeny talajra hullott tehát Marcin Slysz lengyel késtervező ötlete, amikor bemutatta a Glasser családnak a Spydiechef rajzait. Egy átdolgozott japán santoku
szakácskés formáját és ergonómiáját akarta egybegyúrni egy – a mindennapi viselésre alkalmas – zsebkéssel. Szerencséjére nem ez volt az első közös projektjük, hiszen a Marcin által tervezett Techno és a Slysz Bowie sikere már megfelelő csapásirányt mutatott. Így aztán nem dobták ki azonnal, amint elővezette legújabb késének dizájnját.
Műszaki adatok:
Penge hossza: 84 mm
Penge anyaga: LC200N
Penge vastagsága: 3 mm
Markolat hossza: 113 mm
Markolat anyaga: Titánium
Zár: Reeve Integral Lock
Tömege: 108 gramm
Az attraktív Chef
Képeken látva a Spydiechef elsőre meglehetősen fura képet mutat. Mintha egy hullámvonal lenne. Íves, hasas pengéje módosított birkaláb forma. Hegye jóval magasabb pozícióban helyezkedik el, mint a legtöbb sheepfoot pengénél. Az egyik olyan ritka kés a Chef, aminek a vágó éle 100%-ban kihasználható egy vágódeszkán anélkül, hogy az ujjunkat odaütnénk hozzá. Az él egy kellemes méretű sharpening choilban végződik, ami nemcsak az élezést könnyíti meg, hanem szerintem jó megjelenést is kölcsönöz a késnek. A széles penge teljes leélezést kapott, ami a 3 mm-es pengevastagsággal és a gyári, oldalankénti 18 fokos élszalaggal együtt páratlan vágásteljesítményt eredményez. Egyik oldalán a Spyderco nyolclábú pókja, a cég neve és az acél típusa olvasható. A hátsó oldalon a származási ország van feltűntetve Macin Slysz logóján kívül. A tajvani Taichungban készülő pókok a rajongók és a szakértők egyöntetű véleménye szerint a legmagasabb minőségi elvárásoknak is megfelelnek, kivitelezésük kifogástalan. A kés pengéje a méltán híres, ámde mégis ritkán előforduló LC200N porkohászati acél. Ez a nitrogénnel felturbózott, Zapp által gyártott acél a NASA űrrepülőgépeiben előforduló csapágyakban is megtalálható. Azon acélok egyike, amikre nyugodtan rásüthetjük a rozsdamentes jelzőt. Ugyanis olyan extrém korróziótűréssel rendelkezik, ami akár a sós vízi környezetben is alkalmassá teszi mindenféle vágási feladat ellátására. A hasonló célból használt H1 acéllal ellentétben viszont sokkal jobb éltartással rendelkezik, valamint az élezése csak kicsivel kíván több munkát. Talán nem véletlenül lett a Salt series zászlóshajójának tervezett Spydiechef pengeanyagának kiválasztva.
kiválasztva.
12 mm-es, Spydercora jellemző nyitófurat szolgál a késpenge nyitására. Spydieflickkel pillanatok alatt ki lehet csapni a pengét, ám a legtöbb pókhoz képest egy kicsit változtatni kell a nyitómozdulaton. Ennél a késnél a markolatban mélyen ülő pengét inkább oldalra kell kitolni, mintsem felfelé. Némi megszokást igényel, de semmiképp nem mondanám természetellenes mozgatásnak.
A Spydiechef markolatanyaga titán. Ahogy kell, le vannak húzva a szélek, sehol egy kellemetlen sarok vagy éles törés. Az oldalanként 3 mm vastag panelek matt felületben pompáznak, de a tapasztalataim szerint használat közben elkezdi gyűjteni a patinát, amivel igazán magunkénak tudhatjuk majd a kést. A stop pinen és a paracord átfűzésére szolgáló, burkolt lyukon kívül a tengelycsavar és 3 távtartó fogják össze a két titán panelt. Nyitott kialakítása lehetővé teszi a kés tisztítását szétszedés nélkül, bár az sem nagy ördöngösség. Az én példányom már az új, a Spyderconál profin kezelt CQI (állandó minőségellenőrző részleg) által javított vagy inkább továbbgondolt verzió. Ugyanis a csavarok már feketére színezettek és az acél detent ball kerámiára lett cserélve, ezzel is a folyamatos vásárlói visszajelzésekre reagált a cég. A foszforbronz alátéteken könnyedén fordul a penge, oldalirányú mozgásnak és a leginkább hátsózáras pókokra jellemző döccenésnek nyoma sincs. A zár a Chris Reeve késtervezőről elnevezett Reeve Integral Lock. Kifogástalanul működik, ellentmondást nem tűrően kattan a helyére. Oldása teljesen sima, enyhe nyomás után behajtható a penge a markolatba. Becsukva a pengét, a zárrúd pontosan kettévágja a penge nyitófuratát, ezáltal is optikailag csökkentve a penge szélességét.
A klipsz a már-már unalomig ismert Spy drót klipsz. Szinte teljesen deep carry, néhány milliméter látható a zsebre rakott késből. A titán panel és a klipsz szürkesége nem túl feltűnő, így talán nem ugrik senki szeme oda azonnal. Uncsi, de tökéletesen működik és itt ez a lényeg, mert a mindennapi használatban észrevétlenül teszi a dolgát. Mindkét oldalra felszerelhető, de így is csak hegy fent állásban hordható a kés. A klipsz cseréjénél figyelni kell, mert a két csavar a klipsz helye alatt nem egyforma hosszú. A markolatból kiálló csavarfej nem igazán szerencsés, jobb lenne, ha süllyesztett lenne.
Amikor a Chef dirigál, avagy munka közben a főnök
Bármilyen kés érkezik hozzám, azonnal a konyhában kezdi a karrierjét. A SpydieChef re ez hatványozottan igaz volt, hiszen kimondottan erre a szerepkörre lett tervezve, illetve vásárolva. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: zseniálisan hozza amit elvártam tőle. Ami ennek a késnek az esetében nem meglepő, de mégis fontos szempont, hogy az ergonomikus kialakítás miatt egyáltalán nem kényelmetlen vele a munka. Meglehetősen vékony a kés (11 mm), de a széles markolatnak hála nagyon jó fogást biztosít. Mindennemű konyhai munkára befogtam, a zöldségpucolást, -szeletelést kisujjból rázza ki a Chef. A húsok felvágása is egy laza csuklómozdulat neki, mindegy mennyi és milyen hús kerül elé. A penge hossza az egyetlen szűk keresztmetszet, de őszintén mondom, kivételesen nem érdekel ez a tény. A Spyderco ezen modelljével kimondottan élvezet a főzés-előkészítés, egyszerűen nem találtam olyan munkát a számára, amivel meg tudtam volna fogni a konyhában. A késemen a 18 fokos gyári élet még lejjebb húztam (ugyan csak 17 -re), de ez is jót tett a vágás nívójának. A penge ellenálhatatlanul hatol át hagymán, krumplin, répán, paradicsomon. Bármilyen bográcsozás vagy kerti parti hús feldolgozása élvezetes feladattá lép elő, a finom és tökéletes szeletelés közben rohan az idő.
A kötelező tehát pipa, de mire megy a Főnök, amikor kikerül a megszokott közegéből?
Ugyan Marcin Slysz egy kompakt kést álmodott meg a SpydieCheffel, azért nekem voltak ezzel kapcsolatban kétségeim. A konyhában folder fronton nem találtam nála jobbat, de túrára nem ez lenne az első gondolatom. A szokásos tesztfeladatok nyilván nem állítottak akadályt a kés elé, a pántolószalagot, a csomagbontást, vagy a karton vágását hipp-hopp megugrotta. A tollas ág faragásának őszintén szólva ellenérzésekkel álltam neki. Egyszerűen nem állt rá az agyam,minden pórusom tiltakozott a teszt ellen. Ez a kés nem erre való, de mivel érdekelt, hogy beváltja-e az EDC szerepkörbe szánt pozícióját, így ezt sem hagyhattam ki. Természetes ellenállásom néhány pillanat múlva elillant,mint a nyári köd. Bár a tollas ág mestere nem vagyok, és sosem leszek, a borotvaéles penge simán hántolta a faágat. Annyira belejöttem az eszetlenkedésbe, hogy még a szikravetőt is kipróbáltam a pengeháton. Vagy én vagyok béna vagy tényleg nem lehet vele szikrát csiholni,de ha ezen múlt volna az életem, belefagytam volna a tájba….
Étkezésre is használtam természetesen, de valahogy nem igazán volt kézre álló a Chef. Tette a dolgát minden zokszó nélkül, mégis az volt az érzésem, nem ez a kés fő profilja. Az előkészítéskor hatékony íves penge evéskor inkább tűnt kényelmetlennek, mint komfortosnak.
Konzekvencia
Gondolom, ha eddig eljutott a kedves Olvasó,nem lepődik meg a verdikten. A Spyderco Spydiechef a tervezés kezdetétől fogva a konyhai munkára lett kihegyezve. Minden porcikájában erre mutat, a feladatot nemcsak helyből ugorja meg, hanem olimpiai csúccsal teszi azt. A ténylegesen rozsdamentes LC200N acél tökéletes partner, éltartása, bár nem kimagaslóan jó, mégis bőven megfelelő az ételek előkészítésére. Felfrissítése kerámián pillanatok kérdése, a finom szemcseszerkezet miatt borotvára húzható. Ami viszont nekem kicsit fura, hogy talán a felületkezelés miatt hajlamos a karcok gyűjtésére. Ezt a békát nehezen, de le kell nyelni sajnos. Volt aki szóvá tette, hogy hiányzik a pengehátról a rácsúszásgátló. Szerintem a fő feladatok elvégzéséhez nincs rá szükség, a séfkés jellegéhez egyáltalán nem illene.
A titán markolatpanelek és a nyitott kivitel könnyen takaríthatóvá teszik a kést, amennyiben ételmaradék jutna közéjük. Szerencsére nem kell tartani korróziótól, minden elem garantáltan tűri a vizet. Láttam olyan videót, ahol a mosogatógépben kimosták a kést… Viszont a sima, matt felületkezelés miatt gyűjti a karcokat és egyéb használati nyomokat, ezzel sem árt tisztában lenni vásárláskor.
Volt alkalmam kipróbálni tengerben a kést, jelentem, a sós víz sem tett benne kárt. Egy komplett napot töltött az úszógatyám zsebében, illetve a strand egyik éttermében a helyi specialitást is sikerült vele elfogyasztani.
Az összeszerelés és a kés általános minősége szerintem kimagasló, pontosan olyan, amit az ember egy felsőkategóriás modelltől elvárhat. A körítés azonban nem áll arányban egy jócskán hat számjegyű végösszeget mutató prémium termékkel. Az egyszerű, megszokott piros- fekete- arany színű, pók logós papírdoboz méltatlan ehhez az árkategóriához, a konkurencia messze többet nyújt ennyi pénzért – nemcsak doboz szinten.
Érdemes ezt a nem kevés pénzt kiadni rá vagy ismét csak egy, az egekig felmagasztalt termékről van szó? Az ára az utóbbi időben jelentősen megemelkedett. Amikor néhány évvel ezelőtt én megvettem a sajátomat, 40%-kal volt olcsóbb, de még akkor is bepárásodott a szemem a rendelés végén az Entert lenyomva. A használt piacon viszont bele lehet futni nagyon szép állapotú, jóárasított darabokba. Élményszámba megy vele a munka, én mindenkinek csak ajánlani tudom.
EDC szerepkörben hozta az elvárható szintet, de személy szerint biztosan nem ezt vinném magammal egy erdei túrára. Egész egyszerűen azért, mert a SpydieChef szerintem nem erre való. Biztos van az az elvetemült késbolond, aki megteszi, de az nem én vagyok.
Nektek van vele tapasztalatotok? Vagy tervezitek a beszerzését? Esetleg volt már, de kirázott tőle a hideg? Írjátok meg nekünk kommentben!