Miért nem írok róla? Késélezés, élezők

A következő téma, amiről nem írok, és nem készítek videót, az a késélezés, élezők témaköre. Hogy miért, arra nagyon egyszerű a magyarázat: ezen a téren vannak nálam sokkal felkészültebb emberek, akiktől lehet tanulni. Ebben az írásban be szeretném mutatni nektek az alapvető élezési metódusokat, irányzatokat, illetve igyekszem egyfajta útmutatást adni ahhoz, hogy merrefelé tudtok elindulni a késélezés rögös útján.

Kell-e éleznem a késeimet?

Mielőtt az ember belevágna a késlezésbe, a legfontosabb kérdés, hogy szükséges-e neki egyáltalán foglalkoznia ezzel a dologgal. Az szerintem egyértelmű, hogy ha van egy késünk, akkor annak élesnek kell lennie, az már azonban más kérdés, hogy a kés élének karbantartásával magunk akarunk foglalkozni, vagy inkább szakemberre bízzuk a dolgot. Amikor elkezdtem a késekkel foglalkozni, én elhordtam egy közeli üzletbe a késeimet, és ott éleztettem őket. Azonban egy idő után – ahogy az állomány gyarapodott – rájöttem, hogy hosszú távon jobban megéri, ha megpróbálkozom én magam a karbantartásukkal.

Azt gondolom, hogy ha az ember komolyabban használja, gyűjti a késeket, hosszú távon mindenképp megéri, ha élezni is tudja őket. Nem csak azzal spórolunk ugyanis, hogy nem kell kifizetnünk a szakember munkadíját, hanem így tényleg mindig élesek lehetnek az eszközeink. Amikor mással éleztettem, gyakran halogattam a dolgot, így aztán megesett, hogy hetekig olyan késsel járkáltam, aminek már rég nem volt az igazi az éle.

Ráadásul, ha megfelelően gyakorlottak vagyunk, elkerülhetjük az olyan baleseteket, amelyeket állítólagos szakemberek vagy önjelölt mesterek okozhatnak kedvenc vágószerszámunkon. Sajnos sok elrontott, vagy akár tönkretett kést láttam magam is, amelyet nem szakszerűen éleztek meg, sok esetben magukat köszörűsnek vagy késkészítőnek valló emberek. Mielőtt odaadnánk valakinek a késünket élezésre, mindig győződjünk meg róla, hogy jó kezekbe kerüljön!

Hogy kinél mikor jön el az a pillanat, amikor úgy dönt, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, nyilván mindenkinél más és más, de előbb-utóbb szerintem óhatatlanul bekövetkezik. És ha elérjük ezt a pontot, akkor kinyílik előttünk egy szép, új, és elsőre igencsak ijesztő világ.

Élezés vagy fenés?

A magyar nyelvben ezt a két fogalmat legtöbbször szinonímaként használjuk, habár nem teljesen ugyanazt jelenti a kettő. (Nem egyszerűsíti a helyzetet az sem, hogy a fenőkövekkel elsősorban élezni tudunk.) Az én olvasatomban az élezésnél alapvetően anyagot választunk le a pengéről, míg a fenéssel irányba állítjuk a kihajlott élszalagot, vagy felpolírozzuk azt. Ha csak minimálisan tompult el a kés, sokan csak felfríssitik egy fenőszíj használatával, illetve az élezés folyamatát ezzel fejezik be. Fenőszíjból sokfélét találhatunk, de nem feltétlenül kell a pénztárcánkba nyúlnunk. Egy vastagabb bőr öv is megfelehet a célnak, főképp, ha már leselejteztük azt a mindennapos viselésből.

A fenőacélokat elsősorban konyhakésekhez, lágyabb acélokhoz alkalmazhatjuk, így ez jelen írás tartalmát nem érinti.

Az élezők típusai

A késélezőket többféle szempontból is csoportosíthatjuk. Léteznek manuális és mechanikus, illetve szabadkézi és irányított élezők. Vannak könnyebben és nehezebben elsajátítható módszerek, illetve több és kevesebb szabadságot – és ezzel együtt lehetőséget – kínáló módszerek. Ebben az írásban megpróbálok az egyszerűtől a bonyolultig haladni, de nem az élezés, hanem az élezők felépítésének tekintetében.

Fenőkövek

A legegyszerűbb eszköz, ami az élezés kapcsán eszünkbe juthat, az a fenőkő. Az egyszerűség azonban megtévesztő lehet, mert ha vásárolni szeretnénk, máris szembesülünk azzal, hogy fenőkőből is rendkívül sokféle létezik. Különböző méretű, finomságú darabok kaphatóak, vizesek és olajosak; ember legyen a talpán, aki első pillantásra kiigazodik közöttük.

A fenőkövekről és a kézi élezésről Hegyes Sándor írt egy nagyon alapos cikket a Késportálon, aki szeretne belevágni ennek a módszernek az elsajátíátásba, annak mindenképpen ajánlott olvasmány.  Aki ennél vizuálisabb típus, az számos videót talál a YouTube-on a témával kapcsolatban, én a Bushcraft Hungary videóját ajánlom kiindulásképpen.

Ha elolvastátok a Hegyes Sanyi-féle cikket, vagy megnéztetek néhány videót, akkor már kiderült számotokra, hogy fenőkövel élezni nem atomfizika ugyan, de igényel némi kézügyességet és sok gyakorlást. Mivel szabadkézi módszerről van szó, tetszőleges élszöget tudunk kialakítani a késünkön, ugyanakkor ezt az élszöget tudnunk kell tartani is a jó eredmény elérésének érdekében. Sajnos az én képességeimet és türelmemet ez a módszer meghaladta, nekem jobban beváltak a szamárvezetős módszerek.

Ami az anyagiakat illeti, szerezhetünk be fenőköveket már viszonylag olcsón. Ha azonban itt is teljeskörű megoldásra vágyunk, és szeretnénk többféle, különböző szemcsefinomságú, minőségi követ beszerezni, már elég mélyen a tárcánkba kell nyúlnunk.

Irányított élezők

Ha valaki hozzám hasonlóan nem érzi magát elég felkészültnek, hogy kézzel élezzen, számos olyan rendszer közül választhat, amelyek segítenek a megfelelő élszög megtartásában. Ezek közül talán a legegyszerűbbek a Work Sharp kézi élezői, amelyek segítenek az induló élszög beállításában, azután viszont nagyjából hasonlóan működnek, mint egy fenőkő. Ezeket az eszközöket többféle konfigurációban vásárolhatjuk meg, igényeinknek és pénztárcánknak megfelelően.

Nekem személyesen ezekkel az eszközökkel nincs tapasztalatom, de meglehetősen népszerűek, és a beszámolók alapján relatív egyszerűen lehet használható élt varázsolni a késünkre. Előnyük még, hogy léteznek hordozható változatban is, így akár terepen is könnyen használhatjuk őket.

A következő rendszer, ami szintén népszerű, és nálam is bizonyított, az a Spyderco Sharpmaker. Talán nem mindenki tudja, hogy az amerikai cég először élezőket gyártott, és csak azután vágtak bele a kések készítésébe is. A Spyderco Sharpmaker egy viszonylag egyszerűen használható szerkezet, amivel könnyen karban tarthatjuk a pengéinket. A legnagyobb hátránya talán az, hogy teljesen új élszalag kialakítására nem alkalmas – vagy csak nagyon körülményesen -, illetve az elérhető kiegészítők választéka sem olyan széles, mint más eszközök esetében.

Előnye viszont, hogy a háromszög keresztmetszetű rudaknak köszönhetően fogazott, illetve rekurzív pengék élezésére is alkalmas.

A Sharpmaker használatáról számos videót találunk a neten, de ha úgy döntünk, hogy megvásároljuk, kapunk hozzá egy DVD-t is, ami részletesen bemutatja az eszközt.

Némileg bonyolultabb használni, ám jóval sokoldalúbb rendszer a Lansky készlete. Ennél már szélesebb az előre beállított élszögek kínálata, ráadásul sokféle követ és egyéb kiegészítőt is kapunk hozzá. Nekem ezzel már sikerült teljesen újraprofiloznom két kést, tehát komplexebb, bonyolultabb feladatokhoz is használhatjuk. Erről a rendszerről is rengeteg videót találhatunk, magyar nyelven a BladeShop bemutatóját ajánlom, angolul pedig a Cedric & Ada csatorna segített nekem sokat.

Élező készülékek

Ha sok kést kell rendszeresen éleznünk, netán némi időt szeretnénk spórolni magunknak, akkor van lehetőségünk otthoni használatra is elektromos rendszereket beszereznünk. Ilyesmihez nem volt még szerencsém, úgy gondolom, hogy nekem nincs rá szükségem, így saját tapasztalatról itt nem tudok beszámolni. Elérhető áron itt is a Work Sharp márka háza táján érdemes körbenéznünk, egyszerűbb készülékeket már egy komolyabb Lansky készlet árán is beszerezhetünk.

Összegzés

Ahogy a fentiekből kiderül, sokféleképpen élezhetjük a késeinket. Ami mindegyik módszerről elmondható, hogy a használatuk elsajátítása időbe kerül, természetesen ez változó a kiválasztott metódus függvényében. Én azt javaslom, hogyha belevágunk a dologba, kezdetben olcsóbb késekkel gyakoroljunk. Nem javaslom azonban teljesen noname, ismeretlen acélok használatát erre a célra sem, mert lehet, hogy csak kudarcélményeket fogunk gyűjteni velük. Egy 8Cr13MoV, egy 12C24, vagy egy szénacél Opinel szerintem jó lehet az induláshoz: ezeket relatív könnyen tudjuk élezni, és begyakorolhatjuk a szükséges módszereket.

Az Opinel egyébként külön kiemelendő azért is – és nem csak a szénacél -, mert a könnyen élezhető pengeanyag mellé jó geometria is társul. Így nem csak egyszerűen, de gyorsan is haladhatunk vele. Az ára pedig tényleg kifejezetten kedvező, tehát attól sem kell félnünk, hogy egy elrontott próbálkozással anyagi csődbe kerülünk.

Ha úgy döntesz, hogy ezután már magad élezed a késeidet, remélem, jó iránymutató volt ez az írás. A téma, ahogy már említettem, ennél jóval szerteágazóbb. Ha valami kérdésed van, tedd fel itt, kommentben, vagy a blog Facebook-oldalán. Ha tudok, szívesen segítek, de biztos, hogy akad valaki, aki nálam lényegesen jobban ért az élezéshez.

Ha valamilyen észrevételed, tanácsod van a késélezés kapcsán, netán valami jó módszered, amit én nem említettem meg, azt is szívesen látom.

Ha nem olvastad volna az az írásomat, amiben kifejtem, hogy miért nem írok magyar késekről, itt azt is megtalálod.