Miért nem írok róla? Magyar kések

Szerző: | Már 30, 2019 | Elmélkedés

Időnként megkerestek különböző kérdésekkel, kérésekkel, amelyek egy részét igyekszem udvariasan visszautasítani. Vannak ugyanis témák, amelyekhez vagy nem érzem elégnek a tudásomat, vagy egyéb okok miatt nem szívesen írok róluk. Egy néhány részből álló sorozatban igyekszem elmondani azokat az okokat, amelyek miatt az adott témáról nem, vagy csak keveset olvashattok a blogon. Az első ilyen téma a magyar kések, és hogy miért nem írok róluk.

Termék vagy alkotás?

A magyar kések nagy része nem sorozatgyártott termék, hanem – részben legalábbis – kézműves vagy kisipari módszerrel készült alkotás. Ennek az az eredménye, hogy korlátozott modellválasztékban és darabszámban érhetők el. Ha hagyományos bicskát keresünk, akkor természetesen kézenfekvő, hogy magyar terméket vásároljunk, és még a vadász-, bushcraft-, túrakés vonalon is van módunk válogatni több készítő többféle modelljéből. Amennyiben azonban modern foldert, esetleg taktikai fixpengést szeretnénk, máris meglehetősen korlátozottá válnak a lehetőségeink.

Ebből következik, hogy a kézzel készített, netán teljesen egyedi kések nem lesznek tökéletesen egyformák. Ennek megvannak természetesen az előnyei is, valaki külön keresi az egyedi, különleges darabokat, ugyanakkor sok értelme szerintem épp ezért nem lenne bemutatót vagy tesztet írni róluk. Hiszen az enyém így sikerült, a tiéd meg úgy, esetleg nem is beszerezhető az a kés, amiről írnék.

Az egyediség hátrányai

Ahogy fentebb már kitértem rá, egyedi, nem sorozatgyártott termékektől nem várhatjuk el, hogy teljesen egyformán sikerüljenek, mintha futószalagról gördültek volna le. Ha jól emlékszem, Kocsis Ferenc említette egyszer valahol, hogy a kézzel készült késektől nem lehet – és nem is szabad – ugyanazokat a toleranciákat elvárni, mint egy gyári késtől. Egy készítő munkássága, eddigi kései persze adhatnak egyfajta garanciát a munkája minőségére, és idővel legtöbbjüknél megfigyelhető egy fejlődő tendencia, de továbbra sem válnak gépekké. Így aztán benne van a pakliban, hogy egy-egy kevésbé sikerült darab is kikerül a kezeik közül.

Az egyediségnek természetesen előnyei is vannak. Sok készítő vállalja, hogy teljesen egyedülálló kést készít, esetleg egy sztenderd modelljét szabja át a vásárló igényei szerint. Tehát ha azt szeretnénk, hogy a késünk semmiképp ne jöjjön velünk szembe az utcán, akkor jó választás lehet megkeresni egy magyar készítőt. Sajnos ennek a megoldásnak is vannak hátulütői, jelesül sok esetben ilyenkor mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlnunk, másrészt van rá esély, hogy hónapokat, vagy akár éveket is várnunk kell a megálmodott darabra.

Érzelmi tényezők

Ahogy a blog írója, úgy az olvasói is emberek. (Most a mesterséges intelligenciákra nem térek ki külön, nekik úgysem kell kés.) Ebből következik, hogy bár én a magam részéről igyekszem objektív és elfogulatlan lenni egy kés bemutatásakor, engem is befolyásolnak az érzelmeim, legyenek bármennyire is irracionálisak. Gondolom, azzal sem vagyok egyedül, hogy kinyílik a bicska a zsebemben – szerencsére csak átvitt értelemben -, ha a kedvenc késemről negatív véleményt hallok. Ez sokaknál hatványozottan igaz akkor, ha az adott kés készítője magyar.

Különböző fórumokon időnként bele lehet szaladni vitákba és veszekedésekbe, ahol egy idő után már egyik fél sem elsősorban racionális érvekkel próbálja meggyőzni a másikat az igazáról. Sok készítőnek megvannak a maga rajongói, akik az adott késre vonatkozó kritikát magukra és a készítőre vonatkoztatják. Ez persze néhány gyári márkára is igaz, lásd az örök ZT vs. Spyderco ellentétet, mégis úgy tapasztaltam, hogy Magyarországon a hazai készítők esetében szoktak leginkább kiéleződni ezek a viták.

Az idők során nekem is kialakult egyfajta benyomásom egyes készítőkről, és legyenek akármilyen jók is az általuk készített kések, nem szívesen birtokolnám őket. Ezek a benyomások saját tapasztalatokon is alapulnak, de sokszor csak az adott ember megnyilvánulásai vezettek oda, hogy inkább tartózkodom a termékeiktől. Ugyanez működik persze pozitív irányban is: ha valakit szimpatikusnak találok, hajlamosabb vagyok megbocsátani a kés esetleges hibáit, persze, csak ha apróságokról van szó.

A magyar kések és a konkurencia

A késes közösség számára pozitív tendencia, hogy az utóbbi évtizedben a technológia olyan fejlődésen ment keresztül, hogy viszonylag olcsón nagyon jól összerakott késeket tudunk vásárolni korrekt anyagokból. Legyen szó akár kínai gyártókról, akár nyugati márkák olcsó modelljeiről, rengeteg típus közül tudunk válogatni. A modern magyar folderek, fixek értelemszerűen nem tudnak ennyire olcsók lenni, így azonban sokan inkább választanak a gyári megoldások közül.

Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy a magyar kések nem drágák. Ha az ember utánagondol, hogy egy kézzel készült termék elkészítése mennyi befektetést és munkaórát igényel, akár olcsónak is nevezhetjük őket. Más kérdés persze, hogy ha valakinek ez nem ad érzelmi többletet, nem szeretne érte pluszban fizetni sem.

Ami nincs máshol

Vannak olyan előnyei persze a kézzel készült késeknek, amelyeket egy gyáritól sohasem fogunk megkapni. Találkozhatunk a készítővel, beszélgethetünk vele, és közben olyan élményekkel gazdagodhatunk, amelyek adott esetben feledtethetik velünk a kés esetleges szépséghibáit is. Hogy személyes példát hozzak, egy Savaria karneválon vásároltam magamnak egy Tarjányi fejesgörbét. A bicska nem tökéletes: bele tudok kötni néhány dologba, de az enyém. Élmény volt megvenni, és élmény használni is, noha racionálisan tudom, hogy ezért a pénzért kaphattam volna jobb kést is.

Művész vagy vállalkozó

Hazai készítőink – szándékosan kerülöm a mester elnevezést a hozzá kapcsolódó pejoratív felhangok miatt – jelentős része nem főállásban foglalkozik a késezéssel. Ha mégis, a legtöbbjük inkább kézműves, mint vállalkozó, és ez sajnos néha rossz szájízű dolgokat szül. A két szakma eltérő képességeket és készségeket igényel, nem is feltétlenül várhatjuk el, hogy a készítő a telefon, az internet és a köszörűkő között ugráljon. Ebből adódóan nekem is volt rossz tapasztalatom rosszul felírt vagy elfelejtett rendeléssel, hosszúra vagy végtelenre nyúló várakozási idővel, nyögvenyelős kommunikációval.

A problémára megoldás lehet egy már működő weboldal, a magyarkesek.hu, ami egyfajta hidat képez a vásárló és a készítő között. Én még nem rendeltem innen semmit, de a kezdeményezést jónak találom – és az oldal YouTube csatornáját is követem -, ami talán csökkentheti vagy megszüntetheti a fentebb írt problémákat. Ha valakinek van személyes tapasztalata velük, ossza meg velünk kommentben, kíváncsi lennék rá.

Összegzés

Ezek után talán érthető, hogy miért nem szívesen írok magyar késekről. Jelenleg is van a birtokomban, feltehetőleg ezután is lesz, és időnként a Facebookon vagy az Instagramon is fogok róluk fotókat posztolni. Írtam is már egy Porpáczy Zsolt folderről, és egy Böker – Hegyes Sándor együttműködésről is, de a jövőben sem számíthattok tőlem túl sok ilyen tartalomra.

Remélem, sikerült egy kicsit megmagyaráznom a bizonyítványomat. Ha maradt még kérdés, vagy más észrevétel, a szokásos módokon írhatjátok meg: vagy itt, vagy a blog Facebook-oldalán.

Share This

Ez az oldal sütiket használ.

Erősítsd meg, hogy elfogadod a nyomonkövetési cookie-kat. Amennyiben elutasítod ezeket, akkor a böngészési adatok nem kerülnek harmadik félhez.
Bővebben a cookie-kezelésről.