Törvényszerű szűkítések

A késezős hobbi űzése során előbb-utóbb mindenki úgy dönt, hogy valamiféleképpen leszűkíti az érdeklődési körét az elérhető késkínálat valamilyen részhalmazára. Ez törvényszerű, mert MINDEN kést egyszerűen lehetetlen megvenni – a 100 leggazdagabb magyar listán megtalálható multimilliomosokat most hagyjuk. A szűkítés mindenkinél eltérő szempontok alapján szokott megtörténni. Van, aki csak zöld késeket gyűjt, van, aki csak magyar tradi bicskákat, mások csak legál pengehosszúságú foldereket, megint mások pedig csak egy bizonyos márka termékei közül válogatnak. Ezek a szűkítések lehetnek állandóak, vagy változhatnak időközönként, attól függően, hogy ki milyen személyiség, és kit milyen hatások érnek.

Ebben a bejegyzésben szeretném elmesélni, hogy nálam hogyan alakult ez a fajta „beszűkülés”, és hogy végül miként vezetett ez az egész folyamat a címbéli kalandhoz, azaz a „tökéletes fixpengés kereséséhez”. Az általam bejárt út tanulságos lehet azok számára, akik az ilyen vagy olyan szempontból „tökéletes” kés megtalálásáról álmodoznak, valamint ez a cikk egyfajta (sorsközösségből fakadó) megnyugvást is adhat azoknak, akik egyszerűen nem értik magukat egy-egy irracionálisnak tűnő késvásarlás vagy -eladás okán. Vágjunk is bele!

IMG 20240612 232707 scaled

A kezdetektől a fixpengésekig

A kezdetek kezdetén tradicionális magyar bicskákban gondolkodtam a mindennapi késhordás kapcsán. Úgy voltam vele, hogy ami jó volt az őseinknek, az jó lesz nekem is. Az első igazi bicskámat apámtól kaptam, egy Madaras-féle vadász bicskát. Később egy Boznánszky-féle G10-es melóssal ’modernizáltam”. Úgy tűnt, hogy egy modern anyaggal feldobott, de mégis hagyományosnak tekinthető magyar bicska elég lesz számomra minden EDC feladatra… ám nem lett elég. A kétkezes nyitás, a nehézkes hordhatóság a mindennapokban sok nehézséghez vezetett, mivel EDC szerepkörben szerettem volna használni a zsebkést.

Váltottam a bolgár Manly késekre (Comrade, Wasp), amelyek még mindig kétkezes, slipjoint nyitásmechanizmus mellett kínáltak – a klipsznek köszönhetően – jobb hordhatóságot és modern anyagokat.

Sajnos azonban a kétkezes nyitás még mindig problémás volt az EDC szerepkörben. Én kifejezetten szeretem használni a késeimet, és bizony a létra tetején állva nagyon nem mindegy, hogy hogyan tudom hadra fogni a pengémet.

Ezzel a fixpengések irányába indultam (Mora Robust, Manly Patriot), melyeket gyorsan elő lehetett húzni, és azonnal lehetett használni. Tettem néhány próbát a modernebb, egykezes nyitású folderekkel is (Manly Peak, Gerber Gator, Kizer folderek), de a zárszerkezetek iránti bizalmatlanságom, a folderek kilazuló csavarjainak finomhangolása jelentette pepecsmunka, valamint a folderek fixekhez képest nehezebb takaríthatósága miatt végül maradtam a rögzített pengéknél.

Úgy tűnt, hogy minden kiegyenesedik, én leszek az „EDC fixpengés srác”, és egy Manly Patriottal vidáman elboldogulok majd örökre.

Ekkor azonban eltört a késem.

IMG 20210611 154530 scaled

Az elpusztíthatatlanság mítosza

Kisebb feszegetésre használtam a „Férfias Hazafi” fixpengés késem, és letört a hegye. Ez nekem is törést jelentett, mert innentől kezdve elkezdtem a vastag pengés tankhámozók irányába kutakodni, hogy ne érhessen soha többé ilyen csalódás. Nagyon sokáig hordtam az amerikai Tops cég Lil Roughneck nevű fixét magamon, aminek az egycentis pengevastagsága lehetetlenné tette a hasonló baleseteket. Viszont vágni nem igazán lehetett vele, csak repeszteni, ami évekig poén is volt, ám a tényleges hegy hiánya, és a brutális súly olyan hátrányt jelentett EDC szerepkörben, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.

Magyar késkészítők (ZOB, Puskel Márton, Orgona László) készítettek nekem a Roughnecknél hegyesebb, de hasonlóan vastag tankhámozóhat, így kiküszöböltem  a tompaság problémáját, de a extrém súlyét nem tudtam. A vastag késeket sajnos borzasztó körülményes és kényelmetlen nyakkésként vagy övkésként hordani, derékszíj nélküli nadrágon pedig gyakorlatilag lehetetlen.

Úgy tűnt, hogy nem sikerül közös nevezőre hoznom az elpusztíthatatlanságot és a könnyű hordhatóságot.

Egészen addig, amíg nem vettem egy Esee Izulát.

IMG 20220507 091752 scaled

Hangyák a gatyában

Mint ismeretes, az Esee Izula egy dél-amerikai hangyafajról kapta a nevét. Ezen a ponton engedjetek meg nekem némi kitérőt az állatvilág irányába. Mit is tudunk a hangyákról? A hangyák talán a legsikeresebb állatfajok a világon. Az Antarktisz és három sziget kivételével benépesítették az egész Földet, és köszönik szépen, sem a klímaváltozás, sem az emberi térhódítás, sem a környezetszennyezés nem zavarja őket a sokasodásban. Jóval többen vannak, mint az emberek, és ha az emberiség egyik napról a másikra kipusztulna, bizony ők akkor is vígan tovább élnének. Mi a sikerük titka? A titoknak sok összetevője van, például az euszociális lét, a kémiai anyagokkal való kommunikáció, a kiváló alkalmazkodó képesség, de most nekünk nem ezek a fontosak. Inkább azt emelném ki, hogy a hangyák a dinoszauruszok idejétől datálható fejlődésük során mindig is nyersanyag- és helytakarékos lények voltak. Kis helyen elfértek, kevés és igénytelen táplálékkal is elvoltak, és a kolóniáik tagjai mindig is könnyűnek, de strapabírónak, és biológiai szempontból „olcsónak”, könnyen pótolhatónak számítottak.

Valami hasonlót képvisel az amerikai Esee cég Izula fantázianevű kése is. Az Izula egyszerű, pehelykönnyű, funkcionális, de erős, és sokoldalúan alkalmazható EDC kés, ami nem mellesleg legál pengeméretű. Tökéletesnek tűnő egyensúlyt képvisel a strapabírás és a hordhatóság, na meg a funkcionalitás között.

Jómagam is rabul estem a hangyás kés varázsának, és teljesen meg voltam nyugodva, hogy személyében megleltem az EDC fixek Szent Grálját.

De aztán vettünk egy új szőnyeget.

IMG 20240612 232757 scaled

A feláldozhatók

Amikor az ember nagy szőnyeget vesz, a boltban sokszor feltekerik egy erős, kb. két méteres karton hengerre, hogy legyen tartása, és könnyebben szállítható legyen. A szőnyeg leterítése után a kartonhenger funkcióját veszti. Nálunk a kisfiam hónapokig eljátszott a hengerrel (az üveggolyók és a kisautók is zseniálisan gurultak benne), de aztán csak fel kellett darabolnom, hogy belekerülhessen a szelektív kukába.

A kartonhenger felvágásakor az Izula bizony csúfosan leszerepelt. A szkeletonizált markolat törte a kezem, nem tudtam vele rendes erőt kifejteni, és a relatíve vastag penge inkább repesztett, mint vágott.

Összehasonlításképpen előkaptam a legolcsóbb Mora Basic 511 munkakésemet, hogy azzal mit érek el a kartonhenger ellen. Ég és föld volt a különbség, a svéd munkakés javára.

Elkezdte piszkálni a fantáziámat a Mora Basic mindennapi hordása. Csináltattam egy kydex tokot hozzá, és nyakkésként az ingem alatt hordtam. És lássatok csodát: ez a mozijegy-árú egyszerű munkakés tökéletesen ellátott minden hétköznapi feladatot, ráadásul féltenem sem kellett. Bátran mertem feszegetni, kapargatni vele bármit, mert olcsó és könnyen újraélezhető volt. Bizony a hangyákra visszagondolva az Esee Izuláhozn képest sokkal inkább a Mora Basic szimbolizálja azt az igénytelen, egyszerű, de hatékony mentálitást, amit az állatvilágban a hangyák képviselnek.

És végül arra is rádöbbentem, hogy még a – késhez képest drága – custom kydex tokra sincs szükségem, ha EDC-ként hordani akarom. A gyári tokot kicsit megcsonkítottam, azaz rövidebbre vágtam, és a Mora-pajzsot is lekaptam róla. Az így létrejött „zsebtokban” a legtöbb nadrágzsebemben már simán elfért a kés, lényegében rejtve. Ilyenkor az övcsipesz egyfajta dundi zsebklipszként tette a dolgát.

Budget megoldás, de számomra nagyszerűen bevált.

IMG 20240612 233154 scaled

Az út végén

Innestől már csak a legális, azaz a 8 cm pengehossz alatti Mora Basic-változatot kellett megtalálnom, hogy meglegyen a számomra tökéletes EDC fixpengés. Ez pedig múltkori cikkemben kivesézett Mora Precision lett, ami lényegében a Basic jó tulajdonságait viszi tovább rozsdamentes pengével, legál pengehosszal, és egy nagyon kapacitív heggyel, még mindig hihetetlenül olcsó áron.

Itt tartunk most.

Vajon ez az út vége? Nem kell több kés, mert megvan végre a „Szent Grál”?

Egyelőre igen. Számomra, szigorúan az én szubjektív használati preferenciáim alapján megszületett a tökéletes EDC fixpengés Szent Grál a Mora Precision személyében.

De vajon ez így lesz, amíg élek?

Kötve hiszem. Az agyam továbbra is kattogni fog, hogyan lehetne az én használati szokásaimra tekintettel még jobb, még kezesebb egy fix pengéjű mindennapi kés.

Mindezt természetesen nem azért írtam le, hogy meggyőzzek bárkit is arról, hogy „a Mora Precision a LEGJOBB EDC kés a világon”. Azért vázoltam az utamat, ami idáig vezetett, hogy bemutassam, milyen furcsa gondolatok vezethetnek egy késhasználót a vásárlásai során. Neked is vannak különös, megmagyarázhatatlan késbogár-vezérelte gondolataid, amik miatt néha talán szégyenkezel is? Semmi gond, ez mutatja, hogy te is közénk tartozol! Mi megértünk téged! A te beszerzéseidnek is megvan a maga belső logikája, íve, amit érdemes lehet megfigyelni, hátha megtudsz valamit belőle magadról!

Azért is írtam le a tökéletes EDC fixpengés keresése körül forgó történetemet, hogy rávilágíthassak arra, hogy a késezés egy olyan dinamikus hobbi, aminél nem lehet elvárni az állandóságot. Nekem a fentiek szerint alakult, alakul a késekhez való viszonyom. Neked valószínűleg teljesen másként történt, és történik minden a jövőben is. És ez nem baj. Mindenkinek mást ad, mindenkinek mást tanít ez a hobbi. De olyan, hogy semmit nem ad, semmit nem tanít, olyan nincs. Legfeljebb nem veszed észre, nem figyeled eléggé alaposan! Én ebben hiszek.

Üdvözlettel: dr. Smiri Sándor

Ez az oldal sütiket használ.

Erősítsd meg, hogy elfogadod a nyomonkövetési cookie-kat. Amennyiben elutasítod ezeket, akkor a böngészési adatok nem kerülnek harmadik félhez.
Bővebben a cookie-kezelésről.