Benchmade Mini Griptilian

Csere révén hozzám került egy Benchmade Mini Griptilian. Nem vettem volna magamnak ilyen kést: a nagyobb testvér egyszer már vendégeskedett nálam egy rövid ideig, de valahogy nem fogott meg. A műanyag markolat túl olcsó hatást keltett, a pengemérete miatt nem volt legális, és sajnos nem barátkoztunk össze. Mivel azóta egyszerű késfelhasználóból önjelölt bloggerré váltam, arra gondoltam, jó lenne, ha adnék neki egy újabb esélyt. Én is változtam az idők során, és a tíz évvel ezelőtti késes ízlésem alaposan megváltozott. No meg hát igazi klasszikus lévén nem árt, ha ez a modell is szerepel egyszer a blogon.

Neki is kezdtem egy „hagyományos” bemutatónak. Hordtam a bicskát, nyitogattam tévézés közben, használtam, és a szokásos kis tesztjeimet is megcsináltam vele. Kiderült, a régi ellenérzéseim alaptalanok voltak, már a dobozból kivéve is tetszett a Mini Griptilian. A formája nagyon bejött, főleg a módosított sheepfoot penge dobogtatta meg a szívemet. Szerintem a nyitófurat is jól áll neki, jobban tetszett, mint a nyitópöckös verziók. Kézben kényelmes volt, bár a markolatot kissé rövidnek találtam.

Készítettem tehát a jegyzeteket a cikk megírásához. Aztán elgondolkodtam. Érdekel valakit 2019-ben, hogy egy közel húszéves modellről, aminek azóta számos verziója látott napvilágot, mi a véleményem? Hasznos bárkinek, ha a széles palettáról bemutatok egy kést, amelyet ebben a formában már nem is gyártanak? Egyáltalán érdekelt valakit bármelyik eddig megjelent írásom? (Jó, ekkor már ittam három sört, és nagyon érzelgős lettem.) Arra jutottam végül, hogy írok inkább egy rendhagyó, kissé filozofikusabb cikket, amelynek az ihletője a Mini Griptilian lesz, hátha több érdekességet találtok benne, mint egy szokványos késbemutatóban.

Vadiúj vagy klasszik?

Közhely: gyorsuló világban élünk. Közhely, de igaz akkor is, ha a saját hobbinkat, a késeket vesszük alapul. Évente jelennek meg új késmárkák, új tervezők, új alapanyagok és technológiák. És jóformán naponta jelennek meg új kések, amelyek valamiben meg szeretnék előzni az eddigieket, több-kevesebb sikerrel. A fejlődés természetesen jó dolog, noha megvannak a hátulütői is: az újdonság varázsa sokszor meggondolatlan vásárlásra ösztönzi az embert. Érdekes lehet időnként tartani egy kis szünetet, és megnézni, hogy valóban szükségünk van-e minden újdonságra, vagy csupán a jól működő marketinggépezet hiteti ezt el velünk.

A most már évtizedes pályafutásom alatt volt alkalmam néhány kést kézbe venni, jó párat birtokoltam is hosszabb-rövidebb ideig, de talán a blogolás elkezdése óta vagyok egy kicsit tudatosabb ezen a téren. Kezdőként szerintem sokan elkövetünk hibákat: olyan darabokat vásárolunk, amelyikre semmi szükségünk nincs, majd eladjuk őket, és folytatjuk tovább a Szent Grál keresését. Nekem az első komolyabb késem egy Spyderco volt, egy Harpy – amely edc szerepkörre teljesen alkalmatlan volt -, majd egy Native 3-assal folytattam, ami majdnem minden igényemet kielégítette. Ezt követően sokáig nem volt pókos bicskám, más utakon jártam, hogy aztán az ominózus Paramilitary 2 után újra megszeressem a márkát. Talán megtanultam értékelni azokat az előnyeit, amelyek sok, akár jóval drágább késből hiányoznak.

Kötelező darabok

Sokat gondolkodtam azon, hogy vannak-e a késes világban olyan alapdarabok, amelyeket mindenkinek illik ismerni. Én nem merném azt mondani, hogy vannak, bár az utóbbi időben törekedtem arra, hogy a nagyon népszerű modellekre vessek egy pillantást, ha módom van rá. Ilyenek a már sokat emlegetett Para 2, a jelen írást megihlető Griptilian, a Cold Steel American Lawman, de számomra egy Opinel és egy Mora is ilyen. Vannak még hiányosságaim, amelyeket egyszer talán pótolni fogok, például egy Benchmade 940-est szívesen kipróbálnék, ahogy nem utasítanék vissza egy Strider- vagy Sebenza tesztvezetést sem, de ez utóbbiakat már semmiképp nem hívnám „alapdarabnak”.

Számomra azért érdekesek ezek a tapasztalatok, mert segít a saját késes ízlésemet is formálni, illetve – megfelelő nyitottsággal – megtudni azt, hogy egyes késekről miért áradoznak olyan sokan. Megesik, hogy valamelyik nem jön be, de a különféle penge- és markolatformákkal, zárakkal és nyitómechanizmusokkal, anyagokkal szerzett tapasztalatok sokat segíthetnek abban, hogy egyre tudatosabbak legyünk a késvásárlásban.

Csak a változás állandó

Habár sokan életük végéig elvannak egy tradicionális bicskával vagy egy svájcival, azt gondolom, jó dolog, ha van választási lehetőségünk. Jó dolog a fejlődés is: az újabb technológiákkal, anyagokkal, márkákkal immár mindenki megtalálhatja a neki való kést. Legyen szó akár a tízezer forint alatti, vagy a százezer forint feletti szegmensről, ma már bőven van miből válogatnunk.

Ez a folyamatos változás rákényszeríti a gyártókat arra, hogy fejlődjenek. A Griptilian sorozat ma már S30V acéllal készül, a Spyderco megalkotta a Para 3-t a vásárlók visszajelzései alapján, sőt, egy ideje a Para 3 Lightweight is elérhető. A Leatherman előrukkolt a Free sorozattal, és már a kínaiak is gyártanak svájci bicskát. Klasszikusok újulnak meg vagy kapnak márkán belüli konkurenciát, annak érdekében, hogy tényleg mindenki megtalálja azt a kést, ami az ő igényeinek leginkább megfelel. Ez nekünk, vásárlóknak egyrészt jó, másrészt persze a marketinggépezet is dübörög, és sokszor olyan termékeket is beszerzünk, amit nem feltétlenül lenne muszáj.

Benchmade Mini Griptilian

Most akkor jó kés a Mini Griptilian, vagy nem jó kés? – kérdezhetitek. Szerintem jó, és megérdemli a klasszikus jelzőt, noha én a saját példányomtól már meg is váltam. Talán ha nem lett volna egy Bugout is a zsebemben kontrollcsoportnak, minden másképp alakul, így azonban a frissebb modell mellett döntöttem.

Sok pozitívumot el tudok mondani a tesztalanyomról. Kis mérete ellenére elég kényelmes, és a mechanikája is rendben volt, bár egy kis oldalirányú mozgást tapasztaltam a pengénél. Az Axis Lock még mindig jó zár, különösen, ha valaki balkezes: ezeket a késeket teljesen kényelmesen tudja használni. A 154CM pengeanyag korrekt, habár ezzel az acéllal újonnan már nem kapható a kés, a Noryl GTX fantázianévre hallgató műanyag markolat pedig könnyű, de relatív erős. Talán a textúrája egy árnyalattal lehetne finomabb is, de így legalább biztosan tapad a kézbe.

Dolgozni is jól lehet vele. A szokásos próbáimban jól helytállt, azokban a feladatokban nem remekelt csak, ahol az egész pengét át kellett tolnom az anyagon. Egy vaskosabb hullámpapírt vágtam vele, és mivel a holkeres élkialakítás egy relatív vastag gerincben folytatódik, itt voltak kisebb gondjai a késnek. A markolat relatív kényelmes, de a Mini verzió nekem egy kicsit kicsinek bizonyult. Egyebekben nem volt panaszom a késre, szerintem egy általános edc folderként jól megállja a helyét.

A hordhatósága is rendben van, bár – ahogy az lenni szokott – én preferálnék egy deep carry klipet a jelenlegi helyett.

Összegzés

Sokféle Griptilian kapható jelenleg is, többféle pengeformával, anyaggal és méretben. Az áruk – Bladeshopos kedvezménnyel – picivel harmincezer forint felett indul; ha valakinek szimpatikus a Griptilian család, szerintem megérik az árukat. Persze, a konkurencia is hatalmas, legyen szó akár jól bevált klasszikusokról, vagy feltörekvő újoncokról.

Te melyiket preferálod inkább? Újdonságok, vagy bizonyított márkák és modellek? Mondd el nekünk akár itt, akár a Facebook-oldalán!

Végezetül egy érdekes videó: valakinek a Mini Gripitlian a kedvenc kése.