A késes közösségben van egy ikonikus alak, aki nem formatervezőként vagy kohászként szerzett magának nevet, hanem mint a túlélés és a funkcionális szerszámok megalkuvást nem ismerő apostola. Ő Doug Ritter. Amikor a Benchmade évekkel ezelőtt kivezette a termékpalettájáról a híres Ritter Griptiliant (RSK Mk1), sokan azt hitték, egy korszak véget ért. 2004-2016 között szép eladási számokat produkált az első generáció, de űrt hagyott maga után a késes társadalomban. Aztán jött a csavar: Ritter összefogott a nevadai Hendersonban található, az amerikai hadseregnek beszállító céggel, a Hogue-val. Nemcsak feltámasztotta a legendát, de olyan szinten csiszolta tökélyre, ami mellett a régi verzió hirtelen csak egy emléknek tűnik. Bár a végeredmény hasonlít az eredeti Ritter Griptilianra, de valószínűleg minden paraméterében jobb lett.
Nézzük meg részletesen, mit tud a Hogue RSK Mk1-G2 (a „normál” méret) és kistestvére, a Mini RSK Mk1-G2, és miért érdemelnek bérelt helyet a zsebben!
(RSK-Ritter Survival Knife)
Doug Ritter koncepciója mindig is pofonegyszerű volt: a kés egy szerszám, aminek akkor is működnie kell, ha fagyos kézzel, esőben muszáj dolgozni, vagy épp egy vészhelyzet közepén kell átvágnod vele egy autó biztonsági övét.
A Hogue-féle újragondolás (az a bizonyos G2, mint Generation 2) nem akarta feltalálni a spanyolviaszt, inkább megszüntette az eredeti Benchmade-verzió gyenge pontjait:
1. A műanyag hatású, üreges Noryl GTX markolat helyett G10-et kaptunk.
2. A pengeacél a kiváló CPM-S30V-ről a még komolyabb éltartást és szívósságot kínáló CPM-20CV-re lépett előre.
3. A tengelyzár (az Able Lock) finomabb, lágyabb és megbízhatóbb lett.
Nézzük a száraz tényeket!
A méretválasztás mindig vallási kérdés az EDC világában. Van, aki a teljes értékű munkakéseket szereti, és van, aki a diszkrét, kompakt vágóeszközökre esküszik. Na meg persze vannak a törvényi szabályozások…A Hogue szerencsére mindkét tábornak megadta a lehetőséget:
Hogue RSK Mk1-G2 (Normál)
Pengehossz: 87 mm
Pengevastagság: 2.9 mm
Pengeacél: CPM-20CV (59-61 HRC)
Pengefelület: Stonewash vagy Fekete DLC
Markolat anyaga: G10 (Sunburst textúra, több színben)
Zárszerkezet: ABLE Lock (Ambidextrous Bar Lock)
Tömeg: ~127 g
Gyártás helye: USA (Nevada)
Hogue Mini RSK Mk1-G2
Pengehossz: 74 mm
Pengevastagság: 2.5 mm
Pengeacél: CPM-20CV (59-61 HRC)
Pengefelület: Stonewash vagy Fekete DLC
Markolat anyaga: G10 (Sunburst textúra, több színben)
Zárszerkezet: ABLE Lock (Ambidextrous Bar Lock)
Tömeg: ~74 g
Gyártás helye: USA (Nevada)
A híres Ritter-féle pengeforma
A Ritter-kések védjegye a jellegzetes „wide high flat grind” drop point penge. Ez a forma zseniális. Arányos és ideális forma a mindennapokban, egyensúlyt mutat az erő és a teljesítmény között. Miért? Mert a penge hátánál megmarad az anyagvastagság a stabilitásért, de a szélesség miatt a leélezés olyan finom metszőszöget ad, ami a kartondobozoktól kezdve a szalonnázásig mindent úgy visz, mint a vajat.
A CPM-20CV harmadik generációs porkohászati csúcsacél pedig nagyszerű választás. Tulajdonságaiban szinte azonos a Böhler M390-nel és a Carpenter CTS-204P-vel, mivel mindhárom hasonló technikával és anyagokból készül.
Kopásállóság: Rendkívül jó éltartása van, hónapokig nem kell élezőhöz nyúlni normál használat mellett.
Korrózióállóság: bár magas a széntartalma, az extrém mennyiségű króm miatt kiválóan ellenáll: az izzadt zseb vagy az alma leve meg sem kottyan neki.
A penge bal oldalán lézergravírozással Doug Ritter logója látható a nyitópöcök előtt, mögötte az acél típusjelzése. A jobb oldalon egy diszkrét USA felirat és a HOGUE neve veszi közre a nyitópöcköt. A hüvelykujjunk legkisebb mozdulatára villámgyorsan nyitó
szemölcs talán egy háromágú propellert szimbolizál, mindenesetre funkcionalitásból ötöst érdemel.
Apropó thumbstud. Érdekes módon amíg a Mini egy eléggé durvára hagyott felületű pöcköt kapott, addig a nagytesó egy sokkal finomabbal érkezik.
A kés hegye szinte tökéletesen egy vonalban van a tengelycsavar forgáspontjával és markolat középvonalával. Mivel nincs hamisfokél, nagyon erős marad a hegy.
Gyönyörű a kőmosás a pengén, nem lesz probléma a használat közben szerzett apróbb sérülésekkel.
Bár hihetetlen működés közben, de a késpenge nem csapágyakon, hanem foszforbronz alátéteken fordul. Annyira finom tűréshatarral dolgozik a Hogue, hogy a precíz mozgás más mechanikát sejtet a markolat alatt.
Az idők során készült a fent említett svéd-osztrák M390 csúcsacéllal is a kés, de a legújabb gyártmányok már a Szent Grálnak tekintett MagnaCut-tal szerelve érkeznek újdonsült gazdáikhoz.
Ergonómia: A Sunburst textúra
A markolat kontúrozott G10 anyagból készül, és a Hogue által szabadalmaztatott „Sunburst” mintázatot kapta. Ez nemcsak esztétikailag néz ki nagyon jól, de a textúrája zseniálisan van kitalálva:
A kockás és geometrikus radiális mintázatok keverednek: a markolat közepéből/tengelyéből sugárirányban kinyúló finoman megmunkált barázdák (ez adja a „napkitörés” / sunburst nevet) ötvöződnek egy finom keresztirányú textúrával.
Nem dörzsöli szét a nadrág zsebét, mint a sima gépelt G10-ek, de nedves vagy olajos kézzel fogva sem csúszik meg.
A Hogue-féle második generációs (RSK Mk1-G2) markolat az eredeti (Benchmade-féle) változathoz képest kissé kerekítettebb és testesebb lett, így sokkal kényelmesebb és kitölti a tenyeret. Precíziós CNC-vel megmunkált G10 kompozitból készül. Rendelkezésre áll többféle színben (például klasszikus fekete, Jade/természetes G10, valamint különféle G-Mascus mintás színekben).
Alatta rozsdamentes acél alaplemezek vannak, amik nincsenek kikönnyítve és az ABLE-lock gerincèt alkotják. Ebbe vannak belecsavarozva a markolatpanelek, szabványos T8-as csavarokkal. Csak a tengelycsavar T10-es. Ami egy kicsit nekem diszharmonikus, az a csavarok színe. A tengelycsavar fekete, míg az összes többi fémszínű. Mindkettő jól mutat a lila markolattal, de így keverve nekem fura összképet ad.
A markolatban a zár felett finoman recézett a rácsúszásgátló acélbetét, ami a pengeháton folytatódik. A kés két(a nagytesónál három) távtartóval van szerelve, a könnyebb tisztíthatóság érdekében.
A klipsz rozsdamentes acél, egy kanálra emlékeztető formájú, Ritter logóval és a Hogue felirattal van ellátva. Nem túl dizájnos, ellenben ronda és kissé gyengén is tart. Mindegy milyen nadrágban hordtam a kést, de ha nem is esett ki, azért bennem volt a félsz, nehogy elhagyjam út közben. A normál Ritter ezzel a klippel arányos, de a Minin kissé elnagyoltnak hat ugyanaz. Csak tip-up hordható, de cserébe mindkét oldalra felszerelhető. A figyelmes szemlélő egy furcsaságot felfedezhet a klippel kapcsolatosan: bár a késhez 2 csavarral van rögzítve, a másik oldalon 3 furat látszik… ez egy lehetőséget ad a felhasználónak- amennyiben elégedetlen a gyári megoldással (egy idő után valószínűleg az lesz…) könnyedén cserélheti másra, pl. Lync, MXG stb.
Található a klipsz mögött egy zsinórfurat is, amennyiben valaki paracord fonatot tenne a késre.
Az axis-lockok királya
A zárszerkezet a Hogue-féle ABLE Lock (Ambidextrous Bar Lock Enhanced). Ez lényegében a szabadalom alól felszabadult Axis Lock tökéletesített változata. A rugókat a pennsylvaniai Wolff Co gyártja a cégnek, amik egy technológiai újításnak köszönhetően sokkal egyenletesebb hőkezelést kapnak, ezáltal erősebbek és rugalmasabbak is, kiküszöbölve ezzel a Benchmade rugótöréseinek rossz utóízét. A működés pedig elképesztően sima: a penge a zárat hátrahúzva pusztán a saját súlyától ki-be lendül, ami a mechanika sajátosságából adódik. Óramű pontossággal nyit-zár a kés: tapasztalataim szerint a Hogue-féle keresztzár a legfinomabban működő ezen típusok közül, pedig most már elég erős a mezőny.
Természetesen nincs semmiféle holtjáték , nyitott állapotban atomstabil a penge.
A zárvégi gombok szintén a háromágú propellert idézik, nagyon kézre álló és szilárd támaszt nyújtanak a működtetés során.
Dologra fel
Mindkét kés régi motoros a gyűjteményemben. Együtt teszteltem őket, nem sok eltérés van használat közben, kivéve a méretekből adódóakat. A nagy Ritter sokáig mostohagyerek volt nálam. Valamiért alig-alig került a zsebembe, míg a Minit rengetegszer hordom/hordtam és használom is: a 8 és feles mancsomban pont kényelmesen elfér, éppen négy ujjas fogása van. A nagy nekem tényleg nagy, főleg a Mini után. A maga nemében ugyanolyan zseniális, mint a kisebbik és ha komolyabb munka van kilátásban, jobban járunk ezzel. A kissé hordóalakú markolatpanelek ergonómiailag kifogástalan pozíciót foglalnak el a tenyeremben, ráadásul a Sunburst minta nem csak egy jó marketing anyag a prospektusban: nem egyszerűen tapad, hanem konkrétan meg sem moccan a Ritter. A zárról sok újat nem mondok, a Dekánál leírtakat most is tartom: a Hogue ennek a típusnak a koronázatlan királya. Egyszerűen hibátlan, pontosan úgy működik, ahogy az a nagy könyvben le van írva. Ha egészen pontos akarok lenni, a zár miatt a kés fidget faktora kimagasló. Akár a nyitőpöcköt, akár az ABLE lockot magát használjuk, villámgyors a nyitás.
Zöldség vagy gyümölcs vágásakor élvezettel kaszabol a user, nincs repesztés, nincs ellenállás. A patikamérlegen kiszámolt penge arány jedi-kard magasságokba emeli a kést, élményszámba megy a vele való munka.
A további, átlagosnak mondható műveletek során nem volt semmi meglepetés: a karton szeletelését előbb untam meg, minthogy elment volna a kés éle; a farigcsálás alatt kiderült, hogy a Mini ebben a második helyre szorul: egyszerűen kényelmesebb a nagyobbal az ilyen jellegű feladatot megoldani.
A csomagok és levelek felbontása úrizálás egy ilyen késsel, akárcsak az evés. De miért ne lehetne úrizálni? Na ugye
Normál vs. Mini: Melyiket válasszuk?
A Normál RSK Mk1-G2: A kemény munkás
Ez a kés a felnőtt méret. Ha kesztyűben dolgozol, ha nagyobb tenyered van, vagy ha olyan vágási feladatok elé nézel, ahol kell a karhossz és a stabilitás, a normál verzió az ideális célszerszám. Egyetlen „hátránya” itthon a hazai jogszabály: a 8,7 cm-es pengehossz miatt a közterületi hordása szabálysértésnek minősül.
A Mini RSK Mk1-G2: a kiskirály
A Mini változat nem egy megnyirbált, megcsonkított korcs, hanem egy tökéletesen arányosított kistestvér.
A 7,4 cm-es pengehosszal teljesen legálisan hordható Magyarországon.
A 74 grammos tömeg miatt szinte észrevétlenül ül a zsebedben.
Ennek ellenére a fogása még egy közepes/nagy kézben is meglepően stabil a mély ujjvájatnak köszönhetően.
Konklúzió
A Hogue RSK sorozat nem olcsó, de minden egyes elköltött forintot igazol a prémium acél, a hibátlan amerikai megmunkálás és az az átgondoltság, ami csak egy évtizedes tapasztalattal rendelkező túlélési szakértő fejéből pattanhatott ki.
Ha legális, nyúzható, mégis prémium EDC-t keresel, a Mini Ritter jelenleg a piac egyik nagyon erős vétele. Ha pedig a maximális munkaképesség a cél egy túrázás során, a normál RSK nem fog cserbenhagyni.
A beszerzés sajnos csak az amerikai Knifeworks cégen keresztül lehetséges, amennyiben egy vadiúj darabot szeretnénk birtokolni. Ebben az esetben az árhoz hozzá kell kalkulálni a vám és az áfa összegét is, ami így azért a barátinak nem igazán nevezhető kategóriába kerül.
Hébe-hóba egy fehér holló gyakoriságával felbukkan mutatóban a használt kategóriában is, de nem általános tendencia.
A anyagválasztás, a zármechanika, az általános minőség kimagasló. Az áron túl az egyetlen, de vaskos negatívum a klipsz semmilyensége, amit csak plusz pénzzel tudunk orvosolni. Őszintén szólva, mire elér hozzánk a kés nem biztos, hogy még költeni szeretnénk rá az árcédulán szereplő összeget tudva.
Mégis azt gondolom, nagyon jó választás lehet a mindennapokban a G2-es Ritter. Sőt, igazából ha csak egy edc késem lehetne, nagy eséllyel választanám valamelyiket, annyira élhető és jól használható. Hogy melyiket? Nos azon kellene még gondolkodnom egy keveset…
Van tapasztalatod valamelyik Ritterrel?
Esetleg rajongója vagy az első generációnak és elmondanád mellette az érveidet?
Írd meg nekünk kommentben!