Giantmouse Ace Iona

A Giantmouse Ace Iona egy itthon kevésbé ismert zsebkés. Annak ellenére, hogy a márka megálmodói, Jesper Voxnaes és Jens Anso mindketten kedvelt dizájnerek, valahogy ez a modell nem lopta be magát a késes közösség szívébe. Jómagam puszta kíváncsiságból szereztem be, mert az előző gazdája nagyon régóta hirdette már a Késportálon, én pedig rendszeresen vissza-visszatértem a hirdetéshez. Végül aztán megvásároltam, habár sejtettem, hogy amennyiben nem válik be – vagy újabb bemutatandó késre kellene az ára – nem lesz könnyű megszabadulni tőle. De nézzük, milyen személyes tapasztalatokat gyűjtöttem vele!

Műszaki adatok

Teljes hossz: 178 mm
Pengehossz: 73 mm
Penge anyaga: Böhler M390
Penge vastagsága: 2,85 mm
Markolat hossza: 101,6 mm
Markolat vastagsága: 12 mm
Markolat anyaga: FRN
Tömeg: 71 g
Zárszerkezet: Liner lock

Az Óriásegér

Mielőtt alaposabban szemügyre vennénk a kést, néhány szót ejtenék magáról a márkáról. A Giantmouse ötlete 2015-ben, egy amerikai késkiállítás estéjén, italozás közben született meg. Feltehetőleg nem volt túl nagy parti, mert Anso és Vox egy vállalkozó barátjukkal, Jim Wirth-tel egy olyan késmárkát álmodtak, amely a nagyszerű dizájnt ötvözi a kifogástalan minőséggel.

A Giantmouse tehát a két tervező játszótere, amely a megálmodott dizájnokat aztán igyekszik a lehető legjobb minőségben elkészíteni. Jesper és Vox ott bábáskodnak minden modell felett a tervezőasztaltól kezdve a gyártás folyamatáig, és nem csak a formatervért, hanem a műszaki tartalomért is ők felelnek. Így aztán minden adott ahhoz, hogy céljaiknak megfelelően kiváló vágóeszközöket készítsenek.

Nekem egyelőre egyedül ezzel a darabbal van személyes tapasztalatom, így nem tudok az egész brandre vonatkozó következtetéseket levonni. A cél azonban figyelemre méltó, bízzunk benne, hogy a megvalósítás is sikeres lesz.

Külcsín

A Giantmouse Ace Iona Jesper Voxnaes tervei alapján készült. Ha a vonalvezetés nem lenne ismerős, a markolat Anso-mintás textúrája mindenképpen árulkodó jel. Sajnos ez a minta – és az FRN anyaghasználat – szerintem egy kissé olcsó hatású. Közelebbről szemlélve ez az érzés elmúlik, mert egyebekben minden rendben van rajta.

Ez nem meglepő, hiszen a név kötelez: az Iona ugyanis egy Williamsburgi pub, amely egy régi édességboltból lett kialakítva. Nem kínál semmi csicsát, csak azt, amire szükséged van. Ugyanez igaz a késre is. Egyszerű, letisztult forma, ugyanakkor átgondolt: valódi, sokoldalú munkaeszközt kapunk a kezünkbe.

Túl sok mindenbe nem tudok belekötni a dizájnt illetően. A Giantmouse Ace Iona egy egyszerű, harmonikus megjelenésű folder, amit számomra egy kicsit elront az Anso minta. A szaténfényű penge ugyanakkor tetszetősre sikerült, amin sokat dob az is, hogy az egyébként sem tolakodó logót és anyagmegjelölést a kés klip felőli oldalán helyezték el. Ez fotózáskor persze hátrány is, de szerintem egy érdekes ötlet. Ahogy az is, hogy az egyéb infók a belső linerekre kerültek, kifejezetten diszkréten.

Belbecs

Ami az anyaghasználatot illeti, kettős érzéseink lehetnek. Egyrészről van ugye az FRN markolat, ami ennél a késnél egy picit kemény, kopogós érzetű, másrészről pedig a porkohászati M390 acél. Az Ace Iona ezen verziójánál persze cél volt a kedvező ár és a kitűnő teljesítmény, így teljesen logikus döntés ez a kombináció. Ha valakit csak a markolat tartana vissza, létezik alu markolatos, minta nélküli verzió is, amely szerintem jóval elegánsabbra sikerült.

A műszaki kivitelezést illetően már egyértelműen pozitív a helyzet. A kés kidolgozása csaknem tökéletes. Nyitott állapotban a liner locknak köszönhetően semmilyen játéka nincs a pengének, csukva pedig középre zár. A foszforbronz alátétek remekül működnek, a kés nyitása a nyitópöcökkel zökkenőmentes.

Eldolgozatlan éleket, pontatlan illesztéseket nem találunk. Két apróságba tudok belekötni. Az egyik az Anso-minta viszonylagos durvasága, a másik pedig a klip hátulja. Én alapvetően kedvelem a drótklipeket, a deep carry verziókat pedig kifejezetten pártolom, de örültem volna, ha a klip hátsó íve kevéssé szögletes.

Magyarázom a bizonyítványom

Amióta belekeveredtem a késes hobbiba, mindig is szerettem volna egy Spyderco Delicát. Valami miatt sohasem jutottam el idáig, mert mindig volt valami más, ami pillanatnyilag jobban izgatta a fantáziámat. Az utóbbi időben pedig sajnálatos módon a Delica ára haladt a korral, a műszaki tartalma azonban nem, így mindig lebeszéltem magam róla. Szerencsére becses nejem végül beszerzett egyet magának – na jó, csak egy felet, a másik felét tőlem kapta szülinapjára -, így végleg elengedhettem a Delicát.

Joggal kérdezhetitek, hogy hogy jön ez ide. Nos, a válasz egyszerű: az Ace Ionában én részben egy modernizált Delicát láttam. Tudom, hogy megjelenésében kevéssé hasonlít egymásra a két kés, de számomra a filozófiájuk hasonló. Könnyű, legális méretű, jól hordható zsebkések, amelyek a legtöbb edc feladatra bőven megfelelőek. Ebben a szellemben próbálgattam ezt a kést is, a már jól ismert feladatokkal.

Giantmouse Ace Iona – Munka közben

Ezek mindegyikét gond nélkül abszolválta. A kartonpapírral és pántolószalaggal könnyen megbirkózott, a magasra húzott egyenes leélezés jól dolgozott vastagabb kartonlapok esetében is. A penge a farigcsálást is jól vette, ugyanakkor a markolattal itt már voltak problémáim. Az Ace Iona nem egy nagy kés, így a markolat mérete is határeset volt a számomra. Egy idő után ráállt a kezem, és többnyire teljesen kényelmes volt, egészen addig, míg keményebb munkákra nem fogtam. Itt a markolat szögletesebb részei, valamint a nem kellően ívelt klip is okoztak kellemetlenséget.

A relatív rövid markolat miatt nekem gyakran előrecsúszott az ujjam oda, ahol szerintem egy tisztességes choilnak kellene lennie. A dolog működik, finom munkáknál feltétlenül, de a farigcsálásnál már itt is jelentkezett a fent említett probléma.

Konyhai munkák esetében a pengevastagság és -kialakítás remekül működik, a problémát – ahogy sok zsebkésnél – a penge hossza jelentheti. Nyilván apróbb munkákra bevethető kés, de ahogy a legtöbb folder, ez is kompromisszumokat kér tőlünk.

Jól teljesít viszont a durva Anso-minta, és stabilitás szempontjából a semlegesnek tűnő ergonómia is rendben van, a kés izzadt kézben is viszonylag biztos fogást nyújt.

A Böhler M390 acélja méltónak bizonyult a hírnevére. Noha a szőrborotváló él eltűnt a késről, a fénymásolópapírt simán, akadás nélkül vitte a penge. Éleznem nem kellett, de ha nem hagyjuk nagyon elveszni az élt, egy felfrissítő fenés ennél az acélnál sem lehet gond megfelelő eszközökkel.

Hordhatóság

Az Ace Ionát a drótklip segítségével heggyel fent állásban, jobb és bal oldalon is hordhatjuk, ráadásul meglehetősen diszkréten. A relatív kis csukott méretének és csekély tömegének köszönhetően szinte észrevétlen a zsebben. Pozitívum még, hogy a 80 mm alatti pengehossza miatt hazánkban is legálisan hordható.

Megbosszulja magát viszont az Anso-minta: a kés elővétele és elrakása nem zökkenőmentes, a durva textúra annak ellenére is nagyon ragaszkodó, hogy maga az anyag meglehetősen sima.

Összegzés

A Giantmouse Ace Iona egy jó kis kés, a felhasznált anyagokat tekintve pedig az ára is rendben van. Hogy kiváltja-e a Delicát, azt nem tudom: egyrészt nincs rajta pók, másrészt a Spyderco klasszikusának az ergonómiája azért jobban sikerült.

Ráadásul a Bladeshop Facebook-csoportjában Mátyás rávilágított arra, hogy számára a valódi Delica alternatívát a Para 3 LW jelenti. Noha nem értek vele teljesen egyet, kétségtelen, hogy van benne valami. Manapság szinte minden szerepkörre rendkívül sokféle kést találunk, így akár PM 2 kis testvére, akár a Chaparral jó alternatíva lehet. De könnyű, jól hordható, legális opció lehet még a Benchmade Mini Bugout is.

Ha a túlméretes sharpening choil helyett egy korrekt finger choilt kapott volna a kés, akkor egyértelműen nagyon pozitívak lennének az élményeim, így viszont megint kezdhetek gondolkodni. Eladjam? Ne adjam? Mindenesetre keresem tovább a tökéletes kést.

Ti kipróbálnátok ezt a kést, vagy más márkák jobban megdobogtatják a szíveteket? Osszátok meg akár itt, akár a blog Facebook-oldalán, kíváncsi vagyok a véleményetekre!