Kershaw Dividend

A Kershaw Dividend már régóta szerepel a gyártó palettáján, de eddig nem keltette fel a figyelmemet. Egyrészt nem kifejezetten kedvelem a Speed Safe-es késeket, másrész a dizájnja eléggé átlagos volt. Ez változott meg az idén, amikor megjelent az egyébként népszerű modell kompozit pengével szerelt modellje. És bár ahogy többször említettem már, igyekszem racionális döntéseket hozni, de nem mindig sikerül. Győzött a coolfaktor és az enyhe nosztalgia, így ezt a verziót már én is kipróbáltam.

Műszaki adatok

Teljes hossz: 185mm
Pengehossz: 76mm
Penge anyaga: CPM D2 / N690
Penge vastagsága: 2mm
Markolat hossza: 110mm
Markolat vastagsága: 9mm
Markolat anyaga: Alumínium
Tömeg: 82g
Zárszerkezet: Liner lock

Külcsín

A kés engem már itt megnyert magának. A kompozit penge a cápafogas mintájával, a második világháborús bombázókra emlékeztető markolat szerintem nagyon jól néz ki. Az elnyújtott, ragadozószerű forma már csak hab a tortán, még teljesebbé teszi az összképet.

A színvilág tovább erősíti a hangulatot. Az olívzöld markolat remekül harmonizál a kőmosott pengével, amely kompozit mivolta miatt eleve kétszínű. Az acélokat összeolvasztó réz is a helyén van. Az alu markolat mart mintája is tetszetős: eléggé markáns, de nem túl tolakodó. Egyedül talán a műanyag távtartó lóg ki egy kicsit képből, de valahol spórolni kellett néhány grammot.

Ha nagyon bele akarok kötni valamibe, a pengén lévő különböző feliratok és logók számát én mérsékeltem volna. A markolaton lévő Kershaw felirat is feleslegesnek tűnik számomra, ha már egyszer a klip amúgy is büszkén hirdeti a márkanevet.

Belbecs

A Kershaw Dividend ezen verziója nem csak a dizájnnal emelkedik ki a modellcsalád többi tagja közül. Részben érintettem már az anyaghasználatot: a markolat alumínium, a penge pedig két anyag felhasználásával készült. A pengehát felőli rész Böhler N690, a vágóél pedig porkohászati D2-ből készült. Így relatív olcsón kaphatunk egy minőségibb acélt ott, ahol tényleg szükségünk van rá. A CPM D2 elméletben egy éltartóbb, ugyanakkor kevésbé nehezen élezhető és jobb korróziótűrő, mint a hagyományos szerszámacél kistestvére.

Elégedettek lehetünk az összeszereléssel is. A kés megmunkálása kiváló, minden a helyén van. Természetesen mechanikailag is rendben van a Kershaw Dividend. Nyitott állapotban a penge semmilyen irányban nem lötyög, csukva pedig szépen középre zár. A flipperes, ám rugós rásegítéses nyitás is kiváló: a penge villámgyorsan, de nem túl agresszíven nyílik.

Érdekes lehet még tudni, hogy a modell olcsóbb, kínai gyártású verzióival szemben e kompozit variáns az Egyesült Államokban készül. Ez persze ma már nem feltétlenül jelez magasabb minőséget, de feltételezem, hogy itt mégiscsak kapunk némi pluszt a pénzünkért.

Kershaw Dividend – Munka közben

Mi ez a kés? Egy diszkrét, edc darab, munkakés vagy a remek dizájnjával vitrinlakó a saját kezűleg összeszerelt repülőgépmodellek mellett? Mivel kézügyességem nincs, így modelljeim sincsenek, kénytelen voltam munkába hordani a Kershaw Dividendet, és megnézni, hogy mit tud valójában.

Mivel nem én vagyok az első tulajdonosa, ezért a gyári állapotáról nem tudok sajnos beszámolni. Hozzám jó állapotban került, bár a pengén lévő két karc azt sugallta, hogy a felülete nem golyóálló. Ennek ellenére belefogtam a szokásos tesztekbe, azt gondolván, hogy ennek a késnek egy-két karc jól fog állni.

A vékony, FFG penge miatt nem volt kétségem afelől, hogy a kartonpapírral és a pántolószalaggal könnyedén elbánik majd a Kershaw Dividend. Nem is kellett csalódnom: akár a kés hegyével dolgoztam, akár az egész anyagon át kellett tolnom a pengét, a kés kitűnően dolgozott. Nem okozott csalódást zsugor- és sztreccsfólia esetében sem.

Jöhetett tehát a fafaragás, amitől tartottam egy kissé. Na nem a kés pengéje, inkább a markolata miatt. A lapos – egy centiméternél is vékonyabb markolat – számomra meglehetősen kényelmetlen volt, amikor erősebben meg kellett markolnom. Ráadásul a flipper recézése és formája is zavaró volt számomra, valahogy mindig előre akartam nyúlni a nem létező finger choilra. Szintén kényelmetlen volt ezeknél a munkáknál a hamis fokél. Ha a hüvelykujjam a markolat közelében támaszkodott, teljesen rendben volt, ám ha előbbre akartam támasztani, a vékony felület már nem volt igazán komfortos.

Finomabb munkák esetén mindez jóval kevésbé zavaró, így konyhai felhasználás esetén nem fogunk csalódni. A penge vékonysága itt határozottan előnyt jelent, a markolat kevésbé komfortos mivolta pedig nem igazán jön elő. Legalábbis rövidtávon semmiképp. A 80mm körüli vágóél pedig, ha ideális konyhakéssé nem is teszi a Kershaw Dividendet, szükség esetén elegendő lehet.

És hogy miképp szuperált a kompozit acél? Nos, ha a szőrszálhasogató élessége nem is maradt meg, azért ezután a kis próbaüzem után még jócskán használható maradt. A borotvaélt pedig könnyen vissza tudtam rá varázsolni a Worksharp kézi élezőjével, így nektek is tuti menni fog.

Hordhatóság

A lapos kialakításnak és a mélyen ülő klipnek köszönhetően a Dividend kitűnően hordható. A klip négyféle pozícióban rögzíthető, így itt is sokrétűek a lehetőségeink. A liner lock azonban alapvetően jobbkezes működtetést tesz lehetővé ennél a késnél, így valóban balkezesbarátnak nem nevezném. Az alu markolat kellőképpen csúszós, így sem elrakás, sem az elővétel nem okoz gondot, és a klip íve is elég nagy ahhoz, hogy vastagabb anyagú nadrágoknál is működjön. Ugyan a csavarfejek nem süllyesztettek, az imént emlegetett megoldás erre is megoldást kínál.

Jogi vizekre evezve már kevésbé egyértelmű a helyzet. Ugyan papíron 76mm a pengehossz, az élhossz valójában inkább 80mm, azaz épp a legalitás határán mozog. A Speed Safe, azaz a rugós rásegítés pedig ugyan elméletileg nem minősül rugós késnek, a gyakorlatban már megeshet, hogy magyaráznunk kell a bizonyítványunkat. Noha szerencsére nálam még sosem került sor ruházatátvizsgálásra, az ördög nem alszik, így akit ez érinthet, vegye figyelembe ezt is.

Összegzés

Engem sokáig nem kifejezetten érdekeltek a Kershaw kések, bár néhányat azért kipróbáltam az évek során. Vagy a dizájnjuk nem fogott meg, vagy az anyaghasználatukat találtam túl egyszerűnek, valahogy nem éreztem késztetést egyik megvásárlására sem. Aztán az utóbbi időben megjelentek náluk vagy új, érdekes modellek, vagy régi darabok különlegesebb verziói. Nekem az első darab ebből a szériából a Copper Natrix volt, amely a figyelemfelkeltő anyaghasználatával dobogtatta meg a szívemet.

A Dividend is hasonló volt számomra: akár egy dekoratív nő, akiről kiderül, hogy bizony vannak más kvalitásai is. Ha helyén kezeljük ezt a darabot, és egy mindenes, edc késként tekintünk rá, akkor szerintem nem fogunk csalódni. Könnyebb feladatokra kitűnően használható, a külleme pedig kiemeli a tucatkések közül.

Szerintem az ára is rendben van: az USA összeszerelést és az anyaghasználatot azért meg kell fizetni. Ezeknek a daraboknak cseppet sem kell szégyenkezniük a cégcsalád másik termékvonala, a Zero Tolerance mellett sem.

Ha egy kicsit masszívabb darabot kerestek hasonló dizájnnal, prémium anyagokkal, akkor érdemes ránézni a Link amerikai gyártású verziójára is.

Ti hogy álltok a Kershaw késekkel? Osszátok meg akár itt, akár a blog Facebook-oldalán, kíváncsi vagyok a véleményetekre!