Kések és edukáció

A minap kialakult egy diskurzus a Négyszögletű pengeerdő csoportban, ahol többen kifejtették a véleményüket az ottani közösséggel kapcsolatban. Ráadásul kiderült számomra az is, hogy legyen valaki bármennyire empatikus, számos olyan perspektíva van, amiről nem is tud, így aztán nem tudja átélni, átérezni sem. Meglepő volt- bár itt-ott hallottam már ezt az érvet -, hogy sokan azért nem szívesen posztolnak vagy beszélnek nyilvánosan a hobbiról, mert az sokakból ellenérzéseket vált ki. De miért van ez így?

Változó világ

Személyes emlékekből merítve azt gondolom, hogy ez a tendencia, miszerint furcsán néznek az emberre, ha vágóeszközt hord magával, az utóbbi néhány évtizedben alakult ki. Nagyszüleink generációjánál még jóval természetesebb volt, hogy – főleg a férfiak – legalább egy bicskát tartanak maguknál. Lehetett ez valamilyen tradicionális darab vagy svájci bicska, de nem keltett megrökönyödést, ha egy kifőzdében valaki a saját bicskájával szelte a sült oldalast.

Aztán menet közben valami megváltozott. Talán az urbanizáció okozta, mert egyre kevésbé érezték szükségesnek az emberek a kés hordását, talán az előző rendszer törvényi, jogszabályi háttere, illetve az azt betartató hatóságok viselkedése, de tény, hogy mára már kisebbségben vannak azok, akik valóban életvitelszerűen hordanak vágóeszközt maguknál. Pozitív példák persze akadnak, olykor magam is rácsodálkozok, ha egy hölgy retiküljéből előkerül egy bicska, de többnyire azt látom, hogy ez egyre inkább furává válik sokak szemében.

Sztereotípiák

Ennek a problémának sokféle gyökere lehet. Az egyik a fentebb fejtegetettekből adódik, miszerint idegen a társadalom legtöbb tagjától, hogy valaki kést hord magával, így aztán az első, ami eszükbe jut, hogy ezzel nyilván gyilkolni szándékozik.

Holott egy kés eszköz, amely ugyan fegyverként is használható, ám az alapvető funkciója mégis más. Magam elsősorban szerszámként tekintek rá, aztán persze egy hobbi tárgyaként; a késeim fegyverként való használata meg sem fordul a fejemben. Agresszorként semmiképp, önvédelemre meg valószínűleg nem is tudnám használni őket.

Leküzdhetők-e az előítéletek?

Minden bizonnyal. Ám nem egyszerűen, és egy majdnem ismeretlen blogger biztosan kevés hozzá. Voltak-vannak kezdeményezések, anno a Késportál is szeretett volna egyfajta edukatív szerepben fellépni, de tömeges elérést ők sem tudtak elérni.

Ahogy a bevezetőben említettem, a legtöbben nem is szívesen kommunikálnak erről muglikkal, mert sokszor teljes értetlenség a reakció az érvekre. Persze meg lehet – és szerintem meg is kell – győzni embereket arról, hogy úgy tekintsenek a késekre, ahogy mi szeretnénk. A közvetlen környezetemben én is próbálkozom ezzel, több-kevesebb sikerrel, de azért jó pár Opinel került táskákba és retikülökbe miattam.

Idilli lenne például, ha egy olyasfajta mozgalom, mint például a cserkészek, akiknek alapfelszerelésük egy svájci bicska, felkarolná ezt az ügyet, de számos más csoport is hitelesen tudná képviselni a nézeteinket. Gondolok itt akár természetjárókra, akár késkészítő kézművesekre, akár olyan kereskedőkre, akiknek még anyagi érdekük is fűződne a dologhoz.

Késes kánaán

Balgaság persze azt feltételezni, hogy a dolgok egyik napról a másikra kedvezően megváltoznak. Sőt, pesszimistább napjaimon látok magam előtt egy sötét jövőt, amelyben még szigorúbb jogszabályok fognak a késhordásra- és viselésre vonatkozni. Mindig elszomorodok, amikor látok egy késelésről szóló híradást, és függetlenül attól, hogy mivel követték el – gyanítom, hogy javarészt konyhakések és piacos bicskák játszanak itt szerepet – beraknak illusztrációnak egy CRKT M16-ost, vagy más, harciasabb formát.

Ennek ellenére próbálok én is minél több emberhez eljutni, és minél többeknek becsempészni egy kést a mindennapjaikba. Beszélgessetek, győzzetek meg minél több embert, és ajándékozzatok Opineleket vagy svájci bicskákat!

Jó kezdet lehet az a szituáció, ami már biztos megesett a legtöbbünkkel. Valaki kölcsönkér egy kést – bár én nem szívesen adom oda, rossz tapasztalataim vannak -, megoldja vele, ami meg kell, majd megkérdezi: te miért hordasz bicskát magadnál? Ilyenkor ne azt válaszoljuk, ami elsőnek eszünkbe jut, és hátha kialakul egy hasznos diskurzus belőle.

Linkek

Ha szeretnél naprakész lenni a bloggal kapcsolatban, akkor a Facebook oldalon találsz gyakori tartalmat.

Ha te is hozzájárulnál a késes tartalmak szaporításához, akkor a Négyszögletű Pengeerdő csoportban várunk szeretettel.