Ha a blogomat olvasod, nagy valószínűséggel tisztában vagy az EDC betűszó jelentésével. Ha mégsem, röviden összefoglalva azokat a dolgokat jelenti, amik nap mint nap velünk vannak, akár magunkon hordjuk őket, akár a táskánkban vagy a kocsinkban. A rövidítés az angol Every Day Carry szóösszetételből származik, és ha rákeresünk az interneten, számos ezzel foglalkozó oldalt, blogot, Youtube-videót, képet és minden egyebet találunk. Az EDC tehát nem csak tárgyak gondosan összeválogatott gyűjteményét jelenti – habár az alapja kétségkívül ez – hanem egyfajta hobbit, életstílust, életfilozófiát.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy minek ennyit kihozni egy ilyen egyszerű dologból, mint hogy milyen dolgokat hordunk magunknál, minek neki külön nevet adni, elvégre mindenkinek megvannak azok a tárgyai, amelyek rendszeresen nála vannak: a pénztárcája, a mobilja, a kulccsomója, az iratai; hölgyek esetében pedig sok más rejtélyes dolog a retiküljükben, amit akár egy EDC-táskának is nevezhetünk. Szerintem onnan válik mindez többé, és akkortól érdemes EDC-ként gondolni rá, ha tudatosan, egyfajta rendszerként tekintünk ezekre a tárgyakra, foglalkozunk velük, netán újabb és újabb tárgyakkal kísérletezünk, hogy mi szükséges a mindennapjainkhoz, és mi nem.

Ebből fakadóan az EDC, mint hobbi sok más hobbival vagy életstílussal alkot közös halmazt. Az én fertőzöttségem a késekkel kezdődött, és talán még mindig ez a szegmens áll a legközelebb hozzám, de később bővült a kollekcióm multiszerszámokkal, lámpákkal, órákkal és még sok egyébbel, ami az EDC felszerelésem részét képezi. Mások talán csak szeretnének felkészültebbek vagy szervezettebbek lenni, és ezért kezdik el tudatosan formálni az EDC pakkjukat. A szerencsésebbek megtalálják azt az összeállítást, ami kielégíti az igényeiket, a többiek pedig folyton keresik az újdonságokat, lehetséges változtatásokon, fejlesztéseken gondolkodnak. Persze ez nem baj, hiszen ennek hiányában nem beszélhetnék az EDC-ről, mint hobbiról.

Munkahelyi EDC-m

Számomra az EDC tehát egy olyan hobbi, amivel időt tölthetek el, és bár időnként van gyakorlati haszna, ez a külső szemlélő számára nem áll arányban a befektetett pénzzel, idővel és energiával. Ahogy egy filatelista nem fogja gyakorlati hasznát venni a bélyegeinek, egy numizmatának nem fog jól jönni az érmegyűjteménye a mindennapokban, vagy ahogy a horgász sem feltétlenül fog annyi halat, amennyibe a felszerelése és az egyéb kiegészítők kerülnek, én sem gondolom, hogy az EDC, mint életforma racionálisan megmagyarázható, de szerintem nincs is rá szükség. A lényeg, hogy miközben a tárgyainkat rendezgetjük, nézegetjük, vagy csak gondolkodunk róluk, jól érezzük magunkat.

Share This

Ez az oldal sütiket használ.

Erősítsd meg, hogy elfogadod a nyomonkövetési cookie-kat. Amennyiben elutasítod ezeket, akkor a böngészési adatok nem kerülnek harmadik félhez. Bővebben a cookie-kezelésről.