Mi kerül ezen ennyibe?

Késes csoportok tagjaként sokszor belefutok olyan jelenségekbe, amiket nem tudok hová tenni. Az egyik ilyen, amikor feltesz valaki egy képet egy friss – vagy akár régebbi – szerzeményéről, és egyből jönnek a kommentek, amelyekkel valamiképpen leszólják azt. Ez lehet az adott kés árával kapcsolatos, lehet a minőségével, vagy adott esetben olyan megjegyzés, amivel a kés gazdáját degradálja az illető. Számomra ez mindig is furcsa volt. Bár sejtem a mögöttes indokokat, mégis nehezen értem meg, hogy miért kell ezeket a megjegyzéseket beleböfögni a világba. Főképp, ha az ember elméletileg tagja annak a közösségnek, ami az adott hobbival foglalkozik. Legutóbb a Leatherman új fogói, a Free széria két tagja keltett sokakban ellenérzéseket, amelyeket nem bírtak aztán magukba tartani. Így arra gondoltam, hogy írok egy pár sort ezzel kapcsolatban. Figyelem, szubjektív írás következik!

Értelem és érzelem

Szerintem a legtöbb zavart az okozza a fejekben, hogy nem képesek megérteni a hobbi szó jelentését. Noha sok hobbinak vannak racionális elemei is – úgy vélem, a kések is ide tartoznak -, egy bizonyos pont után az érzelmeink is jelentősen befolyásolják a döntéseinket. Amikor vásárolunk egy kést, sok szempontot figyelembe tudunk venni. Először tisztázzuk magunkban, hogy milyen feladatra szánjuk az adott vágóeszközt, majd ennek fényében megnézzük, hogy milyen formát, anyagokat, zárszerkezetet vagy márkát választunk. Megnézzük, hogy mi az az összeg, amit rá tudunk vagy akarunk szánni, majd igyekszünk megtalálni a legjobb ár/érték arányú modellt. Természetesen itt is befolyásolnak majd minket szubjektív tényezők, pl. nem vásárolunk olyan kést, ami nem tetszik, de ezen a szinten még van lehetőségünk racionális döntést hozni.

A gond ott kezdődik, hogy aki hobbiból vásárol késeket, az már az első szempontnál bajba kerül. Legtöbbször ugyanis nem azért szerzünk be egy újabb darabot, mert szükségünk van rá, hanem mert kell. És innentől kezdve háttérbe szorul a racionalitás, illetve sok esetben már csak ideológiákat gyártunk, amivel megindokoljuk a vásárlásunkat.

Hype, és egyéb veszélyes állatfajták

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen szép lenne az életünk internet nélkül. Nem látnám a BladeShop csoportban az új beszerzésekről vagy a régi kedvencekről készült képeket, nem néznék YouTube videókat az újdonságokról, és eleve nem tudnék online rendelni semmit. Aztán eszembe jut, hogy az online korszak előtt is voltak bélyeg- és babagyűjtők, a suliban az emberek Lutra matricákat cserélgettek, vagy a telefonfülkékben szaglásztak kiürült és elhagyott telefonkártyák után.

Reklám és hype mindig is létezett, noha talán nem éreztük ennyire erőteljesen a hatását, mint manapság. A vállalatok igyekeznek folyton újdonságokkal előállni, hogy fogyasszunk egyre többet, mert az új kés 24 százalékkal jobban vág, mint az előző. Időnként persze történnek valódi fejlesztések, de sokszor csak az újdonság ereje az, ami végül rávesz minket, hogy egy újabb darabbal bővítsük a kollekciót. Tovább nehezíti a dolgunkat, hogy míg régen viszonylag egyértelműen felismerhetőek voltak a reklámok, ma már nem mindig tudjuk, hogy egy vlogger vagy blogger azért magasztal bőszen egy terméket, mert az tényleg jó, vagy azért, mert fizettek neki érte.

A hype tehát létező jelenség, de ha igyekszünk tudatosan vásárolni, akkor elkerülhetjük, hogy csak emiatt vásároljunk meg valamit. Vannak szerencsére olyan influencerek, akik próbálnak objektív teszteket készíteni, illetve elmondani egy adott termékről a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt. Ha találunk néhány ilyen embert, és a megvásárolni kívánt termékről több bemutatót is elolvasunk vagy megnézünk, jó eséllyel el tudjuk választani a ténylegesen jó dolgokat a pusztán felhype-oltaktól.

 Olcsó és drága

Akinek van ötezer forintnál drágább kése, és volt olyan hülye, hogy ezt egy laikusnak el is árulta, bizonyára találkozott már azokkal a reakciókkal, amitől minden éltársnak kinyílik a zsebében a bicska. „Mi kerül ezen ennyibe?” „A vasat viszi?” „Miből van ez, aranyból?” „Hülye vagy, ennyiért gépfegyvert is lehet venni!” A sor még hosszan folytatható. NKP-k esetében ez talán még megbocsátható, de engem nagyon idegesít, amikor olyanok értetlenkednek egy kés árán, akik elméletileg szintén benne vannak a hobbiban.

Arról, hogy egy adott termék ára miképp alakul, nálam sokkal okosabb emberek könyvtárnyi szakirodalmat állítottak elő. Én ebben az írásban csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az árat nem kizárólag az határozza meg, hogy milyen fizikai elemekből tevődik össze, netán mennyi volt a megmunkálás költsége. A termékek ugyanis nem egy légüres térben lebegnek, amíg megveszik őket, hanem kölcsönhatásban vannak a környezetükkel.

Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, ha abból indulunk ki, hogy a termékeket profitorientált vállalkozások értékesítik, akkor az ő céljuk a profitmaximalizálás lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy ha – teszem azt – a Spyderco el tud adni egy kést 8Cr13MoV acéllal húszezer forintért, akkor annyiért fogja adni, még ha adhatná olcsóbban is. Ez lehet, hogy szomorú dolog, de jelenleg így működik a világ.

Mi kerül ezen ennyibe?

Szeretném egy kicsit bővebben kifejteni ezt a kérdéskört, természetesen ezt is nagyon leegyszerűsítve, mert nem vagyok gazdasági szakember. Ahogy fentebb már említettem, a termék ára sokféle dologból tevődik össze, amelyek közül sok egyértelmű tétel is van. Vannak azonban olyan elemei is, amelyekre talán nem is gondolunk. Vegyük példának a Leatherman Free szerszámokat. Van körülbelül negyed kiló acél, egy Kínában készített tok, egy-két csavar, és dolgozott vele pár ember a gyártósoron. Ennyi. Kapunk a pénzünkért egy olyan szerszámot, ami egy kicsit mindenre jó, de amúgy semmire, mert egy multi sohasem fog helyettesíteni egy szerszámos ládát.

A felszín alatt azonban más dolgok is lapulnak. Az első, ami az LM szerszámokhoz jár, az a 25 év garancia. Nem teljes körű, nem vonatkozik a feketepiacon beszerzett modellekre, de mégis egy olyan plusz, amit nagyon kevés termékhez kapunk meg. Van aztán annak a költsége, ami lehetővé tette azt, hogy elkészüljön ez a termék. Nevezhetjük ezt kutatás/fejlesztésnek, ami ahhoz kellett, hogy a negyed kiló acélból legyen egy olyan eszköz, amit magunkkal hordozhatunk, és kényelmesen használhatjuk azt. Én ezek egyikét sem tudom számszerűsíteni, de feltételezem, hogy ezek jelentős költségek lehetnek. Hogy megint egy durva leegyszerűsítéssél éljek, tegyük fel, hogy veszünk egy Free P2-t, öt év múlva történik vele valami, és kicserélik nekünk egy újra. Akkor máris nézhetjük úgy, hogy adott összegért két szerszámot kaptunk.

És bár tartok tőle, hogy kicsit Leatherman-reklám szagú lesz tőle ez az írás, ha valaki nem tette volna eddig, nézze meg ezt a kisfilmet. Ez is egy olyan hozzáadott érték, amit nehéz pénzben kifejezni.

A csökkenő érték görbéje

Van még egy érdekes jelenség, ami tovább árnyalja a képet, és értetlenséget vált ki egyesekben, ha meglátják egy termék árát. A csökkenő érték görbéje azt jelenti, hogy bár egy ideális világban dupla annyi elköltött pénz dupla értéket jelent, a valóságban ez nincs így. Egy bizonyos pont után egyre kevesebb és kevesebb többletet kapunk a pénzünkért, így biztosan nem lesz igaz, hogy egy kétszer annyiba kerülő kés dupla olyan jó lesz.

Szerintem jelen pillanatban Magyarországon 20.000Ft körül van az a pont, amíg aránylag sok többletet kapunk a plusz forintjainkért, persze ez gyorsan meg is változhat. Új márkák, új gyártók jelennek meg a piacon, és szerencsére egyre olcsóbban kapunk jó minőséget korrekt áron.

A materializmuson túl

Ha valaki elfogadja azt az állítást, hogy a hobbik nem racionálisak, akkor hozzáadhat egy újabb tételt a termék előállítási költségéhez. Mi, késesek ugyanis nem csak egy vágóeszközt veszünk, hanem azzal együtt sok minden egyebet is. Életérzést, biztonságot, egy csoporthoz való tartozást, és a sor még hosszasan folytatható, kinek-kinek igényei szerint.

Biztos vagyok abban, hogy nehéz megérteni mások hobbiját. Én sem értem sem a bélyeggyűjtőket, sem a horgászokat, ugyanakkor elfogadom, hogy nekik az a tevékenység okoz örömet. Ugyanígy lehet furcsa akár a késes hobbin belül is más megszállottsága. Ki ezt a márkát gyűjti, ki amazt; valaki a feszítővasakhoz vonzódik, és van, aki az elegáns darabokhoz. Mások vagyunk, és szerencsére mindenki megtalálhatja azt a dolgot bármilyen hobbiban, amit keres.

És ezek nem feltétlenül számszerűsíthető dolgok. Ha veszel egy Mora Companiont háromezer forint körül, amit aztán sok-sok túrán használsz, akár sok-sok órán keresztül, akkor az a háromezer forint nagyon jó befektetés volt. Ha veszel egy Para 2-t, és örömmel tölt el, ha azzal vágod a zsugorfóliát egy tapétavágó helyett, akkor lehet, hogy az is egy jól elköltött pénz volt. És ha megszerzed az utolsó hiányzó ZT-t, és beleteszed a vitrinbe, talán hidegen hagynak majd az olyan kommentek, hogy mindegy, milyen acél, fotózni jó lesz az is.

Végezetül

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lezárást írjak ehhez a témához. A mindenki szeressen és fogadjon el mindenkit jutott először eszembe, de ezt végül elvetettem. Remélem, hogy sikerült egy kicsit más szemszögből is megvilágítanom a témát, netán gondolatokat ébresztenem bennetek. Ha ez így van, ne habozzatok megosztani azokat akár itt, akár a blog Facebook-oldalán!