Ebben az ismertetőben egy kicsit elszakadok a gyári kések világától, és bemutatom nektek az első, hazai készítő által megalkotott folderemet. Akik ismerősek a hazai kések világában, netán tagjai valamelyik online késes közösségnek, bizonyára hallották már Porpáczy Zsolt nevét. Zsolt, annak ellenére, hogy nem fő foglalkozásként űzi a késkészítés mesterségét, közismert késeinek kiváló minőségéről, precíz munkájáról. Noha elsősorban a saját elképzeléseit valósítja meg, önmaga által tervezett késeket készít – a megrendelőnek persze van lehetősége bizonyos részleteket megváltoztatni – időnként kikerül a kezei közül egy másolat vagy utánérzés is. Jelen bemutató tárgya is egy ilyen kés, a legendás Strider egy folderének replikája.
Műszaki adatok
Penge hossza: 75mm (65mm élhossz)
Penge vastagsága: 5mm
Penge anyaga: Elmax
Markolat hossza: 103mm
Markolat anyaga: G10, acél linerekkel
Zárszerkezet: Liner Lock
Munka közben
Ahogy a fenti adatokbók kiderülhetett, igazi falbontó folderről van szó. Az 5mm vastag Elmax penge a mindössze 75mm hosszal, az 1mm vastag acél linerekkel megerősített G10 markolat, a pengéhez képest hosszú markolat, ami nyitott állapotban további stabilitást ad a késnek mind-mind az elpusztíthatatlanság érzetét erősítik. A klasszikus formájú drop point penge holkeres leélezést kapott, ami ugyan gyengíti egy kicsit a struktúrát, de ésszerű felhasználás mellett ezt soha nem fogjuk tapasztalni. A pengetőnél találhatunk egy, a mutatóujj számára kialakított ujjvájatot, aminek köszönhetően az élhez közelebb tudjuk megmarkolni a kést, könnyebben, pontosabban tudjuk irányítani a vágást. A pengeháton és a markolat felső részén az ujj megtámasztására szolgáló barázdák kerültek kialakításra. A kissé furcsa, szögletes forma ellenére a késnek meglepően jó fogása van, sok, ergonomikusabbnak tetsző kést tapasztaltam már kevésbé kényelmesnek. A kés nyitható a nyitófurattal vagy a nyitópöckökkel is.
A masszivitásnak sajnos megvannak a hátrányos oldalai is. A kés bizonyos feladatokban jól teljesít, én munkahelyi környezetben használom dobozbontásra, pántolószalag és fólia vágására. Ezek közös jellemzője, hogy főleg az élhez közeli néhány millimétert használjuk csak. Azonban ha olyan munkára fogjuk a kést, amelyben a penge egészének át kell hatolnia az anyagon – én a szokásos kartonpapír-daraboló tesztnél érzékeltem ezt a legjobban -, akkor bizony érezzük, hogy a túlzott vastagság a hatékonyság rovására megy, a penge ugyanis inkább repeszteni akar, semmint vágni, illetve gyakran érezzük úgy, hogy vágás közben elakadunk az anyagban, és ezért plusz erőt kell kifejtenünk.
Az Elmax penge egyébkét jól teljesít. A keménységéről vagy hőkezeléséről nincsenek adataim, ha jól tudom, Zsolt saját maga végzi a pengéi hőkezelését. Az Elmax kétségtelenül a csúcsacélok közé tartozik, így nem olyan könnyű megélezni. Én egy Spyderco Sharpmakerrel szoktam karbantartani, és habár sikerül rá borotvaélt húznom, ezt azért viszonylag hamar elveszíti a kés, az utána maradó munkaélt viszont, amellyel kisebb-nagyobb elakadásokkal ugyan, de még tudunk papírt szelni, nagyon sokáig megőrzi.
Az egyedi kések diszkrét bája
Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a késekkel – ami nagyjából abban merült ki, hogy internetes oldalakon nézegettem és csorgattam a nyálamat -, soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz egy egyedi, kézzel készült késem. A prekoncepcióm olyan erős volt, hogy rá sem mertem kérdezni egy készítőnél egy kés árára, mondván, hogy azt úgysem tudnám megfizetni, hiszen a minőségi gyári kések ára is elég borsosnak tűnt számomra. Aztán amikor a Késportálon böngésztem az eladó kések között, és egyre sűrűbben tűntek fel egyedi darabok, észrevettem, hogy ezek nem feltétlenül drágábbak a gyáriaknál. A problémát akkor még az jelentette, hogy a hazai késkészítők elsősorban a tradicionális vonalon dolgoztak, bicskákat és vadászkéseket készítettek, amik akkoriban még távol álltak az én ízlésemtől. Aztán egyszer feltűnt az adok-veszek topicban egy Zsolt folder, mégpedig egy Strider replika, és bár olcsónak nem volt nevezhető, az eredeti árnak így is a töredéke volt, Zsolt munkáiról pedig már akkor szuperlatívuszokban beszéltek azon szerencsések, akik birtokolták valamelyik általa készített kést.
Néhány nap töprengés és átforgolódott éjszaka után aztán eldöntöttem, hogy megveszem a kést, ami – ahogy ez könnyen kitalálható – ezen ismertető főszereplője volt. Amikor a futár megérkezett, izgatottan bontottam fel a csomagot, és bár az akkori EDC-met, egy Spyderco Native-et is nagyon szerettem, rögtön tudtam, hogy ez a kés egy más világ. A precíz összeszerelés, a finom működés, és az az érzés, hogy valami olyan dolgot birtoklok, amilyet más nem, megfizethetetlennek tűnt. Aztán észrevettem a kés hibáit is – később megtudtam, hogy ez Zsolt egyik első kése volt, amikor még nem volt olyan profi, mint manapság -, apró szimmetriabeli eltérések vannak rajta, azonban ezek inkább növelték az egyediség érzését a szememben. Ez persze nélkülöz mindenféle logikát, hiszen egy gyári késen az ilyen problémákat elfogadhatatlannak tartjuk, mégis, mivel a funkció rovására nem mentek, elfogadtam, sőt megszerettem őket.
Ahogy fentebb is írtam, ezek nem racionális dolgok, és más számára kevésbé lenne értékes ez a kés, én azonban azóta nagy becsben tartom, és bár sokan kérdezték már, hogy eladom-e, eddig még mindig nemleges választ adtam. Amióta a birtokomban van, ezt a kést hordtam magammal a legtöbbet, annak ellenére is, hogy azóta már vannak jobb késeim is Zsolttól, amelyek már kinőtték az apró gyerekbetegségeket. Ráadásul manapság, amikor a távol-keleti gyártók egyre jobb és jobb termékekkel kényeztetnek minket, könnyen lehet, hogy hasonló áron találunk olyan kést, ami minőségben ugyanazt nyújtják, mint egy Zsolt folder, én biztos vagyok benne, hogy a hozzáadott értékek és az érzelmek miatt sokáig lesznek még olyanok, akik egy hazai készítő kését választják bármilyen gyári folderrel szemben.
Végezetül
Vásárlási tanácsot ennek az írásnak a végén értelemszerűen nem tudok adni, csak reménykedem, hogy felkeltettem olyanok figyelmét is az egyedi kések iránt, akik eddig még nem nagyon nyertek bepillantást ebbe a világba. Ha valakinek fontos az egyediség, ha nem probléma számára, hogy adott esetben hónapokat kell várnia egy késre, és értékeli azt a többletet, amit egy ilyen eszköz birtoklása jelent, akkor érdemes lehet elgondolkodni egy kézzel készült darab megvásárlásán. És nem kell félni az áraktól sem, a magyar készítők termékei nem feltétlenül drágábbak egy márkás gyári késnél.