A Spyderco meg én

Amikor annak idején elkezdtem késekről blogolni, az volt az elsődleges célom, hogy saját magamnak vezessek egy késes naplót. Az évek során megfordult néhány vágóeszköz nálam, és időnként, a régi képeket nézegetve döbbentem rá, hogy némelyikre nem is emlékszem már. Ha valaki rendszeres olvasója az írásaimnak, az láthatja, hogy a naplójelleg egy picit átalakult. Ugyan bízom benne, hogy hasznosak azok az írások is, amelyekben egy-egy késről vagy más eszközről készítek bemutatót, de jelen írásom egy picit személyesebb jellegű lesz. Én meg a Spyderco, a múlt és a jelen, meg egy csipetnyi a jövőből is.

Kések a blog előtt

Ezek a kések még azelőtt voltak a birtokomban, hogy elkezdtem volna a blogot. Némelyikre jobban emlékszem, némelyikre alig-alig.

Harpy

Az ikonikus, karom forma még az nkp-k számára is ismerős lehet, ugyanis ezt használta Hannibal Lecter a Hannibal című filmben. Talán mondanom sem kell, hogy nem rendeltetésszerűen: a fogazott, hawkbill formájú pengét ugyanis halászok számára fejlesztették ki. A kés az ívnek és a fogaknak köszönhetően kiválóan alkalmas kötelek és hálók vágására, a markolatban pedig egy seklinyitót is elhelyeztek a tervezők. Mivel sem sorozatgyilkos, sem halász nem vagyok, joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért ezzel a modellel kezdtem a pókos pályafutásomat.

A magyarázat pedig egyszerű: tetszett. Volt már két késem, amiket edc-re használtam, volt egy tűrhető fixpengésem, és azt gondoltam, ideje beszerezni valami szokatlant, ami “érdek nélkül tetszik”. Ne kérdezzétek, hogy hogy esett a választás a Harpyra, de ha voltatok már úgy valamivel, hogy minden nap megnéztétek az interneten vagy egy bolt kirakatában, akkor nem kell magyarázkodnom. Nem tartott vissza az sem, hogy a Harpy kábé egy havi fizetésembe került, egy budapesti utam során végül beszereztem.

Hordtam, használtam – edc-re nem volt ugyan praktikus, de nem zavart -, még az ujjamat is megvágtam vele, aminek nyomát máig őrzöm. Végül aztán jött egy új szerelem, és a racionalitás győzött az érzelmek felett.

Native III

Utólag belegondolva ez volt az első minőségi, edc folderem. A klasszikus Spy modellek közül ez tetszett a legjobban, és amikor elhatároztam, hogy veszek a Harpynál egy kevésbé extravagáns kést, végül emellett döntöttem. A VG10 még jóval szebben csengett, mint manapság, az FRN markolat kézbe véve roppant kényelmes volt számomra – bár kevésbé volt minőségi érzete, mint a maiaknak -, a finger choilt pedig azóta is örömmel veszem egy késen.

Ha valaki nem ismeri ezt a típust, annyit érdemes tudni, hogy az újabb Native-ekhez képest egy ergonomikusabb, kissé gömbölydedebb markolata volt, ami nekem kifejezetten bejött. A drótklip is szuperül működött, ha pedig meglazult, akár egy pénzérmével le lehetett szerelni, visszahajtogatni, és máris olyan volt, mint újkorában. Az egyedüli dolog, amit nem szerettem benne, az a backlock volt: ez használat közben hajlamos volt döccenni egyet. Nem volt ez olyan hiba, amellyel ne lehetne együtt élni, öcsém – aki most a kés birtokosa -, boldogan használja nap mint nap.

Ladybug

Erről a késről nem tudok túl sokat mesélni. Megvettem, mert volt rá egy jó ajánlat, és jópofának gondoltam, hogy legyen a gyűjteményemben egy ilyen aprócska kés is. A Spyderco ezt alapvetően kulcstartón történő hordásra tervezte, de nekem ez a hordmód nem jött be, így a kis katicabogár többnyire otthon szomorkodott. Ahogy jött, úgy ment.

Byrd Crow

A Byrd kakukktojásnak is tűnhet ezen a listán, mert nem egy “igazi” Spydercoról van szó. Az amerikai cég olcsó kategóriás leánya a Byrd, kínai gyártással. A Crow szerintem egy kifejezetten jól sikerült darab a palettán, és bár az általam birtokolt, alumarkolatos verziót már nem gyártják, ha valaki belefut egybe valahol jó áron, érdemes lehet megszerezni. Könnyű, legális méretű, jól használható bicskáról van szó, ami – a Native-hez hasonlóan – már nincs nálam, de családban maradt.

A Byrd széria újabb modelljeire egyébként megéri vetnie egy pillantást mindenkinek, aki kedvező árú foldert szeretne vásárolni. Akár tízezer forint alatt hozzájuthatunk egyes modellekhez, FRN markolattal és 8Cr13MoV pengével, és megkockáztatom, sok közülük dögösebb, mint néhány nagyobb testvér.

Co-Pilot

Egy érdekes és ritka darab, ami sajnos szintén nem az én kollekciómat gazdagítja már. Eredetileg arra tervezték, hogy repülőgépeken is legálisan viselhető legyen, a 2″-os pengeméretével ugyanis akkoriban még fel lehetett vinni a fedélzetre is. Én úgy nyertem, majd elajándékoztam, így szerencsére ez is az egyik öcsém birtokában van. (Lehet, hogy el kéne cserélnem vele valamire.)

Endura

Egy újabb ikonikus modell a listán, ami szégyenszemre csak átutazóban volt nálam rövid ideig. Egy csereüzlet folytán került hozzám, majd hamar el is adtam. Akkoriban kicsit más vonal érdekelt a késeken belül, ráadásul az Endura túl nagynak tűnt számomra. Azért egy bemutatót írnék róla, ha újra idetalálna egy.

(A képeket köszönöm Szurdoki Dávidnak.)

Kések bemutatva

Igyekszem szűkszavú lenni, mert ezekről már úgyis írtam bővebben.

Paramilitary II

Talán még mindig a kedvenc Spydercom, habár a Kapara elég erősen megszorongatta az utóbbi hetekben. Jó forma, számomra kitűnő ergonómia, compression lock zárszerkezet, kell ennél több? Legfeljebb, hogy legális méret legyen, de arra meg ott van a Para 3 egy ideje. Nyilván nem tökéletes ez a kés sem, de annak ellenére, hogy elég nehezen vettem rá magam a megvásárlására, nagyon pozitívan csalódtam benne.

Shaman

Ezt a kést azért adtam el, mert fiatal voltam, és kellett a pénz. Mondhatnám, de nem lenne igaz. Az igazság az, hogy hülye voltam, mert a Shaman egyesítette mindazt, amit a Para II-ben és a Native-ben szerettem. Ha legál méret lett volna, vagy ha nyertem volna a lottón, biztosan nem adom el, így azonban sajnos megváltam tőle.

Para 3

Szintén egy remek darab, ami szintén nincs már meg. Csak apróságok zavartak benne, leginkább a klip elhelyezkedése; ha nem lenne a nagyobb testvér, akkor jó eséllyel így is megtartom.

Manix Lightweight

Kicsit furán érzem magam, mert ide is azt kellene írnom, hogy egy remek darab. Ami igaz is, ahogy ez a bemutatóból már kiderült. A Para II és e között kellett döntenem, hogy melyik marad, melyik megy, és végül erre esett a választásom. Nekem a Para picit jobban kézre állt, illetve, mivel a Manixom egy prémium pengéjű verzió volt, azért több pénzt kaptam, amiből újabb kés lett természetesen.

Chaparral

Kisméretű, könnyű, legális és diszkréten hordható kések közül nálam jelenleg a Chaparral az etalon. Kiváló pengeanyag, brutális metszőképesség, és reális árcédula. Nem mindenkinek és nem minden célra ajánlanám, de arra, amire kitalálták, szerintem remek választás.

Lil Native

Szintén egy kis kés. Ha a Shaman volt a Para II és a Native szteroidonok hízlalt bátyja, akkor a Lil Native a geek kisöcsi. Itt is az a helyzet állt elő, mint a Manix esetében: adott feladatkörre két késem volt, és végül a Chaparral mellett döntöttem.

Kések, amelyekről a jövőben lesz bemutató

Szerencsére egy nagyon rövid, mindössze két késből álló listáról van szó.

Para 3 Lightweight

A Spyderco az utóbbi időben sorra dobja ki a klasszikus késeinek könnyített verzióit. Ez is egy ilyen modell, ráadásul a tömeg csökkentése mellett kapunk végre deep carry klipet is.

Kapara

A fenti lista érdekessége, hogy többnyire a Spyderco házon belüli dizájnjai szerepelnek rajta. A Kapara e tekintetben kivétel, ennek ellenére remekül illeszkedik a többi pók közé. Ha folytatni akarom a béna családi hasonlatomat, akkor ez a kés a Para II kigyúrt unokatesója szmokingban. Anélkül, hogy sokat spoilereznék a jövendő írásból, annyit elárulok, hogy sokat vártam erre a késre, és nem bántam meg.

Végezetül

Ahogy a fenti listából kitűnik, bejönnek a Spyderco kések. Nem az én kezem között fordult meg a legtöbb pókos kés a világon, távolról sem, de annyi azért világossá vált számomra, hogy nem véletlenül népszerű a márka világszerte. Ahogy késes körökben gyakorta tréfálkoznak vele, a Spyderco modelleket sötétben tervezik; a gyártó viszont azt mondja, hogy a funkcionalitást és az ergonómiát rendelik a forma fölé. Én az évek alatt, amióta késekkel foglalkozom, megbarátkoztam a hagyományos modellekkel is, és az is tagadhatatlan, hogy vannak már kifejezetten szép darabok is a palettájukon.

A Spyderco erőssége azonban nem csak ez, hanem hogy mernek kísérletezni. Egyes formáik tényleg furák, van néhány, amelyiket kifejezetten rondának gondolok, de méretben, formában, anyaghasználatban, a zárszerkezetek terén nem tudom, hogy van-e hasonlóan sokszínű gyártó.

Szóval vegyetek Spyderco késeket, még nekem is van néhány a listámon.

Ti szeretitek a pókos késeket? Utáljátok őket? Véleményeitekre most is kíváncsi vagyok. Osszátok meg akár itt, akár a blog Facebook-oldalán.

(A nyitóképen szereplő kések egy része Horváth Balázs tulajdonát képezik.)