Spyderco Shaman

Feltételezem, a Spyderco céget nem kell senkinek bemutatni, elvégre elég régóta vannak a piacon. 1976-os alapításakor késélezők gyártására szakosodott, de 1981 óta gyártanak modern zsebkéseket. Az ő nevükhöz fűződik az egykezes nyitás a pengére elhelyezett furattal, jelesül az egyik cégalapítóéhoz, Sal Glesseréhez. Azóta persze eltelt némi idő, és Sal számos kés tervezését jegyzi már, többek között a tavaly bemutatott Spyderco Shamanét, jelen írásom főszereplőjéét.

Műszaki adatok

Teljes hossz: 210mm
Pengehossz: 92mm
Penge anyaga: CPM S30V
Penge vastagsága: 3,7mm
Markolat hossza: 119mm
Markolat vastagsága: 14mm
Markolat anyaga: G10
Tömeg: 147g
Zárszerkezet: Compression lock

Spyderco-evolúció

Amennyire én látom, a Spyderco egy elég megosztó cég. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de a legnehezebb közönyösnek lenni az irányába. Én sokáig nem tudtam őket hová tenni magamban, a késeik nagy része ugyanis a ronda és finom kategóriába tartozik, de ahhoz, hogy a finomságuk kiderüljön, kézbe kell venni őket. Nekem erre sokáig nem volt módom, így képek alapján ítéltem, némileg elhamarkodottan. Aztán úgy esett, hogy az első Spydercom egy finoman szólva sem átlagos darab lett, egy Harpy, ami a különlegességével fogott meg. Aztán jött a Native III, ami ugyan nem egy világszépe, de hordhatóságban és használhatóságban nálam sokáig az első helyen állt. Ergonómiájával, akkoriban kellemesnek számító anyagfelhasználásával, és még megfizethető árával nagyon jó választásnak tűnt. Ez a kés már nincs meg – bár családban maradt -, és bár azóta már fordultak meg nálam jobban összerakott darabok, néha még mindig nosztalgiával gondolok rá.

Ezt követően sokáig póktalan voltam, aztán a tavalyi évben beszereztem egy PM2-t, amiről olvashattok egy korábbi írásomban, majd megláttam az interneten az újdonságok között a Shamant, és tudtam, hogy nekem ez kell. Egy Spyderco kés, ami megidézi a Native III komfortosságát, anyagfelhasználásában és műszaki megoldásaiban azonban már felnőtt a PM2-höz, nem lehet rossz, gondoltam. Ami azonban már kevésbé tetszett, az az árcédula, amit az amerikai gyártó a késre ragasztott. Szerencsére egy-két hónapja sikerült beszereznem egy példányt az egyik éltárstól, még épp a lélektani határom peremén, így lehetőségem nyílt arra, hogy megnézzem, vajon a kés felér-e a várakozásaimhoz. Nézzük, mire jutottam!

Első benyomások

Feltételezem, önmagában a csomagolás nem sokat számít egy termék esetében. Ha a tartalom pocsék, akkor a legszebb csomagolás sem menti meg, ha pedig a belbecs rendben van, akkor a csomagolás nélkül is rendben van. Így aztán lehet, hogy csak engem bosszant, hogy egy 70.000Ft-ba kerülő késhez egy gagyi papírdobozt kapunk csak, amibe azért beletesznek egy kis brosúrát, hogy mi vagyunk a Spyderco, meg egy nejlontasakot a késnek, aztán kész. Különösen szomorú ez annak a fényében, hogy a kínai késgyártók szinte mindegyike ennél igényesebben jár el, ami a körítést illeti: még egy 5.000Ft-os Ganzo mellé is odaraknak egy kis szütyőt, hogy örüljön a kedves vásárló. A magasabb árkategóriát már meg sem említem, a Kizer Gurut bemutató cikkben olvashattátok a dicshimnuszomat a csomagolást és a hozzáadott tartalmat illetően. De tegyük is félre a csomagolást, és nézzük magát a kést.

Ami elsőre feltűnik, hogy ez bizony egy masszív, emberes darab. Már becsukott állapotban sem kicsi – és itt nem csak a hosszúságra, hanem a vastagságra és a szélességre is gondolok -, kinyitva pedig még szembetűnőbbek a kés méretei. A tömege sem elhanyagolható: a csaknem 150g azért jelentősnek számít egy zsebkés esetében.

Megjelenését illetően szerintem a Shaman a Spyderco szebb modelljei közé tartozik. Semmi extra persze, inkább funkcionális szépségre gondolok, semmint ténylegesen szemet gyönyörködtető megoldásokra. A fekete G10 markolat a kőmosott pengével kellemes összhangot alkot, a formavilág pedig egyszerű és nagyszerű. Nincsenek díszítések, nincsenek kizárólag esztétikai célokat szolgáló megoldások, van azonban egy kényelmes, kezes markolat és egy vágásra termett penge.

„First we made things sharp, then we made sharp things.”

A meglehetősen nagyméretű markolat felső része enyhén ívelt, míg az alsó felén a biztos fogást segítő ujjvájatokat alakítottak ki. A G10 textúrája nagyon finom, épp csak észrevehető, ugyanakkor kényelmes, tapadós fogása van. A markolatpanelek éleit szépen lekerekítették, így növelve tovább a komfortérzetünket. Mivel a kés félig nyitott szerkezetű, ezért könnyen észrevehetjük, hogy a G10 panelekbe süllyesztve acél linereket találunk, amelyeket a tömeg csökkentése érdekében furatokkal láttak el. Nem szolgálja ugyanakkor a kés könnyűségét a markolat hátsó felében lévő acél távtartó sem, amely bár kőmosott felületével jól harmonizál a többi fém alkatrésszel, mivel nem illeszkedik tökéletesen a panelekhez, nincs egy szintbe hozva velük, nekem egy kicsit rontja az összképet a kidolgozottságot illetően.

A robusztus markolathoz természetesen méretes penge dukál. Ahogy fentebb már írtam, nem elsősorban a hosszúsága, hanem a szélessége és a vastagsága miatt nagy ez a penge. Noha a pengehossz papíron 92mm, a vágóél ebből csupán 79mm-t tesz ki. A különbség az ujjvájatból adódik, ami kényelmesebb és sokoldalúbb fogást tesz lehetővé, ugyanakkor a vágóélt nyilvánvalóan meg kell kurtítani miatta. Formára egy levél alakú, drop pont pengét kapunk, szablyaéllel, ami technikailag szerintem egy egyenes leélezésként is felfogható. Említettem már a kőmosott felületkezelést, ami szerintem nagyon jól áll a késnek, ezen kívül a pengén megjelenik a jól ismert pókos logó, a markanév, az anyagmegjelölés, illetve a Sal Glesser logója illetve egy nagyon precíz földrajzi útmutató is a kés keletkezési helyéről.

Nem ejtettem még szót a Spyderco Shaman működéséről. A penge egyik jellegzetes eleme a nyitófurat, ennek segítségével tudjuk kényelmesen, egy kézzel működtetni a késünket. Az én példányomnál ez kissé nehézkesen indult, noha a foszforbronz alátéteknek köszönhetően könnyen kéne járnia a késnek, nálam a tengelycsavar állítgatásával kellett némileg finomhangolnom a mechanikát. Ugyanez igaz a zárásra is: a compression lock egy kicsit kemény, és ha oldjuk a zárat, csuklóval erősen rá kell segíteni a pengére, hogy egy kézzel csukhassuk, és nekem így sem mindig sikerül a dolog.

Szerencsére nyitott állapotban a penge stabil: semmilyen irányban nem kotyog vagy lötyög, így e téren nem kell csalódnunk a Shamanban.

Spyderco Shaman – munka közben

Ennek a bemutatónak a tervezésekor nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy milyen kategóriába soroljam a Shamant. Számomra ez egyértelműen egy munkakés, amelyet kis kompromisszumokkal – ha nem zavar a súly – simán edc szerepkörben is használhatunk.

Így nem volt kérdéses, hogy végigcsinálom-e a késsel a szokásos feladatokat. Mivel a késnek nem én vagyok az első gazdája, nem tudok nyilatkozni a gyári élről. Amikor megkaptam, egy tisztességes munkaél volt rajta, így különösebb előkészületek nélkül állhattam neki a kartonpapír-darabolásnak. Kicsit tartottam tőle, hogy a vastag penge az olyan vágásoknál, amikor az egész penge átmegy az anyagon, nem fog jól teljesíteni, de a pengegeometriának köszönhetően nem tapasztaltam ezzel kapcsolatban problémát. A kés szúróképessége is rendben van, ráadásul a hegye kellőképpen erősnek tűnik.

A kés a pántolószalaggal is könnyen megbirkózott, mondjuk nem is vártam mást tőle. Itt az is kiderült, hogy a Shaman markolata többféle fogásnemben is kényelmes; a széles pengének azonban megvannak a maga hátulütői.

Ezt követően – meglepetés! – farigcsáltam egy kicsit a késsel, ahol szintén nagyon jól teljesített. A keményebb munkáknál is megfelelő volt a fogása, nekem nem törte, nem nyomta sehol a kezemet, talán a compression locknak kialakított bemélyedés lehet egy kicsit problémás időnként. Az ujjvájat is jól használható, és az azon kialakított recézés is pont kellemesen el lett találva, sem nem túl durva, sem nem túl enyhe.

Bár nem kifejezetten erre lett kitalálva a kés, az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy az emberek szeretik étkezéshez is használni a késüket. A Shamannal ezt is megtehetjük, bár itt érhető tetten a leginkább a 3,7mm-es pengevastagság átka: sok esetben inkább repeszti a kés a vágandó anyagot, semmint ténylegesen szeletelné azt.

Használat után az S30V porkohászati acél penge eléggé éles maradt, a Sharpmakerrel néhány húzással újra borotvaélt tudtam tenni rá. Ennél a késnél is igaz, hogy ha rendszeresen karbantartjuk, akkor nem lesz gondunk a fenéssel, de egy újraprofilozás azért már keményebb dió lehet. A kőmosott felület is kitűnően vizsgázott, én még egy vékony karcolást sem vettem észre a pengén a tesztek befejezése után.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy kitérjek a kés szerintem legnagyobb hiányosságára. Nincs eget rengető dologról szó, csupán számomra értelmezhetetlen, hogy egy ilyen patinás cég miképp követhet el egy ilyen tervezési bakit. Arról van szó, hogy csukott állapotban a choil végénél elhelyezett kis bumszli túlnyúlik a markolat anyagán, és ha a gravitációt hívjuk segítségül a késünk zárásához, akkor esélyes, hogy ez a felület az ujjunknak fog ütközni. Ez nem veszélyes vagy fájdalmas dolog, ellenben sokszor épp a saját ujjunkkal fogjuk megakadályozni azt, hogy a penge becsukódjon. Ez pedig sokat ront a felhasználói élményen, főképp, hogy nekem a PM2-nél az egyik nagy pozitívum a Compression lock által kapott fidget faktor volt. Szerintem ez a hiba kis odafigyeléssel simán orvosolható lett volna, és nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben találnak is rá valamilyen megoldást.

Végül néhány szót a hordásról. A kés négy helyzetben felszerelhető klipet kapott, így jobb- és bal kézzel, heggyel fent és heggyel lent állásban is hordható. A Compression lock azonban alapvetően jobbkezes kialakítású, így ezt vegyük figyelembe, ha megvennénk a Shamant. Egy ilyen munkakésnél még én sem ragaszkodom a deep carry hordmódhoz. Ilyet a Shamannal nem is kapunk, egy kb. két centis markolatrész ki fog lógni a zsebünkből. A G10 textúrája, ahogy már említettem, kifejezetten kellemes, így a nadrágjaink biztonságban lesznek tőle.

Ami érdekesség, hogy bár egy eléggé zömök darabról van szó, zsebben korántsem olyan vészes vagy zavaró, mint először gondoltam volna. Pár napig hordtam egy vékony anyagú rövidnadrágban is, és percek alatt hozzászoktam a dologhoz.

Összegzés

A Spyderco Shaman szerintem egy jól eltalált kés, nem hozott szégyent a Native vonalra. (Sokan a Manixhoz hasonlítják inkább, és a pengeformát nézve ez is megállja a helyét, sajnos én még nem próbáltam azt a modellt.) Egy neves gyártó minőségi anyagokból összerakott, jól használható késéről van szó, ami akár keményebb munkákhoz, akár egy kicsit hardcore-abb edc szerepkörben is megállja a helyét.

Amikor először kézbe vettem, úgy voltam vele, hogy letesztelem, és túladok rajta, elsőre ugyanis nem fogott rajtam a Shaman varázsa, ahogy azonban egyre többet használtam, annál jobban megkedveltem. Ennek ellenére azt hiszem, nem fogom megtartani, nálam inkább a Para 2 lett a nyerő. Ha te is kipróbálnád a kést, a Bladeshopnál ez is kapható.