Késgazdaságtan I.

Szerző: Vaszilij | dec 20, 2022 | Elmélkedés

Szeretjük magunkról azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Aztán döntéseket hozunk, és előbb vagy utóbb be kell látnunk, hogy a puszta logika helyett sokszor más, megfoghatatlan motivációk vezérelnek minket. A késezés, ahogy – szerintem – minden hobbi, irracionális. Nehezen magyarázható meg a kívülállók számára, hogy felnőtt emberek miért költenek kisebb vagyonokat modellvasútra, bélyegekre, műalkotásokra vagy akár késekre. Sajnálattal tapasztalom ugyanakkor, hogy még a hobbin belül is sokszor megy az értetlenkedés, az ítélkezés, a mások lehülyézése csak azért, mert valaki szerint a hobbit így vagy úgy művelni hülyeség. Ez gyakran anyagi alapon jön elő: egyesek lenézik a túl olcsó, netán a túl drága késeket. Annak ellenére, hogy nem vagyok közgazdász, ebben az írásban arra keresek érveket, hogy miért érvényes minden nézőpont a késes hobbin belül.

Racionális döntéseink

Az emberek sokáig azt hitték, hogy – főképp a gazdasági – döntéseiket jól megalapozott, matematikai képletekkel alátámasztható érvek vezérlik. Ez olykor persze előfordul, de nem véletlen, hogy a közgazdaságtan társadalomtudomány, és mint ilyen, nem képes a gazdasági jelenségeket egyesével magyarázni. Trendeket, vonulatokat persze tud vizsgálni, amelyekből következtetni képes akár jövőbeli eseményekre is. Ám, ahogy például a meteorológiában, itt is túl sok az adat, így aztán ezek a jóslatok olykor tévesek lesznek.

Van egy érdekes kísérlet, amit ultimátum játékként ismerhetünk. A lényege, hogy a résztvevő pár egyik tagja kap 100 egységnyi pénzt, amelynek egy részét felajánlja a másiknak. Ha a másik elfogadja az ajánlatot, akkor mindketten megkapják az összeget, ha azonban nem, akkor mindenki üres kézzel távozik. Gazdasági szempontból a racionális döntés az, hogy bármely összeget el kell fogadnunk, hiszen így is több pénzünk lesz, mint a kísérlet előtt. A valóságban azonban az emberek a túl alacsony ajánlatokat – húsz százalék alatt – jellemzően visszautasítják, mert nem érzik azt igazságosnak.

Az érzelmek tehát gyakran kerekednek felül a józan észen, ahogy azt magunkon is gyakran tapasztalhatjuk, amikor leadunk egy rendelést egy új késre.

Mi alakítja az árakat?

Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy a kereslet és a kínálat viszonya. Egy terméknek van egy előállítási költsége, erre rakódnak még különböző egyéb költségek, majd az eladó haszna, és így megkapjuk az árat. Ugyanakkor sok termék – használjuk most ezt a szót, bár nem teljesen precíz – rendelkezik valamilyen többletértékkel, legalábbis egyes vásárlók számára. Ez az a rész, ahol jellemzően elrugaszkodunk a valóság talajától, és racionálisan nehezen indokolható az árkülönbözet.

Tegyük fel például, hogy el szeretnénk olvasni Kurt Vonnegut Ötös számú vágóhíd című könyvét. Elolvashatjuk ingyen – kivesszük a könyvtárból -, vagy vásárolhatunk egy példányt néhány ezer forintért. Ugyanakkor, ha szeretnénk birtokolni egy első kiadású példányt, és találunk egyet kitűnő állapotban, akár 1.500$-t is kifizethetünk érte. Megéri?

És ez még alacsony árnak is mondható az első kiadások piacán: Bill Gates például harmincmillió dollárnál többet fizetett da Vinci The Codex Leicester című munkájának első kiadásáért.

Mégiscsak észszerű?

Mégsem mondhatjuk ezeket a vásárlásokat teljesen irreálisnak. Ezen a szinten ugyanis sok olyan tényező is közrejátszik az árak alakulásában, ami még kevésbé kézzelfogható, mint a kereslet-kínálat, a ritkaság vagy az adott dolog állapota. Ez pedig a várakozás, hogy az adott tárgy a későbbiekben még többet fog érni, így aztán ezeket az átlagember számára nehezen érthető döntéseket lehet, hogy részben befektetési megfontolások generálják.

Más kérdés persze, hogy például a műalkotások piaca egy teljesen más logikát követ. Itt ugyanis van még egy tényező, ami meghatározza egy alkotás árát: ez pedig az, hogy legutóbb mennyiért cserélt gazdát, esetleg az, hogy az alkotó más művei mennyire keresettek a piacon.

Így történhetnek meg olyan esetek, hogy egy festményért, amiért 1958-ban még csupán 45$-t fizet valaki, 2017-ben már 450 millió dollárért cserél gazdát. Hogy mi történt közben? Kiderült, hogy a kép da Vinci eddig ismeretlen műve.

Laikusok persze mondhatják, hogy ki az a hülye, aki ennyit kifizet egy képért. De a Salvador Mundi legalább „ábrázol valamit”, ellenben a világ második legmagasabb áron elkelt festményével, Willem de Koonig Interchange című absztraktjával. Ez a festmény, amire a laikus egyből rávágja, hogy ilyet az ötéves unokahúgom is tud, 300 millió dollárért cserélt utoljára gazdát.

Na, de akkor a kések

Régóta terveztem már egy ehhez hasonló cikknek a megírását. Az utolsó lökést azonban egy, néhány napja az egyik Facebook-csoportban felvetett téma adta meg. Itt a poszt írója értetlenül állt azelőtt, hogy Hochstein György egy bicskája közel egymillió forintba kerül. (Mi kerül ezen ennyibe, ugyebár.)

Hasonlóan érdekes volt a kommentszekció is, ahol voltak megértő hangok, akik tudják értékelni az egyediséget, a minőségi alapanyagokat és kidolgozást, valamint a ritkaságát a késnek. Mások szerint persze ez totális hülyeség, hiszen sokkal olcsóbban lehet sokkal jobb kést venni. Hogy ér-e Hochstein György Aragorn fantázianevű bicskája 985.000Ft-ot? Hát, ha valaki megvásárolja, akkor már biztos.

És hogy mi kerül ezen a késen ennyibe? Nyilván a felhasznált alapanyagok, a befektetett munka (György állítólag 80-100 munkaórát fordít egy késre), és persze az a szakértelem, amit a készítő sok év alatt sajátított el. És akkor még nem beszéltem a műhelyről, az adókról, meg a többi kallantyúról, amelyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Késplasztikák

Egy másik hazai készítő, akit szeretnék még megemlíteni, Fazekas Gábor. Ő egy rendkívül különleges munkamódszert követ: késkoncepciókat lehet – vagy legalábbis lehetett – nála rendelni, amit aztán ő a saját elgondolása szerint valósít meg. Az elkészült kést aztán a megrendelő vagy megvásárolja, ha találkozik az ízlésével, vagy elállhat a vásárlástól, ekkor a kés értékesítésre kerül.

Amit én kifejezetten kedvelek Gábor munkásságában, az az, hogy valóban utánanéz a koncepciónak, próbálja azt értelmezni, majd a megszerzett információk ihletésére készül el az adott darab. Szerintem ez különleges ízt ad minden, általa elkészített alkotásnak, másrészt pedig garantáltan egyedi végeredményt kapunk.

Sajnos itt konkrét árakat nem tudok említeni, de emlékeim szerint az elkészült darabok minőségükhöz képest meglehetősen korrekt árakat kaptak.

Ennyi pénzért már…

Sokszor elhangzik érvként, hogy adott összegért – vagy annak töredékéért – milyen, esetleg sokkal jobb kést lehet kapni. A probléma az, hogy nem hasonlíthatunk össze egy egyedi darabot egy sorozatgyártott késsel, de szerintem még egy másik alkotó munkáival sem. Persze, szubjektív véleményünk lehet ezekben az esetekben is, ám azt hiba lenne általános igazságként kezelni.

Mások vagyunk, más lehetőségekkel, más vágyakkal, így aztán más dolgokat értékelünk. Hogy drága-e egy zsebkés egymillió forintért? Van, aki szerint egy húszezres modern folder is drága, mert annyiért a piacon négy kést is adnak.

És, hogy a cikk végére szokásosan átmenjek Coelhoba, legyünk egy kicsit empatikusak másokkal, főként a saját, közös hobbinkat illetően. A jelenlegi anyagi helyzetemben elképzelhetetlen, hogy ennyi pénzért vásároljak kést, de boldog lennék, ha lehetőségem lenne rá. Mert egy ilyen darab megvásárlásával valóban valami egyedit, valami különlegeset kapunk, amit esetleg nem is lehet pénzben kifejezni. És ha ez így van, akkor már megérte.