Kizer Zen – Engedj el mindent!
A Kizer Zen alapvetően egy gentleman jellegű zsebkés, a jól ismert kínai gyártó palettájáról. Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor sok késmodellnek neve nem, csupán egy típusszáma volt. Így egyrészt könnyebb megjegyezni őket, másrészt – akár egy műalkotásnál – a cím utalhat arra, hogy mire gondolt az alkotója. A Zen első pillantásra jól illik a nevéhez, a minimalista, letisztult dizájn hathatósan sugallja a zen életérzést. Az alább olvasható írás Dr. Smiri Sándor munkája.
Műszaki adatok
Penge anyaga: CPM-S35VN
Markolat anyaga: Titán
Zárszerkezet: Framelock
Penge hossza: 8.6 cm
Teljes hossz: 19.6 cm
Az összecsukott kés hossza: 11 cm
Penge vastagsága: 3 mm
Tömeg: 85 g
Út a Zenig
Szögezzük le: nem vagyok oda a modern folderekért. A magyar bicskák irányából érkeztem a késes hobbiba, és hamar a fixpengések mellett tettem le a voksomat. A kés, mint atavisztikus eszköz az én olvasatomban nem fér össze a rendszeres szerelgetéssel, tisztogatással, csavarozgatással. Én azt szeretem, ha gyorsan elővehető a késem, nem kell nyitogatni, kompromisszummentesen használható, nem lötyög, nem kotyog, nincsenek rajta kopó-forgó-állítható alkatrészek, szóval „egyben van”. Előveszem, használom (legtöbbször ez azt jelenti, hogy megkenem vele a szendvicsem, vagy kibontok vele egy csomagolást), letörlöm a pengét, elrakom – nem kell a többi sallang. Ha késről van szó, barbár vagyok, nem műszerész… Nekem ezt az élményt a fixpengések adják meg.
No, azért engem is érnek különféle hatások különböző Facebook csoportokban, meg persze késes ismerősöktől is. Ezen hatások pár hónapja azt eredményezték, hogy kitaláltam: kell nekem egy „rendes” folder. Amolyan igazi, öltönyzsebbe való, lenyűgöző darab, ami mind anyagában, mind összeszerelésében, mind megjelenésében hibátlan. Korábban voltak ugyan olcsóbb zsebkéseim, bicskáim, de az ezekkel járó macera (csavarállítgatás, tisztogatás, lötyögés, stb.) mindig elvette a kedvemet tőlük. Na de hátha egy igazán profin összerakott folder majd letérít a fixek útjáról! A netes körökben jól ismert hobbi késkészítő, Puskel Márton hatására a Kizer nevű kínai márka felé fordult a figyelmem, amely márka általánosságban véve elérhető áron kínál igen korrekt minőséget. Némi válogatás után a cég „Zen” fantázianevű gentleman’s folderét választottam ki magamnak.
Első Zen-ei tapasztalatok
A Kizer Zen elsőre szerelem lett. Az egyszerű, íves forma, a titán markolat, az enyhe ívben felfelé görbülő, letisztult penge az én szememben rendkívül harmonikus hatást kelt. A szablya típusú leélezés vonala és a markolat mindkét oldalán végigfutó díszvájat csodásan ráerősít a stilizált hullámot (vagy fuvallatot) idéző formára. A zsebkést kézbe véve sem kellett csalódnom: a markolatra a vékonysága ellenére határozott fogással tudtam rámarkolni, a felület sem volt csúszós, erőt is lehetett vele kifejteni.
A kés csak flipperrel nyílik, azzal viszont tökéletesen. A golyóscsapágyas rendszer igen finom siklást tesz lehetővé. A frame lock hibátlanul zár, nyitott állapotban nincs semmiféle pengemozgás vagy döccenés, még komolyabb terhelés hatására sem. A frame lock zárszerkezet általános sajátossága, hogy nem mindegy, hogy fogod meg: ha csukott állapotban ráfogsz a frame-re, akkor bajos lesz a nyitás. Szerencsére sikerült percek alatt rátalálnom a helyes fogásra, innentől pedig a nyitás olajozottan zajlott. A detent ereje pont jó: nem gyenge, a penge nem tud véletlenül kipattanni, de még az icipici flipper ellenére is könnyen nyitható.
Hordhatóság és csomagolás
A Kizer Zen titán zsebklipje a legjobb, amivel valaha is találkoztam. Az egyetlen csavar nagyszerűen tart, de mégsem eszi meg a nadrágot, és szuperkönnyű használni. Plusz még deep carry is! Az egyetlen hibája, hogy nem átszerelhető, így a kést csak heggyel felfelé, a jobb oldalon lehet hordani – mivel azonban én nem szeretem a késeimet szerelgetni, ez a hátrány nálam pont előny.
85 grammos tömege ha nem is a pehely-, de a könnyű súlyú kategóriába helyezi a Zent. Zsebben hordva alig észrevehető, főleg, hogy a hossza miatt a tömege jobban eloszlik, mintha tömzsibb fazonú lenne. Bár a penge hossza túl van a közterületen legálisan hordható méreten, a kés szolid megjelenésű, diszkréten hordható, nem ijesztő, és abszolút nem katonai jellegű, így nekem speciel soha nem kellett aggódnom a mindennapi hordás és használat során a folder által okozott riadalom vagy jogi probléma miatt.
A Zen egyébként fekete díszdobozban, minőségi gyöngyvászon zsebtokkal érkezett hozzám, egy mikroszálas kis törlőkendővel, meg persze az ilyen árszinten elvárt certifikációs kiadvánnyal. A körítés tehát példaértékű. Természetesen gyárilag borotvaéles volt a penge, és tökéletesen középre is zárt. Olajozás, extra karbantartás nem kellett, a mechanika pöccre járt, és a folder azonnal munkára fogható volt.
Kizer Zen – munka közben
Nem vallott szégyent a munkában sem a Kizer Zen. Elegáns úriember-zsebkésként kiváló csomag- és levélbontásra, de étkezésre is nagyszerű. A határozott, íves hegy jól használható a mindennapokban, ehhez a szablyaéllel megbolondított 3mm-es pengevastagság megfelelő masszivitást ad, és a – részemről rántotthús-evés során elvárt – repesztési faktort is jól hozza. Persze nem vág olyan szikeszerűen, mint egy másfél millis, egyenes leélezésű Opinel, de annál jóval tekintélyesebb, strapabíróbb darab (meg persze a vizes környezetre sem reagál olyan drasztikusan). A hosszúkás, elkeskenyedő penge nem a legjobb a májkrém kenéséhez (főleg ha már kevés van a doboz alján), viszont lyuk vagy körömvájat nincs rajta, ami gyűjtené a kenőanyagot, úgyhogy összességében közepesen alkalmas egy reggeli szendvics elkészítésére. A bő nyolc centis penge egyébként már elég sok konyhai feladatra is használható, kényelmesen átéri a zsömlét, kolbászt, felvágottat.
Némi erdőjárásra is befogtam a zsebkést, hogy lássam, mit is bír. Értelemszerűen nem ütőfáztam vele, de nyársat és tollaságat könnyen tudtam vele farigcsálni. A zár betonstabil, még a legmarconább ág vágása esetében sem mozdult meg a penge. Komolyabb igénybevétel esetén annyit tapasztaltam, hogy a frame majdnem száz százalékig középre zárt. Viszont csodák csodájára a visszaoldás így sem igényelt különösebb erőfeszítést. Ami a legjobb volt, hogy erősebb igénybevétel mellett is viszonylag kényelmes maradt a vékonyka markolat, és – dobpergés – még a tőcsavart sem kellett állítgatni, semmi nem lazult ki vagy mozdult el a folderen! Ez számomra igen kellemes meglepetés volt, számos munkakésnek kikiáltott zsebkés elbukott már nálam azon, hogy némi munka után lötyögni, kotyogni kezdett a penge, és indulhatott a pepecselés a csavarokkal… A Zen esetében semmi gond nem volt, a zsebkés a nevéhez híven tényleg lelki békét hozott el nekem a folderek kapcsán.
A próbák után megállapítottam, hogy a porkohászati acélból készült penge remekül tartotta az élét, ráadásul még kézzel is könnyen újraélezhetőnek bizonyult (gyémántos élezőt, kerámia lapot és pasztás bőrt használtam a helyreállításhoz). Az erdei túra után is simán szelte a papírt, csak a szőrrel gyűlt meg a baja. Persze pl. egy Maxamet penge ennél is jobban tartotta volna az élét, de annál az él felfrissítése is nagyobb munka lett volna. Az én igényeimet ez az éltartás bőven kielégítette.
Az egyszerű élet művészete
Hajlamos vagyok többet belelátni egy késbe, mint szimplán egy eszközt. Korábban pl. az ESEE Izula kapcsán is utánanéztem a Paraponera clavata hangyafajnak, amiről a kés a nevét kapta. A Zen megvásárlásával elkezdett érdekelni a zen filozófia és gondolatiság is. Beszereztem Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes Az egyszerű élet művészete című könyvét, és a párját, a Nyugalom című kötetet is. Ezekben feltűnt számomra két igen érdekes gondolat:
1. „Sok tárgy megszerzése nem szabadság. Annak a szemléletmódnak az elsajátítása a fontos, hogy szabadon használhassuk fel a tárgyakat.”
2. „Hogejaku: Engedj el mindent!”
Ezeket a bölcsességeket a saját késes hobbim tapasztalataira rávetítve rájöttem, hogy nem jó úton járok. Már korábban is furcsa volt, hogy az utóbbi időben már nem az új kések beszerzése volt a legjobban eső érzés ebben a hobbiban, hanem a meglévők eladása – és nem is azért, mert újabb darabokat akartam megszerezni a régiek helyett. Egyszerűen a gyűjtemény minden elemének eladásával egy kicsivel könnyebbé vált a lelkem.
Ezek a tárgyak valahogy már nem örömet szereznek, hanem csak gúzsba kötnek. Már nem az okoz élvezetet, ha fotózhatom, rendszerezhetem, nézegethetem őket, vagy ha kiválasztom közülük az aktuális napi szettemet. Persze én mindig használom is a késeimet, de igazából egy módosított Mora Basic elég nekem mindenféle EDC feladatra, az időnkénti túrázáshoz meg tökéletes a módosítatlan verzió. Nem érzem már szükségét az újabb és újabb kések megszerzésének. Így elkezdtem eladogatni a legtöbb késemet – azok kivételével, amelyekhez különleges emlékek fűznek. És valójában egyik késem sem hiányzik, amit eladtam. Jobb nekem nélkülük – most legalábbis ezt érzem.
Mondhatnám, hogy a Kizer Zen meg fog maradni nálam örökre, de nem fog. Ezt is el fogom adni, hiába áll nagyon közel ahhoz, amit a tökéletes folder jelenthet nekem. Hiszen soha nem is volt szükségem folderre, csak egy egyszerű fixre. A Kizer Zen legnagyobb érdeme így nem az, hogy egy piszok jó zsebkés (egyébként tényleg az), hanem az, hogy rádöbbentett: van olyan pillanat, amikor az ember megunja a tárgyak gyűjtögetését, és valami más irányba fordul. Nálam most jött el ez a pillanat.
Linkek
Számos egyéb kést és más felszerelést találtok a Bladeshop webáruházban.
Egy masszívab, mégis elegáns Kizer modell, a Guru.
Egy szintén keleti ihletésű darab, a Böker Kaizen.
Sándor fikciós írásait nemrég elindult blogján, az Elszabadított történeteken olvashatjátok.
Ha szeretnél naprakész lenni a bloggal kapcsolatban, akkor a Facebook oldalon találsz gyakori tartalmat.
Ha te is hozzájárulnál a késes tartalmak szaporításához, akkor a Négyszögletű Pengeerdő csoportban várunk szeretettel.