Miért nem írok róla? – Késacélok

Késacélok. Talán a legtöbb kérdést ezzel a témával kapcsolatban kaptam, amióta belevágtam a blogolásba. Amikor annak idején elkezdtem egy picit komolyabban késekkel foglalkozni, néhány hónap alatt kialakult bennem egy kép a késacélokkal kapcsolatban. Tudtam, hogy melyik acél jó, és melyik nem az, és mindezt a tudásomat a különböző fórumokon, blogokon összeszedegetett információkból gyűjtöttem össze. A végső ítéletemet alakította még némi misztikum (ami drága, az jó), és némi kognitív disszonancia is (ami nekem van, és drága volt, az tuti jó). Aztán telt-múlt az idő, új acélok, új divatirányzatok jöttek-mentek, és rá kellett döbennem, hogy Havas Jonhoz hasonlóan nem tudok én semmit.

Ennek az írásnak mindössze az a célja, hogy próbáljak némi kiindulási alapot biztosítani azoknak, akik most kezdenek jobban elmélyedni a témában, és szeretnék elkerülni azt a hibát, amibe én beleestem. Nem lesz tehát ez egy mindenre kiterjedő összefoglaló, vagy egy átfogó, tudományos értekezés, csupán a felszínt fogom egy picit karcolgatni.

Kabáthoz a gombot

Miközben a cikk írásán gondolkodtam, felmerült bennem a kérdés, hogy miért érdekes egyáltalán ez a téma, miért foglalkoztatja a késes közösséget az acélok kérdésköre. Egyfelől nyilván gyakorlati megfontolásokból: szeretnénk tudni, hogy mit várhatunk el az eszközünktől. Ehhez persze tudnunk kell, hogy milyen felhasználási területre szánjuk az adott kést, hogy amikor feltesszük a kérdést, hogy jó-e ez vagy az az acél, már úgy tehessük fel, hogy jó-e ez az acél bizonyos feladatokra. Hiába nagyon jó egy adott anyag éltartása, ha hajlamos a korrózióra, és mi mondjuk vizes környezetben használnánk. És lehet, hogy egy adott acél nagyon kemény, de a saját eszközeinkkel nem tudjuk majd megélezni. A megfontolt acélválasztáshoz tehát alapvetően ismernünk kell a saját elvárásainkat és lehetőségeinket is, de érdemes szem előtt tartani, hogy mindenben kiváló anyag – fájdalom, de – nem létezik.

A másik szempont, amiért fontos lehet, hogy milyen acélból van egy kés, már sokkal kevésbé logikus. Ahogy az élet minden területén, úgy a késgyártásban is folyamatos a fejlődés, és ez a fejlődés az acélok területén is tetten érhető. Minden időszaknak megvannak a maga csúcsacéljai, amelyek népszerűbbek a társaiknál, egyszerűen a kuriózum jellegük miatt, és ezek az acélok nagyobb reputációnak örvendenek a közösségben. Hol van már az az idő, amikor egy VG10 láttán elismerő pillantásoka kaptunk? Sajnos a késes közösség sem különbözik sokban más csoportoktól: jóval több lájkot gyűjthetünk egy M390-el vagy egy CPM 20CV-vel, mint egy 8Cr13MoV acéllal.

Ha tehát a késacélok iránt érdeklődünk, fontos, hogy elsősorban a saját elvárásainkkal legyünk tisztában, ez nagyban meg fogja könnyíteni a tudatos választást.

A három fő szempont

A késacélokat alapvetően három fő szempont alapján szokták osztályozni, ezeket szeretném nagyon röviden összefoglalni.

Éltartás

Azt jelzi, hogy az adott penge mennyi ideig marad megfelelően éles.

Korróziótűrés

A késpenge korróziótűrését mutatja. Sajnos a közhiedelemmel ellentétben teljesen rozsdamentes acél nem létezik.

Szívósság

Leegyszerűsítve azt jelzi, hogy az adott anyag mennyire könnyen törik.

Fontosak-e a késacélok?

Természetesen fontosak. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy egy kés tulajdonságait nem kizárólag az acél típusa határozza meg. Befolyásolja a hőkezelés, a penge- és élgeometria, az élezés módja, és még sok más tényező. És akkor még csak a pengénél tartunk, ugyanis lehet az bármilyen jó, ha a markolat például használhatatlan számunkra. Késvásárlás esetén ne ragadjunk tehát le a késacélok tanulmányozásánál, nézzük meg a többi részét is a kiszemelt eszköznek!

Honnan tájékozódjunk?

Ha már alapvető fogalmaink vannak arról, hogy mit keresünk egy acélban, elkezdhetjük megnézni, hogy milyen lehetőségeink vannak. És sajnos itt jön a neheze: a metallurgia egy meglehetősen bonyolult tudomány, és nehéz olyan forrásokat találni, amelyek megfelelő alapossággal, mégis laikusok számára is érthetően beszélnek a különböző acélokról. Ami tetézi a bajt, az az, hogy a neten fellelt anyagok nagy része hajlamos tévútra vinni az embert.

Ha valaki tud angolul, annak ajánlom a Knife Steel Nerds honlapot, amelynek írója nagyon alaposan jár körbe különböző témákat. Nem könnyű olvasmány, de az alapokról szóló cikkek szerintem laikusok számára is befogadhatóak. Az oldal számomra legtanulságosabb írása az olyan cikkekről szól, amelyek az acéltípusokat rangsorolják. Sajnos az író szerint ezek többnyire nem igazán tudományos írások, sok tárgyi tévedéssel, így sajnos a végső következtetéseik is megkérdőjelezhetőek.

Az előzőnél sokkal felhasználóbarátabb – ebből következően kevésbé tudományos – módon tesztel acélokat Peet a Cedric & Ada YouTube csatornáról. Ő elsősorban éltartóssági- és korrózióteszteket végez házi módszerekkel, és a tapasztalatait egy táblázat formájában közzé is teszi. Sajnos, ahogy már említettem, a tesztjei sokszor ad hoc jellegűek, de szerintem egy átfogó kép kialakítására megfelelőek lehetnek.

Ha magyar nyelven keresünk tartalmakat, akkor érdemes lehet regisztrálnunk a Késportálra, amelynek fórumában sok hasznos infót lelhetünk fel, de a BladeShop Off Topic csoportban is biztos segít valaki, ha konkrét kérdésünk van. (Keressétek Türk Mátyást, abból nem lehet baj.)

Késacélok – Tudomány vagy ezotéria?

Sokszor olvasok felhasználóktól különféle acélokról. Ezek a szerintem jó – szerintem gagyi skálától egészen odáig terjednek, hogy bizonyos érzéseket fogalmaznak meg az adott anyaggal kapcsolatban (érzésem szerint éltartóbb volt). Amióta nem csak használok késeket, de a fenésükkel, élezésükkel is próbálkozom, nekem is vannak érzéseim az acélok kapcsán; ugyanakkor sohasem tudtam ezeket szavakba önteni, illetve a szavak nem tükrözik a tapasztalataimat. Mindig csodálattal olvasom a gasztronómiához értő emberek elemzését ételekről, italokról, de nekem a citrusos felhang vagy a komlós utózönge nem mond semmit. Ugyanígy nem hiszem, hogy ha azt mondanám az M390 acélról, hogy élezés közben üvegesebb, koppanósabb hangja volt, az sokaknak segítene a választásban.

Egy kést használva leginkább a penge egyéb tulajdonságai – méret, élgeometria, leélezés, stb. – fognak feltűnni, semmint magának az acélnak a tulajdonságai. Hiába van egy csúcsacéllal szerelt késünk, ha az élszöge nem megfelelő, talán sokkal kevésbé fog jól metszeni, mint egy olcsó Opinel.

Szerencsére találunk ennél alaposabb elemzéseket az interneten. Alapvetően azt gondolom, hogy ha elkerüljük a nagyon gagyi acélokat, és némi időt és pénzt szánunk a kísérletezésre, illetve elfogadjuk, hogy tökéletes, minden szempontból jó anyag nincs, meg fogjuk találni a nekünk megfelelő acélokat. Vagy rájövünk, hogy ezt a kérdést sem kell túlmisztifikálni, csak nyitott szemmel kell járni a világban.

Neked van kedvenc acélod, vagy valamilyen jó forrásod a témával kapcsolatban? Mondd el itt, vagy a blog Facebook-oldalán!

A Miért nem? sorozat régebbi darabjai pedig itt és itt olvashatók.