Útkeresés, megérkezés

Ebben az írásban egy kicsit filozofikusabb vizekre evezek. Egyes témák már szerepeltek a blogon, és minden bizonnyal fognak is még, mások talán most kerülnek elő először. Két fő témakörről szeretnék beszélni: az útkeresésről és a komfortzónánk elhagyásáról. Mindezt persze a közös hobbink keretein belül, senki ne számítson tehát Coelhoi magaslatokra vagy mélységekre.

Hagyd el a komfortzónád!

Nálam sokkal okosabb emberek vitatkoznak arról, hogy fejlődhetünk-e akkor, ha a komfortzónánkban maradunk, vagy mindenképp ki kell lépnünk onnan, ha többek, jobbak szeretnénk lenni. Erre a kérdésre én nem tudom a választ. Az viszont biztos, hogy ha tágítani akarjuk a látókörünket, akkor ki kell próbálnunk új dolgokat.

Engem a kések mellett érdekelnek többek között az órák is. Szigorúan csak amatőr szinten, többre egyelőre se igényem, se anyagi lehetőségem sincsen. Kipróbáltam több darabot, elsősorban persze az óra megjelenése alapján. Kvarcórákkal kezdtem, ismertebb gyártók nekem tetsző modelljeivel, aztán felfigyeltem arra, hogy bizony léteznek mechanikus órák is.
Néhány évvel ezelőtt aztán a Késportálon Hegyes Sanyitól vásároltam egy Poljot pilótaórát, de nem csak egy ketyegőt kaptam tőle, hanem egy történetet is az óráról. Persze semmi extremitásra nem kell gondolni, az órám nem járta meg senki végbelében a háborút, csak Sanyi elmesélte nekem az ő útkeresését, azt, hogy hogy kötött ki ennél a darabnál, és miért szeretne továbblépni.

Divathullámok hátán

Tetszett a sztori, tetszett az óra is, az ára elfogadható volt, ráadásul a 40mm-es átmérőjével még manapság is „rendes” méretűnek számított, megvásároltam tőle. Ha ritkán is, de azóta is nagy megelégedéssel viselem, és egy külön szertartás, amikor indulás előtt fel kell húzni, és beállítani rajta a pontos időt.

Aztán pár hete egyre többet nézegettem a Facebook orosz órákkal foglalkozó csoportját, és elvarázsoltak a régi, letisztult, kissé retro külsejű darabok. Csak hát mindegyik kicsi volt, 34-36mm-es átmérőjük furcsának tűnt számomra. Megkérdeztem, hogy vajon elérhetőek-e ezek nem gyerekméretben, mire az egyik moderátor azt válaszolta, hogy igazából nem kicsik ezek, épp csak a jelenlegi divat miatt tűnnek annak.

Mivel ezek a régi darabok könnyen megfizethetőek átlagemberek számára is, vettem egy nagy levegőt, és vásároltam egy másik Poljotot. Ezúttal azonban klasszikus, 35mm-es korona nélküli átmérővel, egyszerű dizájnnal.

Megszokás kérdése?

Ugyan ezt az órát még csak egy hétvégén viseltem, és még mindig fura az aprócska mérete, rájöttem, hogy sokkal kevésbé az, mint előre gondoltam. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor bohó ifjúkoromban levágattam a hosszú hajamat, és a buszon végig azt gondoltam, hogy most mindenki engem fog figyelni. Pedig ők nem tudták, hogy egy nappal előtte loboncos fürtjeim még a vállamat verdesték, csak egy átlagos fickó voltam a többiek között.

Jobban belegondolva hasonlóan szokatlan volt először zsebre vágni egy foldert, és azzal járkálni, most meg már a világ legtermészetesebb dolga számomra.

A komfortzónán túl

Nyilván senkit nem biztatok arra, hogy vásároljon vagy hordjon olyan dolgokat, amelyek nem passzolnak a személyiségéhez. Ez hamar ki fog derülni, és nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha csak magunkra erőltetünk valamit azért, mert ezt várják el mások.

De kísérletezni érdemes. Az ember úgyis tudja nagyjából, hogy mi jön be neki és mi nem; és ki tudja, lehet, hogy épp így fogjuk megtalálni az igazit, vagy esetleg rádöbbenni, hogy valami nem a mi utunk. A hétvégén az óra miatt én is felbuzdultam, hogy na most jól kilépek a szokásos rutinomból, és csak egy slipjointot viszek magammal. Persze, az ajtóból visszafordultam egy folderért, szóval még van hová fejlődnöm.

Útkeresés

Szóval mindannyian keressük az utunkat. Vélt és valós igényeink, a közösségi média, a divat, a társadalom: sok minden befolyásol minket menet közben. De azt gondolom, hogy egy idő után, ha sokat foglalkozunk egy adott témával, akkor ki fognak alakulni a saját igényeink, amelyek iránymutatást adnak majd ezen az úton.

Persze, mindannyian változunk. A személyiségünk, az életkörülményeink, a lehetőségeink, a céljaink. Így ez az út többnyire nem lesz egyenes, mindig lesznek vakvágányok, felesleges kanyarok és kitérők is.

Every day carry – kell ez nekem?

Él egyfajta kép a hobbinkról bennünk. Szeretjük a tárgyakat, a minőségi, jól funkcionáló felszereléseket, és noha nem mindig van szükségünk mindenre, amit magunkkal hordunk, időnként akadnak helyzetek, amelyek igazolnak minket.

Én munkába mindig magammal viszem a Leatherman Wave-emet a kis pakkommal együtt, amelyben egy CRKT Viva miniszerszám és egy Lumintop Tool lámpa is helyet kapott. A minap úgy döntöttem, hogy a jó időre való tekintettel a Wave helyett a P2-t viszem, a többi kallantyút pedig hagyom a fenébe. Nyilván pont aznap lett volna szükségem egy elemlámpára…

Természetesen idővel kialakul, hogy mi az, ami tényleg konkrétan rajtunk kell, hogy legyen, mi az, ami elég, ha a táskában megvan, és mi az, ami teljesen felesleges, de szerintem van az a minimum, ami nélkül már egyikünk sem érzi jól magát.

Az út és a megérkezés

Közhelyes kérdés, hogy vajon az úton levés vagy a célba érkezés okoz-e nagyobb boldogságot. Mivel azt gondolom, hogy a mi esetünkben nincs cél, amit elérhetünk, be kell érnünk az úton levés örömeivel. Maradjunk akár a már bevált dolgoknál, vagy nyújtózzunk túl a komfortzónánkon, a lényeg, hogy érezzük jól magunkat közben.

Végső soron ugyanis mindegy, hogy ki mit gondol, mi a divat: a lényeg, hogy belül tudjuk, hogy jó az út, amit járunk.

Dr. Smiri Sándor és az ő útkeresése

Akik tagjai a Bladeshop off topic csoportnak a Facebookon, bizonyára látták már Dr. Smiri Sándor szokatlan útkereséseinek állomásait. Én néha nem tudom eldönteni róla, hogy trollkodik, vagy ennyire különleges az ízlése, netán a kívülállók számára furák az igényei, így megkértem, hogy ossza meg velünk az útkeresésének egy szakaszát. Ő szívesen meg is tette ezt, így most betekintést nyerhetünk abba, hogy mit és miért keres. (Az alábbiakban az ő gondolatai következnek, a galériában az ő fotóival.)

A Smiri-féle kiindulási pont ekként foglalható össze az EDC kések kapcsán:

„Egy hagyományos magyar bicska észszerű használat mellett tökéletesen elég a hétköznapokban.” Ez kb. nyolcvan százalékban igaz is.

Enni jó a gyengébb acél is. Nem is baj, ha egy evős kés könnyen élezhető, mert úgyis hozzá fog érni a tányérhoz. A kétkezes nyitás addig nem probléma, amíg az embernek egészséges mindkét keze, és nem kell mondjuk a tetőn egyensúlyozva kinyitnia a bicskáját.

De mi van a NEM észszerű EDC használattal? A maradék húsz százalék is izgatja ám a férfiember fantáziáját: feszegetés, ütőfázás, végső esetben önvédelem, olyan extrém helyzetek, ahol egyszerűen KELL a jobb éltartás és/vagy az egykezes nyitás, esetleg egyéb nem mindennapi használati módok (pl. mászóvasként való használat)… Ezekre is szeretnénk felkészülni. Egy szép (és sokszor egyáltalán nem olcsó) magyar bicskát félt az ember a nagyon komoly igénybevételtől. További hátrányok: a bicskát nehezebb tisztán tartani, mint egy fixet, és a slipjoint bicska könnyen rácsukódhat az ujjunkra, szóval nem ad tökéletes biztonságérzetet a mindennapokban egy hagyományos magyar bicska.

Megoldások az „extrém húsz százalék” problematikájára: A) Modern folder B) Fixpengés kés

A) Modern folder

Strapabíróbb, egykezes, gyors, bombabiztos zárja van, modern az acélja, a coolfaktor pedig az egekbe szökik.

Negatívumok: a tisztítása még mindig macerás, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a penge hamarabb eltörik, mint a zár. Ha minőség kell, akkor drága mulatság egy modern folder. Minél bonyolultabb valami, annál több hibája lehet (pl. elhagyott csavarok problémája).

B) Fixpengés

Strapabíró, mindig nyitva van, gyors, könnyű tisztítása.

Negatívumok: nagyobb helyet foglal, és a hegye még mindig letörhet.

Megoldás az A-B verziók negatívumaira: AA) Brutálisan vastag, kiváló minőségű modern folder BB) Tankhámozó kisfix

AA) Brutálisan vastag, kiváló minőségű acéllal ellátott (tankhámozó) modern folder

Itt már nem törik el semmi.

Negatívumok:
1. nem vág olyan jól, mint a vékony penge
2. ha sérül éle, akkor a porkohászati csodát is élezni kell, és nem is lesz egyszerű
3. drága, így félteni kell az elvesztéstől
4. nehéz

BB) Tankhámozó kisfix

Szinte tönkretehetetlen konstrukció.

Negatívumok: ugyanaz a négy hiba, mint a tankhámozó foldernél, csak talán egy fokkal olcsóbb. Ha nem csodaacélból van, esetleg egyszerűbb az élezése. De soha nem vág úgy, mint egy vékony penge…

Megoldás a tankhámozók problémáira

Kell valami, ami olcsó, könnyű élezni, jól vág, vékony a pengéje, egykezes nyitású vagy fix. Valami olyan, ami ha eltörik vagy elveszik, előveszi az ember a következőt, és nem kell sajnálni. A fix jobb, mert egyszerűbb tisztítani, és nyakkésként nem számít, hogy kicsit hosszabb, mint a folder. Pl. Tramontina kiskés, Mora Basic jó megoldás. Viszont hátránya, hogy késés körökben közröhej leszel… (Ez az, amivel szerintem nem kell foglalkozni. – Vaszilij)

Akkor hol is tartunk, ha minden esetre fel akarunk készülni?

Kell egy magyar bicska (enni, és az EDC feladatok 80 százalékára), egy tankhámozó fix (extrém felhasználásra), meg egy könnyen pótolható budget kisfix (olyan extrém felhasználásra, ahol a jó vágóképesség, könnyű súly, és a „feláldozhatóság” egyaránt szempont). Mindig azt használod/mutogatod, ami éppen előnyös. Hátrány: ez három együtt túl nehéz, főként nyáron.

Végső megoldás

Csak a budget fixet viszed magaddal nyáron. Vagy a magyar bicskát, de akkor mi van az EDC feladatok fennmaradó húsz százalékával…?

És itt jönnek az újabb kérdések, újabb kritériumok, újabb elágazások az úton. Amelyek vagy zsákutcák lesznek, vagy közelebb visznek a soha el nem érhető célokhoz.

Út a pokolba

Néha úgy érzem, megérkeztem, és új hobbi után kell néznem, de ez természetesen sosincs így. Egyrészt én is változom, másrészt változik a világ is. Új és új ingerek, vágyak jönnek, olykor valódi, olykor mondvacsinált szükségletek. De ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor szinte biztos, hogy nem egyedül járom ezt az utat.

Nektek mi a véleményeteket a témáról? Mi a történetetek? Osszátok meg velem itt, vagy a Facebook-oldalon!