Az újdonság kultusza
Az újdonság kultusza – angolul Cult of the New – egy másik hobbimban, a társasjátékozásban vált az utóbbi időben népszerű beszédtémává. A lényege, hogy a rengeteg újdonság miatt az emberek mindig a friss játékokkal akarnak játszani, és megfeledkeznek a régi klasszikusokról, amelyeket talán idejük sem volt alaposan kiismerni. Azt gondolom, ez a jelenség a késes közösségben is megfigyelhető, és a dologban magam is bűnös vagyok. Ebben az írásban ezt a jelenséget szeretném egy kicsit körüljárni, persze késes szempontból.
Igények
Noha a kés alapvetően egy eszköz, egyben sok mindent mást is jelképez. A Négyszögletű pengeerdőben csináltam egy gyors asszociációs játékot, hogy kinek mi jut eszébe róla, és az előfeltevésem beigazolódott. Mindannyiunknak többet jelentenek a kések használati tárgyaknál: hagyományt, önkifejezést, barátságot, egy közösséghez való tartozást. És épp ez utóbbi eredményezi azt, hogy gyakran azért vásárolunk, csereberélünk, mert a közösség, amelynek tagjai vagyunk, ezt várja el tőlünk.
Kellenek az újdonságok, amelyek megszerzésével hosszabb-rövidebb időre kielégíthetjük valós vagy kreált igényeinket, vagy befoghatjuk a szirén száját. Ahogy többször emlegettem már, nekem ez a blog a felmentésem: kell, mert kellenek az új cikkek. Elvégre ugyanarról a darabról nem lehet a végtelenségig írni, ugye?
Képzeljük el, hogy egy kis szigeten élünk, elzárva a külvilág zajától. Nincs tévé, nincs internet, szomszédok is alig vannak. Vajon tényleg szükségünk lenne a huszonnyolcadik késre, csak azért, mert más anyagból van a markolata, más a pengeforma, vagy épp egy bizonyos tervező logója van rajta? Aligha.
FOMO, vagy amit akartok
Itt most nem egy eddig ismeretlen leélezésről lesz szó, hanem egy jelenségről, ami a Fear of Missing Out, azaz magyarul a kimaradástól való félelem. Feltételezem, ez mindig is jelen volt a társadalmakban, elvégre már gyerekkorunkban szerettünk volna olyan játékautót, amilyen a szomszéd gyereknek van, vagy olyan biciklit – BMX, sohasem kaptam meg -, netán játékkatonát. Mégis, az internet térnyerése óta igazán hangsúlyos ez a dolog, mert most szinte minden ébren töltött percünkben ömlik ránk az információ.
Így aztán egyre többször látjuk az új késeket, remek fotókkal, étvágygerjesztő leírásokkal, és elindul az emberben a késbogár. Néha felül tudunk kerekedni rajta, néha azonban elbukunk, és hamarosan már mi is ott leszünk a képeinkkel a többiek mellett. Egyfajta öngerjesztő folyamat, ördögi kör ez, aki régóta van a hobbiban, emlékezhet egyes márkák vagy modellek hirtelen fellángoló, majd többnyire gyakran ki is hunyó népszerűségére.
Gyakorlat teszi a mestert
A probléma akkor kezdődik, amikor elhisszük, hogy ami új, az csak jó lehet. Nemrégiben olvastam egy kérdést az egyik Facebook csoportban, valaki egy új kést szeretett volna vásárolni túrázáshoz. Olcsó, bevált megoldást keresett, így hamar meg is érkeztek a Mora különböző típusait ajánló kommentek. A posztoló azonban elégedetlen volt, mondván, hogy neki nem jött be faragásra a skandi él. Én Fotelrambóként ezt csak azért furcsállom, mert bushcraftos körökben épp emiatt népszerű ez a leélezés. Szóval gyanakodni kezdtem: lehet, hogy nem a késsel, hanem a felhasználóval van a probléma?
Kezdő bloggerként magam is beleestem néhány hibába. Az egyik az volt, hogy ha egy kés nem működött, akkor azt alapból tervezési hibának gondoltam, mert bár igyekszem minden tesztpéldányt használni, arra nyilván nincs időm, hogy mindegyiket teljesen kiismerjem. Azonban még így is fordult elő, hogy a tesztfázis elején problémának tartott jelenség megszűnt, mivel addig egy kicsit jobban összecsiszolódtunk a késsel.
Elfeledett régiségek
Emlékszem, annak idején egy számítástechnikai magazinban volt egy cikk, amit sokszor elolvastam. Egy olyan emberről szólt, akit érdekelt a számítógépek világa, de anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy újat vásároljon. Beszerzett egy régebbi darabot, amin játszani nem nagyon lehetett, így aztán jobb híján kezdett el programozni tanulni. Mivel a gépnek voltak bőven korlátai, alaposan ki kellett ismernie azt, hogy eredményeket érhessen el, így autodidakta módon meglehetősen magas szintű tudásra tett szert. Ezt a tudását aztán később kamatoztathatta a munkaerőpiacon is, mert a tanulás során szerzett ismeretek a kitartással és elszántsággal párosulva remek szakembert faragtak belőle.
Késes környezetbe helyezve ugyanezt a történetet elképzelhető, hogy valaki egy egyszerű Morával és egy Opinellel megtanul annyira bánni, hogy minden, késsel megoldható feladatot el tud végezni velük. És, ha minden jól megy, a gyakorlás során jól is szórakozik. Végső soron pedig ez a lényeg, ha engem kérdeztek.
Az újdonság kultusza lehet jó dolog?
Nálam okosabb emberek azt mondják, hogy a világot az viszi előre, ha nem elégszünk meg azzal, ami van. Mert végül is elég jó az, ha a sziklát a haverokkal elhúzzuk az egyik helyről a másikra, minek ez a kerék nevű izé?
Szerencsére a kések esetében sem mindig öncélú a rengeteg újdonság. Friss műszaki megoldásokkal, anyagokkal, dizájnmegoldásokkal találkozunk, amelyeknek valóban lehet gyakorlati haszna is. Jó példa erre a nagy mértékben rozsdaálló, de azért éltartó acélok megjelenése, ami bizonyos helyeken tényleg nem csak egy jól hangzó reklámszöveg.
És ha ezekre nem lenne piac, akkor nyilván a gyártók sem kísérleteznének vele, szóval az újdonság önmagában még nem ördögtől való. A baj szerintem akkor kezdődik, ha ez lesz az elsődleges szempont. Akár vásárlói, akár gyártói oldalról.
Útravalóul
Néhány további, elmélkedős írást is ajánlok nektek a blogról, hátha nem olvastátok még őket.
Ha szeretnél naprakész lenni a bloggal kapcsolatban, akkor a Facebook oldalon találsz gyakori tartalmat.
Ha te is hozzájárulnál a késes tartalmak szaporításához, akkor a Négyszögletű Pengeerdő csoportban várunk szeretettel.